A sok vihart megért "Ózon" szűrővel kapcsolatos újabb fejleményekről hallhattunk beszámolót. (Mint ismeretes, ez a szűrő a gépjárművek kipufogócsövére felszerelve, egyes szennyező anyagok kibocsátásának jelentős csökkentését tenné lehetővé.) A Közlekedéstudományi Intézet korábbi vizsgálatai a szűrőt — akkori állapotában — alkalmatlannak találták a kívánt cél elérésére.

A megjelölt hibák kiküszöbölésére a szűrőt a feltaláló továbbfejlesztette, szűrőbetétként új anyagot alkalmazott. A Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézetben végzett vizsgálatok megállapították, hogy a szűrő a füstgáz CO- és elégetlen szénhidrogén-tartalmát nagyrészt oxidálta, és így a kipufogógáz CO és CH károsanyag-emissziója 50—80 százalékkal csökkent. A szűrő az ólom 75—94 százalékát megkötötte (azaz ennyivel csökkent a kibocsátott ólom mennyisége). A vizsgálatokat Wartburg (kétütemű), Lada és BMW típusú gépkocsikon végezték.

A korábbi KTI vizsgálatok megállapították, hogy a szűrőt nagy sebességgel érő kipufogógáz miatt a szervetlen szálakból álló szűrőanyag részecskéi a környezetbe távoznak, és a tüdőbe kerülve rákot okozhatnak. Az új anyag szálasanyag-kibocsátását Kecskeméthy Géza vizsgálta meg. Megállapította, hogy a szálasanyag-kibocsátás 2 milliomod gramm kilométerenként, a kibocsátott anyag szilíciumdioxid, illetve alumíniumtrioxid, a szálak átmérője 10 mikron felett van. Ezek az anyagok a szervezetben legfeljebb nagy koncentrációban és 1 mikron alatti szemcsemérettel lehetnek ártalmasak az egészségre (a szilikózisveszély miatt). A szálkibocsátás elkerülhető, ha a szűrőbe utolsó rétegként fémszövetet építenek be.