A Magyar Közlöny 1992/9. száma több csemegével szolgál a környezetvédők részére.

Kezdjük azzal, amivel egyetértünk:

— 0% vám került megállapításra a kétüteműek helyett beépítendő négyütemű motorokra,

— 1992-ben vámfelfüggesztés, illetve 0% vám kerül alkalmazásra a benzingőz-visszaszívó rendszerű kútoszlopok behozatalára, gépjármű-katalizátorra és tartozékaira, valamint az ezeket ellenőrző műszerekre.

Amivel nem értünk egyet, de törvényes:

— 0%-os vámtétel kerül alkalmazásra a növényvédőszer-hatóanyagokra és azok előállításához szükséges anyagokra.

Amivel nem értünk egyet, és ami a magyar törvényekkel ellentétes:

— a személygépkocsi-gyártáshoz szükséges anyagok, félkész termékek, alkatrészek és tartozékok 10 milliárd forint összegig 0% vámtétel besorolást kaptuk. Ezzel a magyar állam legalább egymilliárd forint bevételről egyoldalúan és kizárólag a személygépkocsi-gyártók javára mondott le.

A környezetet szennyező személygépkocsi-gyártás így már minden elképzelhető támogatást megkapott. Ez utóbbi azért ütközik a magyar törvényekbe, mert a személygépkocsi-gyárak tulajdonjoga nagyrészt külföldiek kezében van, és a magyar vagyont csak külön rendelkezéssel, vagyoni ellentétel ellenében lehet elidegeníteni. (Esetleg a magyar tulajdoni részt 1 milliárd forinttal emelve lehet a problémát feloldani.)

A jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben, amikor többek között az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem eddigi színvonalának megőrzésére sem jut pénz, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének és a pénzügyminiszternek ez a rendelete (1/1992) — véleményünk szerint — az 1978. évi IV. törvény (a Büntető Törvénykönyv) 320.§ (2) bekezdésében foglalt különösen nagy vagyoni hátrányt jelentő hanyag kezelés fogalmát meríti ki.