,,Azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak az árát kell emelni, amelyek elsősorban a magasabb keresetű rétegeket sújtják. Példa legyen erre az üzemanyag. Nekünk — a jelenlegi állapot szerint — jövőre reáláron körülbelül négyszer annyiba fog kerülni a nyersolaj, mint két évvel korábban, tehát az ennél kisebb reálár-emelkedés azt jelenti, hogy a gépkocsi-tulajdonosokat a lakosság egyéb, náluk szegényebb rétege több tízmilliárd forinttal támogatja. Hasonlóan drágává tenném a parkírozást. Nem indokolt az, hogy a lakosság szegényebb, gyalog járó részétől kártérítés nélkül elvették a járdát, meglassították közlekedésüket a tömegszállítási eszközökkel. Mindez azzal párhuzamosan történt, hogy az autósok keresete a gyalogosokéhoz viszonyítva jelentősen megnőtt. Ne essen a jelenlegi kormány is abba a hibába, hogy a politikailag hangosabb rétegek javára tovább rontja a csöndes többség amúgy is botrányosan csökkenő életszínvonalát.''

(Kopátsy Sándor, Figyelő, 1990. november 22.)