Tehát szükségszerű a légszennyező anyagok kibocsátásának mielőbbi erőteljes csökkentése, hogy a környezet érzékeny elemei ne károsodjanak tovább. A környezet további pusztulásának megállításához a légszennyezés koncentrációját és a leülepedést a kritikus terhelés alá kell csökkenteni.

A kritikus terhelés egy vagy több szennyezőanyagnak azt a számszerűen becsült mértékét jelenti, amely fölött a növények, az ökoszisztémák vagy a műtárgyak károsodhatnak. Másképpen fogalmazva, a kritikus terhelés a szennyezőanyagok azon maximális értéke, amit az ökoszisztémák még változás és veszélyeztetettség nélkül el tudnak viselni.

A kritikus terhelésekre vonatkozó nemzetközi tudományos kutatások legújabb eredményei alapján a következő célok elérését tartjuk szükségesnek a teljes európai légszennyezésre vonatkoztatva:

— a kén-dioxid-kibocsátás legalább 90%-os csökkentése, — a nitrogén-oxidok kibocsátásának legalább 90%-os csökkentése,

— az illékony szerves vegyületek kibocsátásának legalább 75%-os csökkentése, — az ammónia kibocsátásának legalább 75%-os csökkentése, — a troposzférikus (a földfelszínhez közeli) ózon koncentrációjának legalább 75%-os csökkentése, amit a nitrogén-oxidok és az illékony szerves vegyületek kibocsátásának fent említett csökkentésével lehet elérni.

A csökkentés mértékének megállapításánál a 80-as évek elejére jellemző kibocsátási értékeket vettük alapul, egész Európára vonatkoztatva (beleértve Oroszország európai részét is). Ezek a minimális követelmények, azonban mindez nem feltétlenül érinti egyformán a különböző országokat. Azokon a területeken, ahol nagyon magas szennyezőanyag-kibocsátás, nagyobb csökkentésre van szükség, ugyanakkor másutt ez kisebb mértékű is lehet.

A tudományos kutatási módszerek fejlődésének és az ismeretek bővülésének köszönhetően a kritikus terhelés értékét valószínűleg állandóan módosítani fogják. Ennek megfelelően a szennyezőanyag-kibocsátások csökkentésére vonatkozó megállapításokat időnként felül kell vizsgálni.

A kritikus terhelés fogalmát nem szabad arra használni, hogy megengedjük a szennyezőanyagok koncentrációjának és leülepedésének a növelését megengedett azokon a területeken, ahol folyamatosan a kritikus terhelés alatti a légszennyezés.

A kormányok eddigi válasza a légszennyezés okozta veszélyekre egyáltalán nem kielégítő, bár néhány országban születtek eredmények, elsősorban a kén-kibocsátás csökkentésében. Egyes intézkedések és több nemzetközi egyezmény hatására 1980 és 1989 között 23%-kal csökkent a kén-kibocsátás Európában. Ugyanakkor a nitrogén-oxid, az illékony vegyületek és az ammónia kibocsátása egyre nagyobb gondot jelent. Ennek ellenére igen korlátozottan történtek vállalások ezen szennyezőanyagok kibocsátásának mérséklésére. Mindamellett a tudományos kutatások alátámasztják, hogy az erőteljes csökkentések elengedhetetlenek az erdők és más érzékeny ökoszisztémák megőrzéséhez Kelet- és Nyugat-Európa nagy területein. A sav leülepedése a becslések szerint Európa területének háromnegyed részén haladta meg a kritikus terhelést. Földrészünk középső és északnyugati részének egyes területein a lerakódás több mint hússzorosa a kritikus terhelésnek.

Mivel a kritikus terhelést évtizedek óta hatalmas területeken lépik túl, egyre sürgetőbb a szennyezőanyag-kibocsátás visszafogása. Ökológiai szempontból a fenti csökkentéseket azonnal végre kellene hajtani.

Kétoldalú, sokoldalú, illetve nemzetközi szerződések és megállapodások szükségesek a csökkentések mielőbbi végrehajtására. Az egyes országok egyoldalúan is cselekedhetnek, hogy a nemzetközi egyezmények előírásainál gyorsabban haladjanak. A szennyezést elsősorban a forrásoknál kell megakadályozni. Ezt az energiapolitika és a gazdasági fejlesztés alapvető kritériumává kell tenni.

Meg kell jegyeznünk, hogy a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és az illékony szerves vegyületek (beleértve a metánt is) kibocsátásának visszaszorítására ajánlott stratégia az energiafelhasználást is alapvetően megváltoztatja, és ezáltal kisebb lesz a légkörben az ózon, a szén-monoxid és szén-dioxid koncentrációja, ami a globális felmelegedés veszélyét is mérsékli. Mivel a fent meghatározott mértékű csökkentés rendkívül rövid idő alatt kell végrehajtani, többek között az alábbi sürgős intézkedésekre van szükség: — a megújítható energiaforrások alkalmazása, — az energiatakarékosság fokozása; — az energiatermelés, -szállítás és -használat hatásfokának javítása, — átállás a kevésbé szennyező üzemanyagokra, — a lehető legkorszerűbb technika alkalmazása az energiaiparban, a közlekedésben, az ipari termelésben és a mezőgazdaságban.

