MOTORIZÁCIÓ ÉS ERKÖLCS
"Az erény éppen úgy le tudja győzni a bűnt, mint ahogy a víz le tudja győzni a tüzet. Manapság azonban úgy gyakorolják az erényt, mint aki egy pohár vízzel akar megmenteni a tűztől egy kocsirakomány rőzsét, s amikor a lángok nem hagynak alább, kijelenti, hogy a víz nem tudja legyőzni a tüzet. Ebből aztán nagyszerűen táplálkozhat a bűn, az erénynek pedig elkerülhetetlen pusztulás a vége."
Meng-ce (kínai filozófus, Kr.e. 372319) (A pillangó álma A régi Kína bölcsessége. Helikon Kiadó, 1992.)
A környezetvédelemre gyakran fillérek sem jutnak, miközben a környezetpusztítás óriási állami és önkormányzati támogatást élvez. Ez a támogatás többnyire közvetett módon történik, azaz ahelyett, hogy a környezetszennyezés miatti költségeket a szennyezővel fizettetnék meg, azokat közteherviselés formájában az egész társadalomra, valamint s talán ez a legerkölcstelenebb a mindez ellen védekezni képtelen eljövendő nemzedékekre hárítják át.
Korábban már ismertettük a Levegő Munkacsoport szakértőinek tanulmányát, amely kimutatta: a legszerényebb becslések szerint is az átlagos magyar gépkocsi-tulajdonos az autójára fordított minden 100 forint után legalább 60 forint dotációt kap. A nehéz tehergépjárművek esetében pedig külföldi számítások alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a kamiontulajdonosok (az országunkon átrohanó külföldi kamionoké is!) minden 100 forint kiadásukhoz 900 forint állami támogatást kapnak.
Sajnos a közvetlen állami támogatásra is sok példát találhatunk. A közismerten környezetszennyező autógyártás már minden lehetséges adó- és vámkedvezményben részesült, ezen felül a Suzuki 700 millió, a General Motors 1 milliárd forintot kapott ajándékba a magyar államtól. Összehasonlításképpen: az összes környezet- és természetvédő társadalmi szervezet idei költségvetési támogatása mindössze 57 millió forint. (Pedig ha ezt az arányt megfordítanák, döntő változások mehetnének végbe hazai környezetvédelemben és ezzel együtt az egész társadalom fejlődésében.)
A hivatalos szervek eme magatartása súlyosan rombolja az egész nemzet erkölcsét is, hiszen amint azt számos tanulmány kimutatta a hatóságok viselkedése bizonyos mértékben követendő mintát nyújt a lakosság részére. (Például amerikai szociálpszichológusok már az 1960-as évek elején a gyakorlati tapasztalatok alapján leírták, hogy a faji megkülönböztetés felszámolása az iskolákban lényegesen könnyebb volt azokon a településeken, ahol a helyi hatóságok is egyértelműen kiálltak mellette.) Ha a kormány, az országgyűlés és az önkormányzatok a mai és a jövő nemzedékek létfeltételeinek biztosítását ténylegesen egyik legfontosabb feladatuknak tekintenék, akkor az állampolgárok is hajlamosabbak lennének több figyelmet fordítani környezetük védelmére. De amíg azt látják, hogy az oktatásra, a kultúrára, a tudományos kutatásra, az épített és természeti környezetünk megóvására fordított összegek a szintentartásra sem elegendőek, miközben a motorizáció további növelésére és egyéb környezetpusztító tevékenységekre szinte korlátlanul ömlik a pénz, addig saját lehetőségeiken belül ők is többnyire ezt az irányt követik.
Bár azt tapasztaljuk, hogy a döntéshozók körében fokozatosan növekszik a környezetvédelem iránt elkötelezett emberek száma, még mindig elenyésző kisebbségben vannak. Ily módon továbbra is egy pohár vízzel próbáljuk eloltani a házunkat (hazánkat) pusztító tűzvészt...
Lukács András
|