1975-ben — amikor Szingapúrnak még csak 1,7 millió lakosa volt — vezették be az ún. Területi Engedélyezési Rendszert (TER), azzal az egyedüli céllal, hogy a forgalmi torlódásokat csökkentsék. Abban az időben a környezetvédelmi szempontok még nem játszottak komoly szerepet a hatóságok döntéseiben. Bár az azóta eltelt időszakban a szingapúriak sokkal fogékonyabbá váltak a környezetvédelmi kérdések iránt, a TER fenntartását továbbra is főleg azzal indokolják, hogy a forgalom akadálytalan haladását biztosítani kell. Meggyőződésük, hogy ez a tényező rendkívül hatásos vonzerő az ipar és a kereskedelem számára az egész dél-kelet ázsiai térség vonatkozásában.

A TER bevezetése egy átfogó csomagterv része volt. Ennek keretében az alábbi fejlesztéseket hajtották végre:

— az autóbusz közlekedést jelentősen kibővítették (az autóbuszok számát 2300-ról 3200-ra növelték és 70 km hosszan létesítettek külön buszsávokat);

— 67 kilométer hosszú gyorsvasúti hálózatot hoztak létre 42 állomással;

— a város belső területeit elkerülő autópályát építettek;

— különböző forgalomszabályozási intézkedéseket hoztak (számítógépes jelzőlámpa-rendszer megteremtése, egyirányúsítás, parkolásszabályozás stb.).

A TER övezete 720 hektárra, Szingapúr belvárosára és egyúttal üzleti-kereskedelmi központjára terjed ki. Ebben a városrészben a lakosság száma a korábbi években számottevően csökkent, de ezzel egyidejűleg folyamatosan növekedett a munkahelyek, az üzletek, a hivatalok és a szállodák száma. A TER övezetbe csak azok a gépjárművek léphetnek be, amelyek szélvédőjén láthatóan elhelyezve ott van a belépést engedélyező kártya. Az egy napra vagy egy hónapra érvényes kártyát az övezeten kívüli kioszkokban és postahivatalokban lehet megvásárolni. Egy napikártya ára magánszemélyek és taxisok részére 3 Sing$ (szingapúri dollár), vállalati gépkocsiknak pedig 6 Sing$. A havikártya ára 60, illetve 120 Sing$. Motorkerékpárosoknak napi 1 vagy havi 20 Sing$-t kell fizetniük. (3 Sing$ Szingapúrban egy éttermi ebéd ára. 3,28 Sing$ = 1 angol font.)

A rendszernek rendkívül fontos része az ellenőrzés és szankcionálás. 25 ellenőrző ponton figyelik a gépjárműveket. A forgalom akadályoztatásának elkerülésére a kártya nélkül belépő gépkocsikat nem állítják le, de feljegyzik a rendszámát és utólag hajtják be a komoly összegű bírságot.

A TER bevezetésével párhuzamosan P+R (Parkolj és utazz tovább tömegközlekedési eszközön!) rendszert is kialakítottak, városszéli autóparkolókkal. A TER övezetben az autóparkolók többségét felszámolták. A megmaradt parkolókban a díj óránként 1,60 Sing$.

Kezdetben ingyenes behajtást engedélyeztek azoknak az autóknak, amelyekben legalább négy személy ült. Később ezt megszüntették, amit azzal indokoltak, hogy a gépkocsi tulajdonosok az övezet előtti buszmegállóknál szedték össze utasaikat, s ezáltal csökkentették az autóbusz közlekedési vállalat bevételeit, balesetveszélyes helyzeteket teremtettek és akadályozták a forgalmat. A teherautók behajtását is csak csúcsidőszakon kívül engedélyezték.

A forgalomkorlátozás munkanapokon reggel 7.30 és 10.15 között, valamint délután 16.30 és 18.30 között van érvényben, hétvégén pedig csak 7.30 és 10.15 között.

A TER bevezetésekor az övezetbe lépő személygépkocsik száma azonnal 71 százalékkal csökkent. Bár 1975 óta a lakosság egyharmadával, az autók száma pedig 144 ezerről 274 ezerre nőtt, az övezetbe naponta belépő gépkocsik száma még mindig 61 százalékkal kevesebb, mint a TER bevezetése előtt.

Egész Szingapúrra vonatkoztatva 1974-ben az utazások 46%-a történt tömegközlekedési eszközökkel, 43%-a személyautóval, 11%-a pedig egyéb módon. 1988-ban a tömegközlekedés aránya 63%-ot tett ki, a személyautóké 22%-ot és az egyéb 15%-ot. 1990-ben a gyorsvasúti hálózat újabb szakaszának üzembe helyezése tovább növelte a tömegközlekedés arányát.

A szingapúri kormány azonban nemcsak a TER révén, hanem a gépkocsi-tulajdonlás megnehezítésével is korlátozza az autóforgalmat. 1976-tól kezdődően az új személygépkocsik megvásárlásakor a gépkocsi árával egyenlő nagyságú adót kellett kifizetni, majd 1983-ban ezt az adót a másfélszeresére emelték. A személygépkocsikra 45%-os vámot is kivettettek. Ezenkívül a gépkocsik nyilvántartásba vételekor 1000 Sing$-t (vállalati autók esetén 5000 Sing$-t) kell befizetni. Ez utóbbit azonban jelentősen mérséklik, ha a vevő régi autóját leadja az autóbontóba. Ezáltal a régebbi, környezetszennyezőbb gépkocsik lecserélését ösztönzik, továbbá visszaszorítják a használtautó-kereskedelmet.

1990-ben a szingapúri kormány újabb intézkedést hozott a személyautók számának korlátozására. Minden hónapban meghatározzák, hogy hány új autót szabad eladni és a vásárolni szándékozóknak licitálniuk kell. őgy a licitálás során meghatározott — azonos típusú gépkocsi esetén minden vevő számára egyforma — áron lehet megvásárolni a gépkocsikat (a fentebb említett adókat és vámot természetesen továbbra is meg kell fizetni). Mindezen túlmenően ún. évi útadót is kell fizetni, amelynek nagysága a motor űrtartalmától függ:

Mindezen intézkedések hatására Szingapúrban jelenleg 110 személyautó jut 1000 lakosra. (A nemzetközi szakirodalom szerint ez az az arány, amely túllépése esetén a személyautók már súlyos gondokat okoznak egy város számára. Budapesten ma 240 gépkocsi jut 1000 lakosra. — A szerk. megjegyzése.)

A szingapúri forgalomszabályozás egyszerű, de rendkívül hatásos. Egyetlen hátránya, hogy azok gépkocsik, amelyek bemehetnek TER övezetbe, ott korlátlanul mozoghatnak. Ennek szabályozására 1994-re egy elektronikus rendszer bevezetését tervezik, amely lehetővé tenné, hogy az övezeten belül a megtett kilométerek arányában díjat fizettessenek a gépjármű-tulajdonosokkal.

A szingapúri gazdaság dinamikusan fejlődik, az ország Dél-Kelet Ázsia egyik legjelentősebb üzleti-kereskedelmi központja, virágzó idegenforgalommal.

A Metropolitan Transport Research Unit (London) "Traffic Restraint: Five Cities, Five Solutions" című tanulmánykötetéből fordította: L.A.