Az üzemanyagok és a villamos áram ára pontosabban kell, hogy tükrözze a társadalomnak a légszennyezésből, valamint az energia és egyéb erőforrások nem megfelelő módon történő felhasználásából adódó szociális és környezeti kárait. Az európai országok és az Európai Közösség közlekedéspolitikáját elsősorban környezetvédelmi kritériumokra kell, hogy alapozza. A környezetet legkevésbé terhelő közlekedési módok fejlesztésének kell elsőbbséget adni. A közlekedésből adódó légszennyezés csökkentését szolgáló intézkedések közé tartoznak az alábbiak: — mennyiségi korlátozás, ami többek között azt jelenti, hogy nem szabad új autópályákat és nagy autóutakat építeni, viszont növelni kell a befektetéseket tömegközlekedésbe és vasúti szállításba; — tervek kidolgozása és határidők meghatározása az összeurópai közúti és légi közlekedés jelentős csökkentésére; — olyan normák megállapítása a valamennyi új gépjármű részére (beleértve a hajókat és a repülőgépeket is), amelyek javítják az energia-felhasználás hatékonyságát; — megfelelő emissziós határértékek megállapítása valamennyi új gépjárműre, beleértve a nem közúti járműveket is; — 100 km/óra sebességkorlátozás általános bevezetése.

A gazdasági ösztönzők, valamint az adópolitika — például a benzin, a dízel olaj és a kerozin adója — hasznos eszköz lehet a légszennyezés csökkentésére. A környezeti adókból származó bevételt a szennyezés megelőzését szolgáló beruházásokra kell fordítani (például a tömegközlekedés fejlesztésére), valamint a szennyezés által okozott károk megszüntetésére.

Különösen fontos annak elhárítása, hogy a keleti országok lemásolják a nyugatiak pazarló fogyasztását, energiafelhasználását és közlekedési módjait. Közép- és Kelet-Európa gazdasági és politikai rendszereinek változása kedvező történelmi helyzetet teremt a fenntartható energiafelhasználás és közlekedési rendszerek irányába történő megújuláshoz.

A nyugati országoknak vállalniuk kell, hogy kétoldalú együttműködés keretében vagy közösen konkrét beruházásokkal segítik a kelet-európai országokat szennyezés-csökkentő programjaik megvalósításában.

Azoknak a beruházásoknak kell elsőbbséget adni, amelyek visszaszorítják az energiapazarlást és növelik az energiafelhasználás hatékonyságát. A megújítható energiaforrások különösen fontos szerepet játszanak, tekintettel előnyükre a nukleáris vagy fosszilis energiahordozókkal szemben.

A beruházások tartalmazhatják: — a hazai szennyezés-csökkentő eljárások és az energiatakarékos iparágak fejlesztését közös vállalkozások keretében, hazai felhasználásra és exportra egyaránt; — a szennyezést csökkentő technológiai ismeretek átadását, hatékony erőforrás-gazdálkodást, a környezet állapotának folyamatos figyelemmel kísérését, valamint környezetkímélő energiapolitikát.

Bíztosítani kell azt, hogy a környezetszennyezés csökkentésére szolgáló eljárások ne idézzenek elő új környezeti veszélyeket, miközben igyekeznek megoldani a régieket, és hogy ne teremtsenek lehetőséget a Nyugat nemkívánatos technológiáinak átvételére.

Az ilyen jellegű együttműködést a közvélemény és a társadalmi szervezetek teljes körű bevonásával kell megtervezni és végrehajtani, biztosítva a megfelelő környezeti hatásvizsgálatok elvégzését.

Az európai államok, illetve az Európai Közösség birtokában lévő minden olyan adatot, amely a szennyezőanyagok kibocsátására, koncentrációjára és lerakódására vonatkozik, hozzáférhetővé kell tenni minden állampolgár számára.

Göteborg, 1992. április 12.

Greenpeace International

Friends of the Earth (A Föld Barátai) International

Európai Környezetvédelmi Iroda

"Greenway" Közép- és Kelet-Európai Hálózat

Bond Beter Leefmilieu, Belgium

Dán Természetvédelmi

Társaság Levegő Munkacsoport, Magyarország

Atgaja Közösség, Litvánia

Earthwatch, Írország

Ökológiai Munkaközpont, Oroszország

Svédországi Környezetvédelmi Szövetség

Észt Zöld Mozgalom

Finn Természet- és Környezetvédő Szövetség

A Föld Barátai, Nagy-Britannia

Global 2000, Ausztria

Litvinov Zöld Ház, Cseh-Szlovákia

Greenpeace, Cseh-Szlovákia

Litván Zöld Mozgalom

Holland Természet- és Környezetvédő Szövetség

Norvég Tiszta Levegő Mozgalom

Lengyel Környezetvédelmi Klub

Slunicko Alapítvány, Cseh-Szlovákia

Társadalom-ökológiai Egyesület, Oroszország

Svéd Környezetvédő Társadalmi Szervezetek

a Savas Eső Ellen Titkársága

(Acid News, 1992. június)