kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Jöjjön ki Óbudára...

Polgármester a kamionok előtt
Budapest, III. kerület, Óbuda.
A szó hallatán sokakban felsejlik a város múltja: egykor csendes, kockaköves utcák, földszintes, patinás házak, hangulatos kiskocsmák...
Mára az egészből nem maradt semmi.
Bár a kerület egyik csücskében nagy buzgalommal renoválják az évszázados épületeket, ezt sem a műemlékek iránti tiszteletből, hanem inkább vállalkozói érdekből teszik. Úgy is néz ki. A "művek" tervezői legkevésbé törekedtek az eredetiségre, annál inkább a "tőke" igényeinek kiszolgálására.
Az Óbuda helyén 10-15 emeletes betonszörnyek között gépkocsik árja hömpölyög kénköves bűzzel, fenyegető morajjal, agresszíven helyet és teret követelve magának. És kamionok.

Mert Óbudából mégis megmaradt valami: az 1867-ben épült Szeszgyár. A nagy múltú gyár hírnevét csak tovább öregbítette az a két demonstráció, mikor is tavaly ősszel egyszer 24, majd 48 órára a környék lakói — megelégelve az üzem kamionforgalmának non-stop "áldásait" — lezárták a gyárhoz vezető utakat.
Hogy ez miért következett, be mindannyian tudjuk: "Az önkormányzat szűkös anyagi helyzetében örülni kell egy jól prosperáló cégnek, amely nem csak adót fizet a kerületnek, de 250 ember számára munkahelyet is biztosít." Vagyis a Polgármesteri Hivatalban olyan politikai döntés született, hogy a T. választópolgárok véleménye, az egészséges élethez és körülményekhez való joga — ki tudja, milyen érdekből — figyelmen kívül hagyható. Sőt, a lakosság örüljön, legyen megértő, és fogja be a száját.
A kerület polgármestere, Tarlós István csupán néhány szélsőséges egyénnek titulálta azokat, kik maguk és családjuk egészségéért, környezetük tisztaságáért emelték fel szavukat, és harcoltak jogaikért. Hasonló elbírálásban részesült a szeptember 2-i 24 órás demonstráció után hét pontba foglalt követelésük is. Ez — többek között — tartalmazta az éjszakai és munkaszüneti napokon történő rakodás, szállítás azonnali beszüntetését, a kamionok lakótelepi közlekedésének betiltását, valamint az üzem kitelepítési lehetőségének megvizsgálását és mielőbbi megkezdését.
Tarlós István — még a második demonstráció ellenére is — elzárkózott a lépések megtételétől, bár egyetértett az elkerülő út mielőbbi megépítésével, és ígéretet tett a környezetvédelemre vonatkozó hatályos jogszabályok maradéktalan betartására, újabb raktárak és üzemek létesítésére adott elvi engedélyt arra hivatkozva, hogy ha a rakodás ezekből történik, csökkenni fog a zaj, gyorsabb lesz az árukiadás, és beszüntethető az éjszakai műszak.
îgy olyasmiről kívánt minket meggyőzni, amit talán ő sem hitt el: arról, hogy a kamionok okozta környezeti károk a kamionközlekedés megtiltása nélkül megszüntethetők, arról, hogy egy fokozott tehergépjármű- forgalmat vonzó tevékenység valaha összeegyeztethető lesz egy lakótelep nyugalmával. Ezek után csak abban sikerült megállapodnunk, hogy az elkerülő utat (amit mi kimondottan csak ideiglenes megoldásnak tekintünk) a BUSZESZ-nek 1992. december 31-ig meg kell építeni.
Az útépítés azonban meg sem kezdődött, és talán éppen ez vezetett oda, hogy az önkormányzat "beadta a derekát".
December 12-én lakossági fórum volt, ahol mindkét (mindhárom ?) fél tisztában volt azzal: ez az utolsó lehetőség az ügy "békés" megtárgyalására. A mi oldalunkról valamennyi felszólaló röviden, határozott elszántsággal sorolta változatlan követeléseinket, rávilágítva a polgármesternek mint a probléma előidézőjének egyszemélyi felelősségére.
Tarlós úr a tőle megszokott módon, a hatalom arroganciájával, a szociális demagógia minden eszközét felhasználva, fenyegetőzve, a keményebb hangú lakókat elszigetelve, őket szinte leterroristázva adta elő "védőbeszédét". Amikor azonban Siklós Csaba (a kerület országgyűlési képviselője) a BUSZESZ igazgatójának szegezte a kérdést, hogy a megállapodás értelmében miért nem készítették el az utat, Tarlós rájött: ezt a csatát és vele együtt a lakosság bizalmát is elvesztette, ráadásul politikailag nem vállalhatja egyoldalúan a gyár érdekeinek képviseletét, már csak azért sem, mert vannak, akik az életüket tették fel a szeszgyár kitelepítéséért. Úgy tűnik, a lakosság akarata mégiscsak érvényesül, mert az alábbi megállapodás született:
—Az önkormányzat kezdeményezni fogja, hogy a budapesti ÁRT-ben a BUSZESZ és a vele szomszédos TÁRÉRT rt. területét ipari övezetből intézményi területté minősítsék át.
— A BUSZESZ további építkezésekre engedélyt nem kap, kivétel az elkerülő út, aminek 1993. március 31-ig el kell készülnie. Ezután a lakótelep utcáit nem használhatja.
— Ha a TÁRÉRT bérleti szerződése lejár, a területen ipari tevékenység nem folytatható tovább.
Persze lehet: ezek csupán ígéretek, amelyek "mentsük ami menthető" alapon hangzottak el, és megvalósításuk ismét elodázódik. Fel vagyunk készülve, de reméljük, nem így lesz. Talán a polgármester úr is tisztában van kijelentésének súlyával, ha mégsem, nem tehetünk mást, jogaink érvényesítéséért, kártérítésért bírósághoz fordulunk, tavasszal pedig folytatjuk tiltakozó akcióinkat.
Gyenge Zsolt

Gyenge Zsolt


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.