kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hogyan hozza döntéseit az Országgyűlés?

Az Országgyűlés május 5-én jóváhagyta az újabb, minden eddiginél hatalmasabb nehézipari beruházást. Hogyan történhetett meg, hogy a vaskohászati alapvertikum, az eocén-program, a nyirádi bauxitbányászat, a mecseki szénbánya-program, az uránbányászat, Bős-Nagymaros (és még sorolhatnánk) tragikus tapasztalatai ellenére az Országgyűlés áldását adta egy minden korábbinál katasztrofálisabb csőddel fenyegető óriásberuházásra?
A útalapról szóló törvény révén befolyó évi 25-30 milliárd forint már önmagában sem jelentéktelen összeg, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy ebből mintegy 12 milliárdot a már meglévő közúti hálózat üzemeltetésére és fenntartására kell fordítani.
Azonban azt is számításba kell vennünk, hogy ez az összeg további hatalmas költségeket vonz maga után. Ezeknek egy részét képezik a koncessziós autópálya-építések, amelyek előkészítéséhez nélkülözhetetlen évi több milliárd forint az útalapból (erre a célra többek között most vesz fel a magyar állam az útalap részére több milliárd forint hitelt, amely visszafizetésének terhét majd az elkövetkező években nyögjük). Ennél is fontosabb, hogy az új utak építése (amint ez a világon mindenütt tapasztalható) rendkívüli ösztönzést ad mind a vállalkozásoknak, mind az állampolgároknak arra, hogy rendelkezésre álló pénzét a közúti gépjárművekkel kapcsolatos beruházásokra és egyéb, ezzel összefüggő tevékenységekre fordítsák. Tehát a további útépítéssel a fenntartható fejlődés szempontjából legkárosabb, hosszabb távon a leggazdaságtalanabb ágazatok (bányászat, olajipar, kohászat, gépkocsigyártás stb.) további növekedését idézzük elő. Az emberek pedig (amint eddig is tapasztalhattuk) ahelyett, hogy a jólétüket és életminőségüket alapvetően meghatározó, a társadalom jövője számára elengedhetetlen tevékenységekre fordítanák idejüket és pénzüket (pl. oktatás, művelődés, egészségügy, környezetvédelem), továbbra is a gépkocsira költik nehéz munkával megszerzett jövedelmük jelentős hányadát, s egyre több időt szentelnek az autójukkal összefüggő elfoglaltságokra. Ha mindezt összeadjuk, akkor már évi több száz milliárdos összegnél tartunk!
Mindennek a következtében az összeomlás több oldalról is fenyeget. A nemzetgazdaságnak és az emberek mindennapi életének ilyen mértékű függővé tétele a rendkívül költséges közúti gépjármű-közlekedéstől egy gazdasági visszaesés esetén általános válságot idézhet elő. Az egyre nehezebb körülmények között (és így egyre drágábban) kitermelhető és csak a politikai-gazdasági zűrzavarral küszködő térségekből (Oroszország, Közel-Kelet) importálható olaj felhasználásának növelése — sőt, már a szinten tartása is! — megengedhetetlen felelőtlenség. Az egész bolygónkat fenyegető, egyre gyorsuló környezetpusztulás pedig egyértelműen arra int, hogy a nagy autóskorszaknak hamarosan vége.
A Levegő Munkacsoport még időben kidolgozta az útalapról szóló törvényjavaslat alternatíváját: egy törvényjavaslat-tervezetet a Nemzeti Közlekedési Alapról, amelynek elfogadása lehetőséget nyújtott volna egy fenntartható, gazdaságosabb, a környezetet kevésbé károsító, társadalmunk és nemzetgazdaságunk hosszú távú fejlődését elősegítő közlekedéspolitika kialakítására, gyakorlati megvalósítására. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága egyetértett javaslatunkkal és azt — az útalapról szóló törvényjavaslat módosító indítványaként — az Országgyűlés elé terjesztette. Sajnos eredménytelenül. Ennek egyik fő oka abban kereshető, hogy a Levegő Munkacsoportnak csak arra volt ideje, energiája, pénze, lehetősége, hogy a Környezetvédelmi Bizottság tagjaival ismertesse részletesen elképzeléseit. Ugyanakkor az autós és útlobbi minden alkalommal minisztériumi főosztályvezetői, nemegyszer államtitkár-helyettesi szinten számos jól fizetett szakértővel vett részt az összes parlamenti bizottság minden, a témával összefüggő ülésén (a folyosói lobbizásról nem is beszélve). Így aligha lehetett elvárni, hogy a kérdésben nem kellően tájékozott és az egyébként is túlterhelt képviselők a vastag tanulmányokat felmutató és az adatokkal rendkívül ügyesen, felkészülten manipuláló minisztériumi emberekkel szembeni álláspontra szavazzanak.
Sajnos nem ez volt az egyetlen eset, amikor a képviselők — minden bizonnyal a legnagyobb jó szándékkal — az országnak súlyos károkat okozó törvényt szavaztak meg. Példa erre számos gazdasági törvény, amelyek semmiféle környezetvédelmi biztosítékot nem tartalmaznak, a fogyasztási adóról és a társasági adóról szóló törvények, amelyek kimondottan támogatnak egyes környezetszennyező tevékenységeket s a korábbinál hátrányosabb helyzetbe hozták a környezetvédelmi és egészségügyi vállalkozásokat, valamint a lágymányosi hídról szóló határozat, amelynek szintén igen súlyos környezeti és gazdasági következményei lesznek.
Az országgyűlés — csakúgy mint az egyéb döntéshozó szervek — hibás működésének egyik legfontosabb okát abban látjuk, hogy nem (vagy alig) léteznek hazánkban olyan független intézmények, amelyek szakmailag felkészülten, tudományos alapossággal tudnák összefüggéseiben elemezni az egyes törvények várható hatását, és (ami legalább olyan fontos) érveiket hatékonyan el tudnák juttatni a döntéshozókhoz. Ha az Országgyűlés valóban olyan törvényeket kíván hozni, amelyek az ország felvirágzását szolgálják, akkor mindenekelőtt az ilyen jellegű független intézmények, szervezetek létrehozásának és eredményes működésének feltételeit kellene megteremtenie.

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.