kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Környezetvédő Nyugat?

Az emberi létföltételek és a jövő nemzedékek létföltételei — és valamennyi földi élőlény létföltételei — ellen iszonyatosan kíméletlen irtóháború folyik mind Keleten, mind Nyugaton. Az emberiséget és a magyar társadalmat olyan kényszerpályákra terelték és terelik — politikai berendezkedéstől függetlenül —, hogy önmaga és gyermekei, valamint teremtménytársai létalapjainak megsemmisítéséből kell élnie vagy kell kialakítania "életszínvonalát".
Már a probléma kelet-nyugati elnevezése is manipulatív és arcátlan: egyszerűen csak "környezetté" degradálják létforrásainkat, gyermekeink létforrását, a Természetet, Isten teremtett világát. Pedig a nemhívők számára a legfőbb, a hívők számára Isten után közvetlenül a második legnagyobb érték és "tekintély" a Természet — eltekintve mindenfajta panteista okoskodástól.
Túl egyoldalúan ragadtuk ki és értelmeztük azt az ószövetségi mondatot, hogy hajtsuk uralmunk alá a természetet. Hiába olvasható e mondat közelében Isten azon terve is, hogy az ember gondos, felelős, szerető kertésze legyen a teremtett világnak. Sokat lehet vitatkozni azon, hogy mit jelenhet az "uralom" szó. Egy bizonyos: nem jelentheti a Természet rombolását, megmérgezését, elpusztítását. Az ember természet fölötti uralma sokkal inkább Isten egyetemes uralkodásának mintájára értelmezendő: szerető gondoskodást, féltést, megtartást, felelősséget, ismeretet és védő cselekvést jelent.
Jobboldali és újbaloldali "ellenzéki"szószólóink széltében-hosszában prédikálták és prédikálják: létföltételeink romlásáért (elsősorban) a kommunista rendszer fe-lelős. Magam is ezt hittem és ezt vallottam mindaddig, amíg nem jártam Nyugaton. Most, a polgári demokráciában élve látom, hogy a nyugati környezetpusztítás alattomosabb, veszedelmesebb és diffúz voltában is nagyobb méretű, mint a részterületeken ugyan brutális, de egyébként nyílt, föltűnő és az ellenindulatokat is jobban kiváltó "kommunista" típusú környezetszennyezés.
A trópusi őserdők — és mindenféle erdő — maradékainak rohamos pusztítását, a világtengerek elszennyezését, az Északi-tenger és az Adria haldoklását, az ózonpajzs súlyos károsodását, a talaj, a vizek, a jéghegyek, kőzetek, tengerek elárasztását radioaktív hulladékokkal és biológiailag lebonthatatlan vegyszerekkel és mérgező nehézfémsókkal, állat- és növényfajok millióinak kiirtását, az éghajlat és a légkör egyensúlyának fölborítását stb., stb. aligha varrhatnánk egyedül a kommunista rendszerek vagy bármiféle diktatúra nyakába.
Az egyes nyugati demokratikus országok fölszíni vizeinek, talajának és levegőjének viszonylagos tisztasága becstelen és kegyetlen csalás eredménye: a mérgeket, a szemetet szegényebb országokba — hozzánk és a harmadik világba — döntik. A környezetkárosító gyártási folyamatokat pedig "exportálják". Ennek ellenére ez a viszonylagos "tisztaság" sem éri el a szükséges minimumot. A természet, a táj, a helyi kultúra rombolása, az erdők kizárólagos faipari nagyüzemekké züllesztése, az aszfaltozás és a etonozás őrülete, a gépkocsi és a gépek mindenek fölé emelése, a gépi zaj uralma (még az erdők belsejében is), valamennyi folyó, patak elszegényített élővilágú csatornává "szabályozása", kiegyenesítése, a természetvédelmi területek létesítésének gazdasági célú megakadályozása a nyugati természetgyilkolás legfeltűnőbb jelenségei.
