Lélegzet

A gépkocsi által használt üzemanyagok összetétele a kőolaj-finomítókban előállított diesel olajok és benzinek egyes komponenseinek arányától függ. A kőolajok lepárlása során nyert termékek még ugyanolyan oktánszám esetén is különböznek egymástól, így igen széleskörű azoknak a vegyületeknek a száma, amelyek a kipufogógázok formájában a környezeti levegőbe kerülnek és az egészséget károsíthatják. Ma már a gépkocsik specifikációjához hozzátartozik, hogy ún. szabvány motorok, szabvány üzemanyag felhasználásakor szabvány járatásakor milyen mennyiségben bocsátanak ki égésterméket. A motorokban lezajló égés hőfoka erősen befolyásolja az égéstermékek minőségét és mennyiségét is. A szénmonoxid-kibocsátás mértéke jó mutatója annak, hogy milyen a gépkocsi motorjának üzemi állapota, és így a szénmonoxid-kibocsátás mérésével következtetni lehet az egyéb szennyezők mennyiségére is. A különböző gépkocsikból származó szabványnak megfelelő kibocsátásokat az alábbi táblázat foglalja össze.

Egy Német kutatócsoport a levegőben található szennyező anyagok és a 6 éves gyermekek vérében található koncentrációk közötti összefüggéseket vizsgálta. Az egyik csoport gyermek Köln város nagyforgalmú útjai közelében lakott, míg a másik csoport egy kisvárosban (Borken). A Kölnben lakó gyermekek vérében szignifikánsan magasabb volt a benzol, a toluol, az ólom és a haemoglobinhoz kötött szénmonoxid (COHb), mint a kisvárosi gyermekek vérében (a benzol 71%-kal, a toluol 56%-kal, az ólom 16%-kal volt magasabb). Tekintettel a benzol rákkeltő hatására, biztonságos határérték tulajdonképpen nincsen. Ma még nem tudjuk, hogy a mért értékek a gyermekek egészségének veszélyeztetése szempontjából mit jelentenek, csupán az állatkísérletekben mért, illetve a benzol expoziciónak kitett munkásokban észlelt rákos megbetegedések, leukaemia kialakulásának a számából lehet következtetni, extrapolálni a veszélyesség mértékére.

Hazai adatok a nyugatnémet vizsgálatokhoz hasonló részletességgel nem állnak rendelkezésünkre, de azt az Országos ,,Johan Béla'' Közegészségügyi Intézet vizsgálataiból tudjuk, hogy Budapesten a Mártírok útja környékén lakó gyermekek 24,8 mg/dl átlagához képest a külső kerületekben (Újpalota) is 7,4 mg/dl vér-ólomszint volt mérhető. (A WHO által javasolt határérték összlakosságra 20 mg/dl, az EGK és USA ajánlások gyermekekre 12 mg/dl.)