kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Van-e mentség?

A földi hőt csapdába ejtő légköri széndioxid mennyisége ma 26 százalékkal magasabb, mint az iparosodás előtt, és folyamatosan növekszik. A Föld felszíne 1990-ben melegebb volt, mint bármely évben a meteorológiai adatok nyilvántartásának a XIX. század közepén történt bevezetése óta; a nyilvántartott hét legmelegebb év közül hat 1980 óta volt. A földi életet védő ózonpajzs az északi félteke sűrűn lakott területein kétszer olyan gyorsan vékonyodik, mint azt a tudósok néhány évvel ezelőtt gondolták. Naponta legalább 140 növény- és állatfaj tűnik el végleg bolygónkról. Évente két Magyarországnyi területű erdő semmisül meg. A Föld népessége évente 9 Magyarországnyi lakossal növekszik.
Az ENSZ Közgyűlés határozata nyomán 1988-ban a világ legnevesebb tudósai közreműködésével létrehozott "Éghajlatváltozás Kormányközi Bizottsága" (IPCC) megállapította, hogy a globális ökológiai katasztrófa elkerüléséhez a széndioxid-kibocsátás 60%-os csökkentésére van szükség. (Mivel a fejlődő országok a lakosság életlehetőségeinek veszélyeztetése nélkül csak kismértékben vagy egyáltalán nem tudják csökkenteni széndioxid-kibocsátásukat, a fajlagosan nagyobb energiaigényű gazdasággal rendelkező államokban — így Magyarországon is — a kibocsátást legalább 80%-kal kell mérsékelni.) A szakértők megállapítása szerint Európában ahhoz, hogy a környezet terhelése a kritikus szint alá szoruljon vissza, a kén-dioxid-kibocsátást 90%-kal, a nitrogén-oxidokét 75-90%-kal, az illékony szerves vegyületekét pedig 60%-kal kell csökkenteni.
Aki alaposabban tanulmányozta bolygónk történetét (az egyetemen öt éven keresztül ezt tettem), az döbbenettel tapasztalja, hogy a vizekben, a talajban, a légkörben, az éghajlatban, az állat- és növényvilágban olyan léptékű változások mennek végbe a saját élete folyamán, amelyek a régebbi korokban tíz- vagy százezernyi év alatt zajlottak le. Vajon mely élő szervezet lesz képes arra, hogy károsodás nélkül alkalmazkodjon ezekhez a hirtelen lejátszódó irtózatos átalakulásokhoz?
Ha a világméretű veszélyek nem ráznak fel bennünket, akkor legalább a mindennapi közvetlen tapasztalataink kellene, hogy elgondolkodásra és azonnali cselekvésre indítsanak.
Az ötven éven ezelőtt született nemzedék már az ember által erősen átalakított, de még viszonylag tiszta, ép környezetet kapott örökségül. Vajon mit adunk mi a gyermekeinknek?
A termőtalajt agyonvegyszereztük, az ország termőterületének több mint a felén tapasztalható talajsavanyodás, erózió, a szikesedés már a talaj mélyebb rétegeiben is, szerkezetromlás és egyéb káros hatás. A felszíni vizek minősége az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlott (gondoljunk például a Duna, a Balaton, a Velencei tó állapotára). Felszín alatti vizeink mintegy felét teszik ki az ivóvízellátásra számba vehető készleteknek, s veszélyeztetettségükre jellemző, hogy az ivóvízbázisok közel harmadánál következett be minőségromlás a használatbavétel óta. A szilárd hulladékok mennyisége az elmúlt 15 év alatt háromszorosára növekedett — évi 123 millió tonnára —, amit egyre nagyobb területek igénybevétele árán sem tudunk megnyugtatóan elhelyezni. Az országban mintegy két és félezer lerakóhely nem felel meg a környezetvédelmi és egészségügyi előírásoknak. A bányák (köztük a mecseki uránbánya) meddőhányóinak felszámolására a sok milliárd forintos költségek és a technikai nehézségek miatt egyelőre nem is számíthatunk. A levegő az ország területének 11%-án szennyezett súlyosan, s e területeken él a lakosság csaknem fele. Az elmúlt évtizedekben a hazai élővilágból 40 növény- és 53 állatfaj pusztult ki, és további 1130 faj veszélyeztetett. Az erdőállomány 10-12 százalékán tapasztalható jelentős károsodás, és ez az arány folyamatosan növekszik. Az idegrendszert is károsító zaj az ország lakosságának több mint felét terheli. A városok épületállománya jelentősen leromlott. Mindezen örökség mellett a gyermekeink még megkapják a szervezetükben felhalmozódó mérgeket, immunrendszerük legyengítését és az egyre romló közoktatást (ami teljesen lehetetlenné teszi, hogy később felkészülten szálljanak szembe az egyre növekvő problémahalmazzal).
Amikor a háború után megkérdezték a németeket, hogy mit tudtak a koncentrációs táborokról, még azok is azt állították, hogy semmit sem tudtak róluk, akik e táborok közelében laktak.
A környezet pusztítására még ezt az érvet sem hozhatjuk fel mentségként. A lelkiismeretes tudósok, szakemberek, a sajtó és nem utolsósorban a környezetvédő társadalmi mozgalmak már számtalanszor rámutattak a környezetrombolás súlyosságára és értelmetlenségére, sőt kidolgozták azokat a javaslatokat, amelyek megvalósításával egy környezetkímélő és egyúttal emberibb társadalom irányába fejlődhetnénk.
A gyermekek társadalmunk legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb csoportja. ők egyelőre nem tudják érvényesíteni érdekeiket és felelősségre vonni a felnőtt korosztályt. Számítanunk kell azonban arra (a fiatalok körében már most is egyre több ilyen megnyilvánulást tapasztalhatunk), hogy amikor felnőnek — tehát 10-15 éven belül, azaz még a mi életünk során — számon fogják kérni rajtunk elherdált örökségüket, az elpusztított természetet, tönkretett életfeltételeiket, megrongált egészségüket. Még azt sem várhatjuk tőlük, hogy kíméletesek legyenek velünk szemben, hiszen a példa, amit nekik mutatunk, önzésre és kegyetlenségre neveli őket.
A gyermekek ellen elkövetett bűnöket jóvátenni már nem lehet. De enyhíteni lehetne következményeiket és el lehetne kerülni a további vétkeket. Ehhez egyetlen út vezet: az anyag- és energiafogyasztás erőteljes visszaszorítása, és ezzel egyidejűleg a nem materiális tevékenységek (oktatás, művelődés, tudományos kutatás, művészetek, egészségügy, stb.) kiemelt fejlesztése. A mennyiségi növekedés helyett a minőségi javulást kell előtérbe helyezni. Egy ilyen fordulat révén nemcsak a környezetszennyezés csökkenne, de komoly társadalmi feszültségek előzhetők meg. A társadalmi-gazdasági fejlődés pedig nem állna meg, hanem új (igaz, más irányú) fellendülés kezdődne el.

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.