A kerékpárutak pályázata
avagy a végletek tobzódása
Szakmai tanácskozást hívott össze még novemberben a Közlekedéstudományi Egyesület a kerékpáros közlekedés fejlesztéséről. A meghívottak között szerepelt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. A jelenlevő városi, települési önkormányzatok képviselői az alkalmat felhasználva igen sok kérdést tettek fel a sok vitát kavart kerékpárút-pályázatokról.
Mint ismeretes, 1993. február 15-ig pályázhatnak a helyi önkormányzatok az Útalap bevételének egy kis hányadára, amelyet kerékpárutak építésére különítettek el. Az már egészen biztos, hogy a megadott határidő túl korai, hisz addigra még nem is tudja az önkormányzat, mennyi pénz felett rendelkezik. A kiírt összeg viszont botrányosan kevés, fél évre mindössze 350 millió Ft, pedig az 1992. évi keretből is jelentős összeg "csúszott át" 1993-ra.
Az önkormányzatok tehervállalási kötelezettsége túl nagy, hiszen 50-70%-ban maguknak kell a területükön haladó, illetve a települések közötti kerékpárutakat finanszírozni. Ráadásul az általuk felmutatott pénzösszegbe nem számíthatják be a pályázat fel tételeként megkívánt engedélyezési terv költségét, sem pedig az önkormányzat által e célra felhasznált terület értékét. A kerékpáros szervezetek néhány képviselője véleményezési joggal ugyan részt vehet az Útalap elbírálásánál, ám ez nem megfelelő képviselet, hiszen szavazati joguk nincs. Így olyan döntésekhez akarják a nevünket megszerezni, amelybe gyakorlatilag semmiféle beleszólásunk sincsen.
Emellett alapvető jógi viszonyok tisztázatlansága is kifogásolható.
A közúti közlekedésről szóló törvény a közutakat jogszerűen tárgyalja, de a kerékpárutakról említést sem tesz. Rögzítsék a törvényben a jogviszonyt!
Nem tervezték meg a kerékpárutak hierarchiáját, sem a jelzőtábla-és tereptábla rendszert.
Lejegyezte: S. N. A.
S. Nagy Andrea
|