Élt sok szegény magyar vállalat és sok szegény magyar dolgozó kicsi hazánkban. Nem voltak megfizetve, nem volt még autópályájuk sem szegényeknek. Olcsó, primitív volt a technikájuk és az életük. Mindig nézték, a vasfüggönyön túl milyen jól, szépen éldegélnek vállalkozók és dolgozók.

Eljött egyszer az idő, széttört a vasfüggöny és bejött a nyugati nagymama. Megsimogatta szegény keleti fejecskét, és mindenféle finomságot, üveggyöngyöt, csörgősapkát, vasfejszét és bugylibicskát kínált. És hogy mindezt el tudja hozni, fölajánlotta hogy hoz nekünk autópályácskát is. Ezen az autópályán aztán majd folyik befelé a nyugati tőke, ami a rossz utakon csak csordogál.

És most hagyjuk a mesét. Ami megvalósul, a kemény valóság, riasztó. Pécsett tönkrement a Mechlabor (jó kis kelet-európai magnókat gyártott, többek között). Megvette egy olasz úr, lett belőle Hanta-Rex Kft (nem vicc, ez a neve).

A Mechlabor dolgozóit zömmel szélnek eresztették. Fölvettek helyükre fiatal munkanélkülieket (adókedvezmény). A havi fizetés 10 ezer bruttó alatt van, a munka-idő ugyan 8 óra, de gyakorlatilag (túlóra + szombati munka) 10, illetve több. A munka mérése természetesen normatív. A dolgozók közt nem ritka a fiatalkorú. Négy óra megszakítatlan munka (szükségre sem lehet menni) után van egy óra pihenő. Szólni senki sem mer, mivel már voltak munkanélkülek...

És mi az a fontos munka, amit itt végeznek? A magnók hátlapján végzik el a forrasztásokat, ellenőrzik és viszik tovább... A keleti munkaerő tehát annyival olcsóbb, hogy megtérül a fuvarköltség.

Ma még csak heti két kamion fordul, de az Új Dunántúli Naplónak úgy nyilatkoztak, hogy a termelést bővíteni fogják.

Tessék mondani, a Déli Autópályán mikor ér ide Európa?

"Muta" Pécsi Zöld Kör