Lélegzet

Főként az uralkodó északnyugati szélirányt követő mozgások teszik lehetővé Budapest leghatékonyabb átszellőzését. Ezek iránymódosulás nélkül a völgyeken — például a Hűvösvölgyön — keresztül érkeznek Budapest belterületére, majd a hegyek áramlásmódosító hatására több ágra szakadnak. Északról a Duna mentén, a Pilis völgyei felől, a Hármashatár-hegyet megkerülve, Óbuda irányából áramlik a friss levegő. A nyugati ág Budaörs felől éri el a sűrűbben lakott városrészeket.

Budapest légszennyezettségében jelentős szerepet játszik, hogy a másodlagosan uralkodó kelet-délkeleti szelek abból az irányból szállítják a levegőt, ahol még igen sok az ipari létesítmény. Így a Belvároson átsodródó légszennyezés a budai oldalt is eléri, és a hegyek lábánál összegyűlik.

Építészeti szempontból magától értetődő, hogy az áramlással szembeni ellenállás annál nagyobb, minél nagyobbak az építmények, és a keletkező örvénylő légmozgásoknak is lehet kedvező vagy kedvezőtlen hatásuk. Gyakorlatilag tehát, ha az épületek méretei nőnek, az utcák, terek szélessége, kiterjedése csökken, egyre erősebb levegőmozgás kell ahhoz, hogy a város kívánatos mértékben átszellőzzék. Meg kell említenünk az úgynevezett "hegy-völgyi szél" áramlását is. Nappal a hegyek felé fújó szél — ha gyengén is — a városból kifelé sodorja a szennyeződést. Az estefelé megforduló áramlás pedig nem is olyan régen még az erdős hegyoldalak által megszűrt tiszta levegőt szállította a sűrű beépítésű területekre. Mára a lakott övezetek felkúsztak a magasba, így a súrlódás következtében meggyengült a szél, és a természetes szűrő csökkent működése miatt jóval kevesebb valóban tiszta levegő érkezik.