kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Bíróságok és a környezet védelme

A rendszerváltás kapcsán a jogállamba való békés politikai átmenet időszakában olyan új lehetőségek nyíltak a társadalom tagjai és érdekcsoportjai előtt, amelyek bírói út igénybevételével lehetőséget teremtenek eredményesebb fellépésre az emberi környezet védelme alatt álló tárgyak megóvásához. E munkákhoz szükséges a különböző szakemberek, elsősorban jogi képzettségű, ezen belül perjogászok igénybevétele. Jelenlegi jogrendszerünkből kiragadott példákkal szeretném segíteni mindnyájunk munkáját.
Alkotmányunk 18.§-a rögzíti. "A Magyar Köztársaság elismeri, és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez." Az 50.§ (1) bekezdése előírja: a Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit. A (2) bekezdés szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, míg a (3) bekezdés deklarálja, hogy a bírák függetlenek és csak a törvényeknek vannak alárendelve.
Ma is hatályos az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II.sz. törvény, mely megismétli az alkotmány fent idézett rendelkezését, és 3.§-ában előírja, hogy az állami szervek, vállalatok, szövetkezetek, társadalmi szervezetek és az állampolgárok kötelesek az emberi környezet védelmét szolgáló szabályokat megtartani, megtartatni, és a környezetvédelmet a tevékenységi körükben előmozdítani. A 9.§(1). bekezdés szerint a Magyar Köztársaságban védelem alatt áll a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj és a települési környezet. A most felsorolt emberi környezet védelem allatt álló tárgyainak felhasználása, hasznosítása, alakítása, csak a környezet védelmét szolgáló jogszabályok és hatósági rendelkezések megtartásával történhet.
A 10.§ (1). bekezdés szerint nem szabad az emberi környezet védelme alatt álló tárgyat olyan szenyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja.
A valóságban az emberi környezetet rongáló tevékenységet a gazdálkodó szervezetek, vagy ilyen tevékenységet folytató más szervek, általában szerződés jogviszonyban valósítják meg. A legtipikusabb ilyen szerződés a vállalkozói szerződés, amikor a vállalkozó valamilyen cél elérése érdekében, díjazás ellenében, a megrendelő utasítása szerint munkát végez. A bírói gyakorlat, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma GK.25. számú Kollégiumi Állásfoglalásában elvi éllel leszögezte, hogy a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházás, munkával elérhető más gazdasági cél a környezetvédelem követelményeinek, illetőleg előírásainak mellőzésével lett megtervezve. A figyelmeztetés alapján, ha a megrendelő a korábbi környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő utasítását fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el. A Ptk. 392.§(4) bekezdése ugyanis azt tartalmazza, hogy amennyiben az utasítás szerinti munkavégzés jogszabály, vagy hatósági rendelkezés megsértésére, vagy az élet és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezet, a munkát nem végezhetik el. A munkavégző tehát mint vállalkozó akkor jár el jogszerűen, ha a környezetvédelmi törvény rendelkezéseit, a környezetvédelmi követelményeket és előírásokat betartja, és ezeket nem állítja szembe a gazdaságossági követelményekkel. Ha e jogával nem él a vállalkozó, tehát a kivitelező, akkor maga is kártérítési felelősséggel tartozik, a megrendelői utasítás és a környezetvédelmi jogszabályokba, illetve követelményekbe ütköző tervek megvalósítása miatt bekövetkezett környezetkárosodásért.
A gazdasági életben az elmúlt évtizedek során ritka kivételként találkozhattunk olyan vállalkozóval, aki a fent hivatott jogszabályok alapján megtagadta a szerződés teljesítését jogszerűen, mert nem valósított meg az általa felismert környezetvédelmi jogszabályokba, illetőleg követelményekbe ütköző terveket, illetve megrendeléseket.
