kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Fordulópont előtt?

Hazánk versenyképességét, világgazdasági illeszkedési lehetőségeit, felzárkózását hosszú távra eldönti, hogy most milyen fejlesztési stratégiát és súlypontokat választunk. Ha a fogyasztói társadalmak termelési és fogyasztási értékrendjének és struktúrájának követését tűzzük ki magunk elé, rosszul döntünk. Ezek ugyanis fenntarthatatlanok, nem folytathatók tovább, gyökeres változtatásra szorulnak. Bízunk abban, hogy ez a változás hamarosan be fog következni, mert ez az egyetlen esély a túlélésre.
Ennek a fenntartható jövőre orientált, környezetbarát fejlődésnek már most is van esélye Magyarországon. Ez sokban meg is egyezik a jelen diktálta követelményekkel: az energia- és nyersanyag-felhasználás igen nagyfokú mérséklésével, a legfejlettebb technológiák meghonosításának szükségességével, a termelés tudományigényességével, és általában a gazdasági racionalitás radikális fokozásával.
De számottevőek az eltérések is. Ezek egyik fő területe a fogyasztás. A személyes fogyasztás anyagi súlyát nem szabad tovább növelni. A fenntartható fejlődés koncepciója az életszínvonalat a szolgáltatások, az egészségügy, a kultúra, az oktatás, a rekreációs lehetőségek, és általában véve az életfeltételek gyökeres javítása révén kívánja emelni.
A másik döntő fontosságú eltérés a termelési struktúrában jelentkezik. A kibontakozást és a felzárkózást nem szabad a gépkocsigyártásra és a vegyiparra alapozni. Ezekkel szemben alternatívát jelentenek és legalább akkora húzóhatást fejtenek ki azok a különféle gyártási profilok, amelyek az energiagazdálkodást és az anyagfelhasználást racionalizálják, a megújuló erőforrások hasznosítási lehetőségeit keresik, az újrahasznosítást, a tiszta technológiák elterjesztését és a környezetvédelmet szolgálják.
Az építőiparban a rehabilitációra kell fektetni a hangsúlyt, a mezőgazdaságban pedig az organikus gazdálkodás és az energetikai célú biomassza-termelés kiterjesztésére, a választék bővítésére kell törekedni.
Az idegenforgalomban a mennyiségi turizmus helyett a minőségi, illetve a "szelíd" turizmusnak kell helyt adni. A kereskedelemben a hatalmas, központosított egységek (pl. városkörnyéki autós bevásárlóközpontok) helyett a helyi lakosság igényeit kielégítő, könnyen elérhető kisebb üzletek hálózatát kell fejleszteni. A közlekedésben a közúti gépjárműforgalom növelése helyett ennek visszaszorítására, s az egyéb közlekedési módok (vasút, tömegközlekedés, kerékpár, gyalogos közlekedés) feltételeinek erőteljes javítására van szükség, valamint a közlekedési igények mérséklését szolgáló településpolitikát kell megvalósítani.
Külön hangsúlyt kell helyezni az oktatásra. A jelenlegi gazdasági rendszer az oktatást "improduktívnak" tekinti. Ez vonatkozik a vállalkozói szférára is, amely egyelőre csak elvétve — bár növekvő mértékben — fekteti tőkéjét ebbe a tevékenységbe. Ezt meg kell változtatni: ki kell dolgozni és be kell vezetni a gyakorlatba azokat az elveket, amelyek alapján az oktatás (annak minden szintjén) pénzben is kifejezhető nyereséget hozó, jövedelmező vállalkozássá alakítható.
A fent vázolt — és az ismert tények alapján elkerülhetetlen — átalakulást nagymértékben elősegítené (más intézkedések mellett) a különböző ökoadók bevezetése. Nem (vagy nem elsősorban) pótlólagos adókról van szó, hanem az eddigieket felváltó, tehát az egyén, a háztartások, valamint az állami költségvetés és a vállalatok összessége szempontjából jövedelem-, illetve bevétel-semleges megoldásokról. Természetesen ez egyes háztartások, illetve vállalatok számára komoly megrázkódtatást jelenthet, míg mások előnyben részesülnek. De hosszabb távon az egész társadalom nyer.
Meggyőződésünk, hogy a magyar társadalom felnőtt társadalom, s megérti a fenti érveket. Abban is biztosak vagyunk, hogy a magyar gazdasági és pénzügyi élet vezetői magukévá tudják tenni azokat és hatékonyan tudják erre az irányvonalra segíteni társadalmunk fejlődését. A problémát nem is ebben látjuk, hanem abban, hogy az érvek szakmailag kifogástalan módon kerüljenek kidolgozásra és jussanak el minden állampolgárhoz. Ezt igyekszik elősegíteni a Levegő Munkacsoport tanulmányaival, tájékoztató munkájával és egyéb tevékenységeivel. Ezek sorába tartozik szakértőink, Kiss Károly és Pavics Lázár "Zöld költségvetés 1993-ra (adórendszerünk környezetkímélő átalakítása)" című, most megjelent tanulmánya.
A tanulmány az 1993-ra készülő költségvetés zöld alternatívájának tekinthető. Alapvető vonása, hogy a gazdasági és környezeti bajokat együtt kezeli, s együttes megoldásukra kínál lehetőséget. Rámutat arra, hogyan szoríthatjuk vissza a környezetszennyezést, miközben javítjuk a magyar vállalatok versenyképességét, ösztönzést adunk az egyéni teljesítmény fokozásához, csökkentjük a munkanélküliek számát, mérsékeljük a szociális gondokat, megbízhatóbbá tesszük az adók behajtását a költségvetés számára és elősegítjük a nemzetgazdaság fellendülését.
A Levegő Munkacsoport azt tapasztalja, hogy egyre szélesebb rétegeknek válik szószólójává, akik a pillanatnak szóló felelőtlen fogyasztással és pazarlással szemben a társadalom és a gazdaság fenntartható és egyúttal az emberhez méltóbb fejlődése mellett foglalnak állást. Bízunk benne, hogy a kormány és az országgyűlés is e szempontok figyelembevételével hozza meg döntését a jövő évi költségvetésről.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.