Az alábbiakban idézünk a kiadványból.

(Forgalomcsillapítás: a közlekedés megszervezésének új útja) A forgalomcsillapítás megvalósításának egyik korai és széles körben ismertté vált példája a hollandiai "Woonerf" volt: a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a hagyományos utcaképet valami egészen újjal váltották fel. Az utca úttestre és járdára való felosztása helyett egy felületet hoztak létre, ahol minden közlekedő keveredett és azonos jogokkal rendelkezett. A gépjárművek maximális sebességét sétálóütemre korlátozták.

A forgalomcsillapítás tágabb értelmezésben átfogó közlekedéspolitikaként fogalmazható meg, amely az átlagos gépjárműsebesség csökkentése mellett a gyalogos-, tömeg-, és kerékpáros közlekedés népszerűsítését is tartalmazza. Különféle korlátozó intézkedések megtétele is szükséges eleme az ilyen politikának: útdíj kiszabása, parkolási korlátozások, gépjárműadók, nehéz tehergépjárművek kitiltása egyes területekről, stb.

Szűkebb értelemben a forgalomcsillapítás a gépjárművek sebességének csökkentését jelenti 30 km/órára a lakóterületeken. Ezzel egyidejűleg az utcai környezetet és az utcatervezést is javítani kell. A forgalomcsillapítás e formájának céljai:

a) csökkenteni a lakóterületeken bekövetkező balesetek számát és súlyosságát,

b) csökkenteni a levegőszennyezést,

c) javítani a városi utcai környezetet a gépjárműveket nem használók számára.

A közlekedésbiztonság nagy mértékben függ a gépjárművek sebességétől. Ha egy gépkocsi 70 km/h sebességgel hajt, amikor elüt egy gyalogost, 83% annak a valószínűsége, hogy a gyalogos halálos sérülést szenved. Még 50 km/h sebességnél is 37% a halálos sérültek aránya, míg 30 km/h esetén csupán 5%. A sérülések súlyossága 30 km/h sebesség felett ugrásszerűen megnövekszik.

A légszennyezés szintje csökken, ha a gépjárművezetők szelídebben vezetnek. A tapasztalatok szerint minél nagyobb a sebesség lakott területen, annál nagyobb lesz a gyorsulások, fékezések és üresjáratok aránya, ami növeli a szennyezést. Egyes német lakóterületeken, ahol 50-ről 30 km/órára csökkentették a megengedett legnagyobb sebességet, a járművek állásideje 15%-kal, a sebességváltó használata 12%-kal, a féké 14%-kal csökkent, és az üzemanyag fogyasztás is 12%-kal kevesebb lett.

A forgalomcsillapításnak mindig figyelembe kell vennie az érintett területek lakosságának kívánságait és szükségleteit, hiszen sokan közülük gépkocsi használók. A forgalomcsillapítás sikerének fontos eleme, hogy hogyan tudják elfogadtatni az emberekkel, ezért elengedhetetlen, hogy lakosságot előzőleg szakszerűen tájékoztassák.

(Forgalomcsillapítás lakóutcákban) A kevésbé forgalmas lakóutcák nyújtják a legkönnyebb lehetőséget a forgalomcsillapítás végrehajtására. Ennek számos sebességkorlátozó eszköze ismert: emelt kereszteződések, tördelt vonalvezetésű utak, virágágyások, stb. Az ilyen intézkedéseket legcélszerűbb olyan utcákban bevezetni, ahol óránként 20-250 gépkocsi halad el mindkét irányban csúcsidőben. A sebességkorlátozást úgy kell megtervezni, hogy az a lehető legkisebb mértékben akadályozza a kerékpárosok, az autóbuszok és a közszolgálati járművek haladását.

(Egész területeket felölelő forgalomcsillapítás lakott területeken) A csupán egy-két utcára korlátozott forgalomcsillapítással az a probléma, hogy a legtöbb esetben a gépjárműforgalom áttevődik a szomszédos lakóterületekre. Ez elkerülhető, ha a forgalomcsillapítást átfogóan alkalmazzák az egész területen, beleértve a főútvonalakat is. A forgalomcsillapító intézkedéseket elsősorban azokra a helyekre kell összpontosítani, ahol a gépkocsikat túl gyorsan vezetik, vagy ahol gyakoriak a balesetek. Több és jobb területet kell a gyalogosok és a kerékpárosok részére létrehozni. A maximális járműsebességet 30 km/órára lehet csökkenteni. A kereszteződéseknél emelt platformokat lehet alkalmazni. A tördelt vonalvezetésű utak, nem mint felfestett képződmények, hanem emelt szerkezetekkel, esetleg egy fával is a közepén, szintén segítenek csökkenteni a sebességet. Ha az utcáknak új burkolatra van szükségük, más anyagból készült sávok csökkentik a sáv szélességét anélkül, hogy ez zavarná a tehergépjárműveket. Kezdetben szükséges a forgalom gyakori rendőri ellenőrzése, azonban hosszabb távon a forgalomcsillapítás csak akkor lesz sikeres, ha a gépjárművezetők azt megértik és elfogadják.

(Forgalomcsillapítás főútvonalokon) Ez a forgalomcsillapítás legnehezebb kérdése, hiszen a főutakon csúcsidőben óránként több mint 800 gépjármű halad át. A főutakkal kapcsolatban még mindig az az uralkodó szempont, hogy mennyi gépjárművet lehet rajtuk "átnyomni", a környezeti vonatkozásokat, vagy a kerékpárosok és gyalogosok helyszükségletét másodlagosnak tekintik. Azonban az ilyen utcáknak is sokféle funkciójuk van — lakóházak, üzletek, iskolák, kórházak helyezkedhetnek el ott, és a közlekedésszervezőknek ezt is figyelembe kellene venniük.

Milyen forgalomcsillapítás felelne meg ezeknek a területeknek? Az utak egy részén elképzelhető a sávok csökkentése és kerékpársávok, illetve szélesebb járdák kialakítása a felszabadult területen. Lehetséges megoldás még a biztonságosabb és tetszetősebb gyalogos szigetek és gyalogos átkelők, valamint nagyon enyhe sebességcsökkentő bordák létrehozása. Egy általános törekvés a gépjárműsebesség csökkentésére biztonságosabbá és kellemesebbé teheti az utakat. Külön buszsávok nemcsak a tömegközlekedés haladását teszik folyamatossá, de a gyalogosok számára is megkönnyítik az átkelést.

(Forgalomcsillapítás a városközpontban) A városközpontokban rendkívül fontos a gyalogos övezetek létrehozása. Sok utcába lehetséges maradhat a gépkocsival történő behajtás, de csak az ott lakók és a közhasznú gépjárművek részére. A tereket az emberek számára kell biztosítani, nem pedig gépkocsi parkolóknak. A gyalogosok mellett a tömegközlekedést igénybevevőknek és a kerékpárosoknak kell előnyt élvezniük. A forgalomcsillapítás által így kellemes városközpont alakulhat ki, amely az üzleti életre is kedvező hatást gyakorol.