kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Városi parkjaink értéke

Hazánk nagyobb városaiban és településein négyzetméterenként átlagosan alig több mint öt forint jut a parkok, zöldfelületek ápolására. Ez az összeg a főváros tisztán tartásához szükséges összegnek a fele! Ha ez így folytatódik, az önkormányzatoknak hovatovább arra sem lesz pénzük, hogy a zöldfelületeket takarítani tudják. Az eredmény: az elmúlt öt-hat év alatt a parkok fokozatosan tönkrementek, s az a néhány, kampányszerű felújítás, amelyet egy-egy parkban végeztek, sajnos nem pótolja a rendszeres fenntartást.
A városokat a természetestől eltérő, sajátos klíma jellemzi. A nagy, burkolt felület, a sok aszfalt és beton, valamint az épületek serege hővisszasugárzó hatású, ezért a metropoliszok hőmérséklete néhány Celsius-fokkal meghaladja a beépítetlen területekét. Szennyezett légkörük üvegházhatást hoz létre és ezzel tovább fokozódik a fölmelegedés. A levegő is szárazabb, mint máshol, mert a lehulló csapadék nagy része nem párolog el, hanem gyorsan elfolyik a csatornákba.
Az említett környezetkárosító hatások a zöldfelületek növelésével mérsékelhetők, esetleg kiküszöbölhetők volnának. A növényekkel ugyanis részlegesen pótolható a természetes környezet. A fák, cserjék és pázsitfelületek az asszimilációjuk során tetemes mennyiségű oxigént termelnek. Egy négyzetméter levélfelület a vegetációs ciklus alatt 0,11 kilogramm oxigént bocsát ki átlagosan. Ehhez jön a növényzet szén-dioxid-elnyelő képessége, amely csökkenti az üvegházhatást. (Egy négyzetméternyi lombfelület a vegetációs időszak alatt 0,15 kilo-gramm szén-dioxidot képes feldolgozni.) Normális körülmények között 0,03 térfogatszázalék a levegő szén-dioxid-tartalma. Jelenleg Budapesten ennek több mint kétszerese mérhető. Részben a nagyobb szén-dioxid-koncentráció a felelős azért, hogy a belvárosban 6—8 Celsius-fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a külterületeken.
A fák és bokrok a por, a korom, a szén-monoxid, a nitrogén-oxidok, az elégetlen szénhidrogének, az ólom és a kén-dioxid kiszűréséhez is hozzájárulhatnak. (Egy négyzetméter lombfelület 1,12 kilogramm szilárd és gáznemű szennyezőanyagot képes megkötni.) Hazánkban ma minden lakosra 123 kilogramm szilárd és gáznemű szennyezőanyag jut évente. Elsősorban ezek felelősek azért, hogy a halálozási statisztikában élen járunk a világon. Ennek tudatában értékelhető igazán, hogy egyetlen 60—70 éves egészséges fa egy ember évi oxigénszükségletét termeli meg. És akkor még a növények párologtató, hűtő és zajszigetelő hatásáról nem is beszéltünk.
Hazánkban a közparkok, közkertek "gazdái" a települések önkormányzatai. Az ő feladatuk lenne, hogy a zöldfelületek fenntartásáról gondoskodjanak. A költségvetési juttatások, továbbá a helyi adók azonban nem elegendőek a színvonalas zöldfelület-gazdálkodásra. Úgy tűnik, hogy az önkormányzatok számára egyre megoldhatatlanabb a parkok színvonalas fenntartása, növényzetüknek megóvása.
De valójában milyen értékeket is képviselnek a parkok, zöldfelületek, mekkora az ország parkvagyona, amit az elégtelen gondozás miatt pusztulni hagyunk? A lombozat, vagyis az asszimiláló felület nagysága határozza meg, hogy a növény milyen mértékben dúsítja oxigénnel a levegőt, mennyi — emberre káros — szennyezőanyagot szűr ki és mennyi vízpárát juttat a levegőbe. A zölfelületekkel fedett területek értéke tehát az asszimiláló felületek nagyobbodásának arányában növekszik. Minthogy a díszfák és a díszcserjék hosszú életűek, jótékony hatásuk kiültetésük után hosszú évtizedekig érvényesül.
