kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Integrációra szükség van - de hogyan?
Itthon Európában?

A rendszerváltás óta szinte egyebet sem lehet hallani, mint azt, hogy Magyarországnak fel kell zárkóznia Európához, csatlakoznia kell a nemzetközi együttműködéshez az élet minden területén. Azt hogy a kapcsolatok szorosabbra vonására szűkség van, senki sem kérdőjelezi meg, de arról, hogy hogyan is néz ki ez az "egyesült Európa", már kevesebb szó esik. A hivatalos médiában ez mint az egyetlen lehetséges út jelenik meg, és az esetleges hátrányokról, árnyoldalakról szinte semmit sem hallhatunk.
Pedig ilyenek is vannak szép számmal. Az európai unió terve, a maastrichti szerződés nem elsősorban az emberek, hanem a szabad piac és a nagytőke érdekeit szolgálja. A szabadabb utazási, tanulási és munkalehetőségek csak kellemes, ámde egyáltalán nem elsődleges melléktermékei az egyezménynek.
Min is alapszik a szerződés, és mit fog ez jelenteni a valóságban? Az együttműködés f6 tartóoszlopai a négy "piaci szabadság": az áruk, a tőke, az emberek és szolgáltatások szabad áramlása. Ez először is a termelés fokozott centralizációját jelenti — a termékeket ott fogják előállítani, ahol az a legolcsóbb és leghatékonyabb. Ez egyértelműen a hatalmas multinacionális cégek javát . szolgálja — azokét, amelyek között megtalálhatóak a legnagyobb környezetszennyezők is. Emellett nem sok tér marad a kisléptékű, gyakran környezetbarátabb helyi termelés és értékesítés számára.
Az egy helyen megtermelt árukat azonban el kell juttatni a fogyasztókhoz — ami a közlekedés és szállítás rendkívüli megnövekedését fogja eredményezni. Az unió egyik legfontosabb és legerősebb támogatója, az Európai Ipari Kerekasztal, az ERT (amelynek tagjai között megtalálhatjuk a Volvo, a Philips, a Nestlé, az ICI és hasonlók képviselőit) 2000-ig 12 000 km új autópálya építését tetvezi a Közösség országaiban. E tervezetben olyan beruházások is szerepelnek, mint a Dániát Svédországgal összekötő híd (amelyet a svéd parlament már sajnos megszavazott), vagy a Pireneusok egyik érintetlen völgyét átszelő autópálya és alagút (mely ellen épp most folyik nemzetközi tiltakozó kampány).
A központosításnak azonban nemcsak a termelésre és szállításra, hanem a politikai életre is meglesz a hatása. A döntések jó részét Brüsszelben és Strasbourgban fogják hozni, amelyek így még messzebb kerülnek az emberektől. A helyi közösségeknek, az egyes egyéneknek még kevesebb lehetőségük lesz saját életük alakítására. Jó példa erre a dán italos dobozok esete is: Dánia környezetvédelmi megfontolásból be akarta tiltani az alumínium italos dobozok behozatalát. Az EK azonban, arra hivatkozva, hogy ez kereskedelmi korlátozást jelent, leállította az intézkedést. Ilyen esetekre naponta sor kerülhet az unió megteremtésével, és az egyes országok egyre kevésbé lesznek képesek érdekeik megvédésére.
Az egyesült Európa a kintrekedők számára "Európa-erőddé" fog válni.

A Schengen-egyezményben már most körvonalazódik az új menekült-politika (melynek hatásait a délszláv válság kapcsán már megérezhettük), amely a menedékjogot kérők nagy része előtt lezárja a határokat. Emellett kereskedelmi korlátozások és ártámogatások révén fogja a Közösség fenntartani, illetve tovább növelni az északi és déli országok közötti szakadékot.
És hol marad mindebben a környezeti politika? Noha a maastrichti egyezmény nagyon szép elveket fogalmaz meg a környezet védelmét illetőleg (a megelőzés fontossága, a "szennyező fizet"-elv stb.), az is világos, hogy a környezet védelme csak másodlagos szerepet játszik a gazdasági érdekek mellett. Ez nyilvánvaló például az ERT "Új európai szállítási infrastruktúra szükségessége" című dokumentumából:
"A környezeti megfontolások fontosak. Ugyanakkor azonban csak korlátozásokat szabhatnak a szükséges infrastrukturális beruházásoknak, de nem állíthatják le azokat."
Az unióban a jelenleginél sokkal nagyobb szerep fog jutni a hágai nemzetközi bíróságnak a vitás kérdések elrendezésében. E rendszer azonban túl lassú ahhoz, hogy a gyakran igen gyors beavatkozást igénylő környezeti problémákat kezelje.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy például a skandináv országokban igen erős az ellenállás az EK-ba való belépés ellen, amelynek a májusi dán "nem" csak további megerősítése volt. Ez, és a szeptemberi igen szoros francia igen után nem valószínű, hogy az unió 1993. január 1-jétől életbe lépjen, és ez ad egy kis időt a gondolkodásra: milyennek is szeretnénk ezt az egyesült Európát mi? Jó, ha vigyázunk, mielőtt belemászunk valami olyasmibe, amiből aztán már igen nehéz lesz kimászni, ha a dolog nem működik. (Különösen fontos ez most, hogy az EK elfogadta Magyarország társult tagságát.) Könnyen megeshet, hogy a kevésbé fejlett keleteurópai országok az unió olcsó munkaerőpiacává és veszélyeshulladék-lerakójává válnak!

Móra Veronika


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.