A tervező is vállalkozó, tehát a fentiek szerint már a tervezőnek is joga van megtagadni a megrendelői utasítás teljesítését, ha ez az utasítás a környezetvédelmi jogszabályokba, illetőleg követelményekbe ütközik. A gazdasági érdekeltségek e kötelezettségeket mindig háttérbe szorították és érvényesülését lehetetlenné tették. Ezért felhívom minden városszépítő és környezetvédő egyesület és tagjai figyelmét, hogy a Ptk. 200.§(2)bekezdése szerint semmis a szerződés, amely jogszabályba ütközik vagy amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek, illetve, ha az nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A Ptk. 234.§(1) bekezdés szerint a semmis szerződés érvénytelenségére — ha a törvény kivételt nem tesz — bárki, határidő nélkül hivatkozhat. A semmiség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A semmiség miatt érvénytelen szerződés esetén a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
E törvények alapján kellő társadalmi, anyagi és jogi segítséggel és összefogással bárki bátran indíthat semmisség megállapítása iránti pereket, ha környezetében, lakóhelyén olyan szerződés létesítéséről és teljesítéséről szerez tudomást, amely a környezetvédelmi jogszabályokba, illetőleg követelményekbe ütköző gazdasági eredményre vezet, és nincs tekintettel az emberi környezet megóvására és a védelem alatt álló tárgyainkra.
A környezetvédelem követelményeit az elmúlt évtizedek során nemcsak a gazdálkodó szervezetek nem vették figyelembe, hanem számtalan közigazgatási hatóság sem, beleértve a minisztériumokat és még a Kormányt is, mint a végrehajtó hatalom legfelsőbb szervét. Az elmúlt rendszer jogrendje ezen közigazgatási tevékenységgel szemben szinte semmilyen eredményes védelmi rendszert és lehetőséget nem adott az állampolgároknak, mert a független bírósági út igénybevételére nem volt lehetőség.
A közigazgatási bíráskodásoknak csupán a csírái voltak meg. A már hivatkozott Alkotmány 50.§(2) bekezdésében foglaltak alapján az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a közigazgatási bíráskodás gátját jelentő 63/1981/XII.5/MT.sz. rendeletet. Ennek alapján június 6-án megszületett az 1991. évi XXVI. törvény, mely teljes körűvé tette a mi témánk vonatkozásában a közigazgatási döntések törvényessége feletti bírói kontrollt. Ez azt jelenti, hogy jogunkban áll bármely közigazgatási határozatot megtámadni a bírósághoz benyújtott kereseti kérelemmel, abban az esetben, ha a közigazgatási határozat jogszabálysértéssel született. A jogszabálysértés lehet anyagi-jogi, vagy eljárás-jogi szabálysértés is.
Eljárás—jogi szabályt sérti a megalapozatlan közigazgatási határozat is.
Felhívom a figyelmet arra, hogy csak az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat ellen lehet a bírósághoz fordulni, miután az államigazgatási eljárásban a fellebbezési jogát az ügyfél már kimerítette, vagy a fellebbezés az államigazgatási ügyben kizárt. A keresetlevelet a bírósághoz az államigazgatási határozat közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Miután megszűnt a tanácsrendszer, a helyi önkormányzatok és szervei által hozott döntésekkel szemben a törvényességi felügyeletet a köztársasági megbízottak gyakorolják, akiknek joga van törvénysértés esetén, tehát, ha közigazgatási döntés környezetvédelmi jogszabályba, előírásba vagy követelménybe ütközik, bírósághoz fordulni a törvénysértés kiküszöbölése érdekében. Így az államigazgatási döntéseket végső soron a független bíróság fogja elbírálni azáltal, hogy megsemmisíti a közigazgatási szerveknek jogszabályba ütköző, vagy jogszabálysértéssel hozott határozatait, döntéseit. A városszépítő, -védő és környezetvédelmi egyesületek kérjék a független jogászok, elkötelezett szakemberek segítségét.
Értékmentő, 1991/5.
bíró

Tornay László dr.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.