A statisztikák azonban legalábbis elgondolkodtatóak. Az elmúlt két esztendőben a dízel üzemanyag fogyasztása 20-25 százalékkal csökkent, miközben a dízelautók aránya jócskán megnőtt. De ahelyett, hogy a dízelolaj fogyasztása nőtt volna, a HTO-felhasználás növekedett 30-50 százalékkal. És amilyen hűvösek mostanában a nyarak, még a nyári hónapokban is jelentős az eladás. Az ÁFOR ill. a MOL Rt. egy 1991-ben kiadott kormányrendeletnek megfelelően még a viszonteladóknak való kiszállítás előtt színezi a háztartási tüzelő olajat. Ez az adalék nem használ a motornak, de hogy mennyire árt, az egy sokat vitatott téma.

A tavalyi évtől kezdve, mondják a MOL Rt.-nél, a korábbi gyakorlattal szemben már a gyártás során is eltérő minőségű a két gázolajtermék. A dízelolaj éghetősége és kéntartalma a gépjármű üzemeltetésekor történő tökéletes égés ellenére is megfelelő környezetkímélő hatású.

A MOL RT. szerint több mint 10 milliárd forintra tehető az így keletkező adóbevételi kiesés. Csak a fogyasztók fokozottabb ellenőrzésével, a nyugat-európai módszerek elterjesztésével — azonnali rendszám- és gépkocsielvétel, stb. — lehet a folyamatot esetleg meggátolni. Esetleg.

Mert a liberalizált külkereskedelmi jogkör birtokában bárki behozhat külföldről háztartási tüzelőolajat, amely nem festett, és nem gyengébb fűtőértékű. Ezekre a beszerzésekre nincs rálátása a MOL-nak, sem a tárcának, de elgondolkodtató, hogy a kivonult szovjet hadsereg teljes tartályparkja gazdára talált...

(Magyar Hírlap, 1993, január 16.)