A hazai közparkokat, közkerteket eddig csak eszmei értéken tartották nyilván. A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem üzemtani tanszékén azonban Radó Dezső korábbi elgondolásai alapján egy olyan értékalési módszert dolgoztak ki, amellyel lehetőség nyílik arra, hogy a telekérték mellett a parkok és kertek megállapításánál a növényzetet, elsősorban a hosszú idő alatt pótolható díszfákat és díszcserjéket is figyelembe vegyék. E módszer alkalmas arra, hogy — a termőföldek értékeléséhez hasonlóan, de más szempontokat is figyelembe véve — felmérhessék Magyarország parkvagyonát és elkészíthessék a parkkatasztert, amelynek alapján megállapítható: milyen értékű parkterületek vannak az egyes településeken?
Valamennyi növényre, így a lombos fákra is jellemző, hogy életük első szakaszában rendkívül gyorsan növekszenek, miközben asszimiláló felületük abszolút nagysága kicsi. Később a növekedési ütemük fokozatosan csökken, az asszimiláló tömegük ellenben egyre nő. Végül — amikor a növények teljesen kifejlődtek — lombfelületük nagysága évekig-évtizedekig változatlan marad. Az öregedéssel egyidejűleg természetszerűleg fokozatosan csökken az aktív felületük.
Ez az életciklus jól leírható matematikai függvénnyel. Fajonként azonban más és más a növények lombtömege. Ez utóbbi a levelek méretétől és sűrűségétől, valamint a lombkorona nagyságától függ, de az is hat rá, hogy milyen az egyes fajok kezdeti növekedési ereje. A gyors növekedésű fajok azonos korú egyedeinek lombtömege nagyobb lesz, mint a hasonló korú, azonos levélnagyságú és koronaformájú, ám lassú fejlődésű fajoké.

A lombtömeg nagyságát úgy határozhatjuk meg, hogy megmérjük az egy méter élhosszúságú képzeletbeli kockában lévő levelek számát és felületét. Az itt található lombtömeg egy lombköbmétert képvisel. A különféle fajoknál ez az érték az életciklus folyamán más és más, de igen pontosan leírható egy logisztikus görbével. A görbe minden pontja jól reprezentálja bármely időszak lombtömegének nagyságát lombköbméterben. Ha a faiskolai árat mint induló értéket felszorozzuk a lombtömeg nagyságával, megkapjuk a növény tényleges értékét. Ez az életgörbe lefutását követi.
A díszcserjék esetében más módszert kellett alkalmazni. Ezek általában 1,5—3,5 év alatt érik el végleges nagyságukat. Itt a lombköbméter értéke és a hozzárendelt forintérték a fákhoz hasonlóan meghatározható. A későbbiekben viszont már a kor — mint a pótlást nehezítő és az értéket növelő tényező — lép előtérbe. Ez egy értékszorzó beépítésével megjeleníthető, amely a kifejlődés utáni első évben másfélszeres, később háromszoros.
A díszfák és díszcserjék esetében az ötévesnél fiatalabb egyedek értékmeghatározásakor a telepítés költségeit is célszerű bekalkulálni. Mivel az értékelést minden díszfánál és díszcserjénél külön el kell végezni, ezért a leggyakrabban ültetett fajokra tanszékünkön táblázat formájában elkészítettük az értékelést.
A jól gondozott, tömött pázsitfelületek közel hasonló hatásúak, mint a lombos fák és cserjék. A telepítésük költsége ma sík területen 10—15 forint/négyzetméter.
A parkok tehát úgy értékelhetők, hogy minden növényegyed korát megbecsüljük, majd a táblázatból visszakeressük a nekik megfelelő forintértéket.
A számítások alapján világosan látható, hogy a növényzettel borított telkek értéke számottevően növekszik, ha sok növény van rajtuk. Ezért a jövőben üdvös lenne nagyobb gondot fordítani ezekre az egészségünk védelmében oly fontos és emellett nagy értéket képviselő zöldterületekre.
dr. Párkány Ildikó (TermészetBÚVÁR, 1992/1.)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.