kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Mentsétek meg a telkeinket!
(az építőipar rohama a környezet ellen)

A gazdasági recessziók az egyes ágazatokat általában nem egyformán vetik vissza, az építőipart azonban mindig a legsúlyosabban érintik (lévén az valamennyi ágazat kiszolgálója). Rendszerváltozással és külgazdasági újraorientálódással nehezített helyzetünkben ez még inkább így van: a visszaesés az építőiparban kezdődött, a vállalat-bezárások, tervezőintézeti elbocsátások onnan indultak el.
A Budapest környéki bevásárlóközpontok, a déli autópálya, a belvárosi mélygarázsok, a zöldmezős ipari parkok és a zöldterületek beépítése a maga nemében megannyi Bős-Nagymaros, támadás környezetünk ellen. Az is közös bennük, hogy a munka nélkül maradt hazai tervezőintézetek és építőipari vállalatok mögött a külföldi tőke áll. Amikor a nyugati piacgazdaságokban már szinte mindent be- és felépítettek, az ősi természetet kiirtották vagy rezervátumokba szorították (a volt Nyugat-Németországban pl. a nemzeti parkok a terület 0,5%-át, míg az autópályák és autóutak 5%-át töltik ki!), a megrendelés nélkül maradt építőipari tőke Keletre fordul, mi pedig — a nyugati működő tőke fogadásának és bejövetele elősegítésének lázában — azt hisszük, hogy jól járunk, sőt, az "élen" járunk, ha teret engedünk kritikátlan működésének.
Ördögi manipuláció ez, minden résztvevőnek megvan a pontos szerepe benne. Nemcsak nálunk, a többi átalakuló gazdaságban is élen járnak a gépkocsigyártók a befektetők között, hiszen a nyugati piacok telítettek, a gyilkos versenyt már a legnagyobbak (General Motors, Suzuki) sem bírják. A több kocsinak pedig több út, több parkolóhely kell, jóakaróink pedig még arról is gondoskodnak, hogy minden igényt kielégítő autós bevásárlóközpontokba járhassunk, ahol leginkább majd az ő portékáit árulják.
Mindez a "fejlődés", az "europanizálódás", a Nyugathoz közeledé,s a piacgazdaság kialakulásának leplébe öltözik. A nyugati tőke, a hazai tervezők és építők érdekei mellé felzárkóznak a helyi önkormányzatok, eladva jövőjüket egy tál lencséért. (Ráadásul az új koncessziós törvény és a környezeti hatásvizsgálati törvény késlekedése ehhez számukra jogi alapot ad.)
Ezt a folyamatot azonban csak az tekinti fejlődésnek, aki nem látja a következményeket: hogy az új autóutak és garázsok építése nem a motorizáció ártalmait csökkenti, hanem feltételeit könnyítve növeli annak volumenét, s így a környezeti és egészségi ártalmak tovább nőnek; hogy az autós bevásárlóközpontok elfogadhatatlan mértékben generálják az autóhasználatot, ráadásul tönkreteszik a belvárosok "gyalogos" kereskedelmét; hogy a túlzott motorizáció végeredménye egy minden emberi léptéket és mértéket vesztett autóra utalt társadalom, mely lerombolja a hagyományos települési struktúrákat, s amerikai mintájú agglomerációkat hoz létre. Ha a globális veszélyekre nem is figyelünk oda, közvetlen környezetünk és egészségünk károsodása már oly mértékű, hogy védelme minden más megfontolásnál előbbre való kell hogy legyen.
Ha valaki azt hiszi, hogy a környezetvédők meg akarják akasztani a fejlődést, jelenlegi állapotunkat szeretnék konzerválni, sőt, a múltba akarnak visszahúzódni, téved. Mi alternatívát kínálunk a mindent beépítés lázával szemben. A hazai építőipar fő feladatát a belvárosi (nemcsak budapesti) rekonstrukcióban látnánk. A fővárosban több kerületnyi lakóház igényli az összkomfortosítást, a felújítást, a háborús nyomok eltüntetését. Megengedhetetlen könnyelműség, sőt önpusztítás, ha ehelyett a zöldterületeket építik be. A kereskedelmi hálózatot decentralizálni kell, hogy legalább a mindennapos vásárlásoknál ne kényszerüljünk autóba ülni. Autópályák és autóutak helyett a vasutat lehet és kell fejleszteni. Belvárosi mélygarázsok helyett a tömegközlekedés fejlesztendő, új villamosvonalak építendők.
Nem szabad megengedni, hogy az önkormányzatok szorult helyzetükben koncessziókat adjanak a külföldi tőkének zöld területek megvásárlására ún. "ipari parkok" létesítéséhez. Épp elég tönkrement, fizikai felszámolásra ítélt vállalat van. Nyugati mintára ezek területén kell kialakítani a jövő vállalkozások terephelyeit.
Kérdés, hogy az elmúlt évtizedek félresikeredettsége hol okozta a legtöbb kárt: a gazdaságban, a társadalom szövetében, vagy a lelkekben. Egy azonban bizonyos: a kényszer nyomása alatt működő és a "fejlődés" hamis leplébe öltöző szűklátókörűség és dilettantizmus látványosan tönkretette legtöbb városunk képét. (Gondoljunk pl. a debreceni Csapó utcára, vagy a diósgyőri Győri kapura, ahol régi kis polgárházak és tízemeletes monstrumok sorakoznak egymás mellett.) Ha a történelmi városmag meg is maradt, más nem igen utal rá, hogy Miskolcon, Lipcsében vagy Omszkban vagyunk.
A tőkehiány, a recesszió, a munkanélküliség, az önkormányzati pénztelenség most egy sokkal veszélyesebb, mert professzionalista féllel szövetkezik: a gátlástalanul terjeszkedő nyugati építőipari tőkével. A helyzeten csak az segítene, ha a zöld területek beépítésére — amíg elkészülnek és törvényerőre emelkednek a helyi és országos rendezési tervek — általános moratóriumot rendelnének el. Emellett különféle ösztönzőkkel kellene terelni az építőipart azon tevékenységek felé, ahol a fejlesztésre, felújításra, építésre valóban szükség van. Ha nem ezt tesszük, hamarosan kihúzzák a lábunk alól a talajt.

Kiss Károly Dr


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.