Vajon mennyire ismert tény Magyarországon, hogy Nyugat-Európában másfélszer-kétszer-háromszor annyi műtrágyát és "növényvédő" mérget szórnak ki, mint nálunk? Hogy egy átlagos nyugati anya tejében hatszor annyi méreganyag van, mint a tehéntejben és háromszor annyi, mint a tehéntejre megszabott megengedett fölső határ? És vajon hányan tudnak arról a Szent Kelet után Szent Nyugat előtt térdrekényszerített Magyarországon, hogy Ausztriában (például) még egyetlen nemzeti parkot sem lehetett létesíteni, mert a gazdasági hatalom ezt megakadályozta? Hogy gátlástalanul tarolják Magyarország erdeit csak azért, hogy az így kiirtott fák tömegét fillérekért szállítsák Ausztriába kamionok karavánszerű százezrei éjjel és nappal? Hogy az egykori meseszép Lapincs és Rába folyó egész Közép-Európában egyedülálló ártereit ezekben az években semmisítette meg a nagyhatalmú osztrák vízügyi lobbi, egészen a magyar határ drótkerítéséig? Most a vasfüggöny lebontását használják ürügyül arra, hogy e csodálatosdan szép vidék Magyarországra eső maradékát (Szentgotthárd és Alsószölnök között) "nemzetközi együttműködés" címén töröljék el a Föld színéről a benne menedéket lelt, kipusztulásra ítélt állatfajokkal együtt. Holott ez egyáltalán nem volna szükséges.
A nyugati típusú egyéni formális szabadság vitathatatlan érték. Ámde a kevéspénzűek formális jogai versenyképtelenek a nagy propagandát kifejteni tudó — adományokkal, ösztöndíjak osztogatásával stb. szinte bárkit lekenyerezni képes — gazdagok jogaival szemben. A maroknyi természetvédő szegény — a seregnyi természetgyilkos gazdag. A pénz hatalma még a gumibotnál, a szuronynál is mindenhatóbb. És még arra is futja, hogy a gazdagok és az általuk manipulált "önkéntes" alkalmazottak hadának terrorja leplezhető legyen.
A helyi polgári kezdeményezések is jelentős hordozói lehetnek a természet és a létforrások védelmének. A nyugati tapasztalatok azonban arra intenek, hogy strukturális, független, arányos jogkörű intézményes biztosítékok híján e kezdeményezések önmagukban csupán azt tudják elérni, hogy a mérgeket az egyik vidékről a másik — szegényebb, megvesztegethetőbb — országrészbe szállítják. Ugyanígy nem lehet túlontúl sokat várni a helyi önkormányzatoktól sem. Ausztriai tapasztalataim bizonyítják, hogy a természetrombolásban a helyi önkormányzatok gyakran a központi intézkedéseken és terveken is túltesznek, a természetvédelmi, tájvédelmi terveket megtorpedózzák.
A Nyugat vitathatatlan gazdasági, politikai és szociális eredményei, de tekintet nélküli természetrombolása — és annak még gátlástalanabb exportja — arra tanítanak bennünket, hogy ismerjük el a Nyugat vívmányait, de egészítsük ki azokat a létalapok védelmének strukturális, független, arányos jogkörű, intézményes biztosítékaival, s követeljük, hogy építsék be azokat a demokratikus rend fundamentumába. E biztosítékok nélkül a demokrácia csalás csupán: színházzal leplezett pusztító, rabló, népirtó diktatúra a természet és a jövendő nemzedékek fölött.
A becslések szerint Magyarországon évente ezrek halnak meg rákban és egyéb betegségekben a víz, a talaj, a levegő, az élelmiszerek szennyezettsége miatt. A szív-és érrendszeri betegségek nagy részében a gépi zaj jelentősége sem alábecsülendő. Százezrek betegeskednek, akiknek sikerül erős szervezetük okán mindezt túlélniük, és gyermekek tízezreinek szellemi és idegrendszeri állapota vallja kárát a vegyszerek és nehézfémek inváziójának. Nem szabad hallgatnunk, föl kell emelnünk szavunkat az alattomos tömeggyilkosság ellen.
("Érted vagyok", 1992. április)

Kiszely Károly


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.