Ez a híd a mi pénzünkből, adófizető állampolgárok pénzéből épül. Nem mindegy számunkra, hogy mire és hogy mennyit adunk.

Magyarország leggazdagabb birtokosa ma Budapest. Hála a vagyoni törvénynek, ő kapta meg az önkormányzatoknak juttatott egész vagyonértéknek a felét, sok százmilliárd Ft értékben. Miért épp a leggazdagabb kap olyan támogatást, amilyet az országban senki? (Hiszen ehhez a hídhoz például 1 milliárd Ft saját részesedés mellé több mint 11 milliárd Ft költségvetési támogatást fog kapni. Senki ma az országban az önrészesedésnek ilyen alacsony aránya mellett nem kaphat fejlesztési juttatást.) Ezt a fővárosnak a Világkiállítással kapcsolatos, és ezért országos érdekeket szolgáló tehervállalásával indokolják.

De ha a főváros nem fog hozzászokni, hogy a fejlesztéshez a saját forrásait, és elsősorban az óriási vagyonát használja fel, akkor továbbra is (éppúgy, mint a régi, bukott rendszerben) csak az ország közpénzéből tud majd fejleszteni.

Nyilvánvaló azonban, hogy a lágymányosi híd nem ennyibe fog kerülni. Marad ugyanis egy sor megoldatlan probléma, és ha a híd már készen áll, akkor ezek megoldására is be kell majd nyújtani a számlát — a kormány és az országgyűlés pedig kénytelen lesz fizetni, bármennyi legyen is a végösszeg. Nem lehetetlen, hogy ez eléri majd a 40—50 milliárd Ft-ot. Pedig egy másik Duna-híd 3—4 milliárd Ft-ból is megépíthető lenne. Miért? Mert olyan helyre épülhetne, ahol van csatlakozó út, ahol ezeket az utakat, az összes tartozékaikkal, nem most kell kiépíteni. Ahol nincs ilyen csatlakozó úthálózat — mint itt, e lágymányosi hídnál — persze, hogy jóval többe kerül a megépítés.

Ez a híd veszélybe sodorhatja magát a Világkiállítást is, ami a következő években a hazánk előtt álló legnagyobb vállalkozás. Éppen a világkiállítási terület kellős közepén alakulna ki egy kétemeletnyi magasságú és leg-alább 80 m széles óriási töltés, összesen 9 forgalmi sávval (3 vasúti és 6 közúti sáv). Hozzá persze a rengeteg, igen nagy helyigényű mindenféle fel- és lehajtó sáv és csomópont, amelyeket megépíteni is nagyon nehéz és költséges lesz, hiszen az egyik oldalon közvetlenül hozzá van ragasztva a vasúti töltés. Ilyen széles híd a világon sincsen több, nemhogy egy világkiállítási terület kellős közepén. Ez az óriási híd óriási forgalmat is fog vonzani, akár 30—40 ezer gépkocsit naponta, a vele járó elképesztő zaj- és légszennyezéssel. A budapesti Világkiállítás, amelynek az egyik fő témája várhatóan éppen a környezetvédelem, maga lesz a legfőbb környezetszennyező?!

Ha ez a híd megépül, annak kárát látja majd a főváros egész déli része, mivel továbbra se kap hidat, hiszen minden pénzügyi forrást a lágymányosi hídra fognak összpontosítani. Pedig ha ezek a kerületek megkapnák a számukra megfelelő hidat, akkor valósággal paradicsomkertjei lehetnének a hazai vállalkozásoknak, amelyek nagyon szívesen keresnének a maguk számára telephelyterületet a világ figyelmét magára vonó kiállítás közvetlen közelében.

Az itt élő lakosság és környezetvédő csoportok egyre elégedetlenebbek. Gondoljuk meg: őket már most is terheli egy 2<F128M>ö3 nyomsávon húzódó óriási közúti forgalom, a Petőfi-hídé. Vegyük ehhez hozzá az új híd további hatalmas forgalomvonzatát.

Az elégedetlenkedők pedig, bárhol és bármiképpen született is a rossz döntés, mindenképpen a kormányt és a parlamentet fogják szidni. Sajnos könnyen kialakulhat egy új "vízlépcső-ügy" egy elvakult beruházási lobby saját érdekeit mindenen keresztül hajszoló manőverei miatt.

Miklóssy Endre

a budapesti választmány tagja