A hazai vezetékes energiahordozók (villamosenergia és földgáz) háztartási és termelői árai jelentősen elmaradnak a mértékadó európai — pl. németországi — ártól. Az így keletkező közvetett támogatás — a lakossági villamosenergia áránál kb. 95 milliárd Ft-ot a földgáz áránál mintegy 70 milliárd Ft-ot, — a termelői villamosenergia áránál kb. 44 milliárd Ft-ot, a földgáz áránál mintegy 50 milliárd Ft-ot tett ki 1992-ben.

Az árfolyam és egyéb tényezők figyelembevételével megállapítható, hogy a vezetékes energiahordozók közvetett támogatásának összege nemzetgazdasági szinten eléri az évi 300-330 milliárd Ft-ot, ami a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 10%-ának felel meg. Ez a támogatás a szerzők véleménye szerint — antiszociális, mivel a többet fogyasztó 5-10-szer nagyobb közvetett támogatásban részesül, mint a kisfogyasztó; — piacellenes, mivel egyenlőtlen versenyfeltételeket alakít ki, félrevezeti a fogyasztót és megfosztja a termékválasztás lehetőségétől; — gazdaságilag ésszerűtlen, mivel gyorsított ütemben rontja a magyar nemzetgazdaság szerkezetét, hátrányos helyzetbe hozza a magasabb értéket képviselő és adottságainknak megfelelőbb munkakultúrát, nemzetgazdasági szinten hozzájárulva a munkanélküliség növeléséhez; — pazarló, mivel az energia- és tőkeigényes ágazatokat támogatja és ösztönzést nyújt a fajlagosan magasabb energiatartalmú —- korszerűtlen — termékek termeléséhez; — vállalkozásellenes, mivel a privatizáció és a magyar gazdaság fejlődésének egyik legnagyobb kerékkötőjévé vált; — környezet- és egészségkárosító, mivel a meg nem újuló energiaforrások felhasználásának ösztönzésével jelentősen súlyosbítja hazánk egyébként is válságos környezeti állapotát.

Az alacsony energiaárak további fenntartását főleg azzal szokták indokolni, hogy ez mérsékli az inflációt. A tanulmány szerzői szerint ez is téves, mert az itt elért antiinflációs hatás más területeken gyorsítja az inflációt, vagyis a magyar gazdaság egészét, mint piacot ez a gondolkodásmód nem veszi figyelembe. Ennek a rendszernek a továbbélése növeli a magyar gazdaság fajlagos energiaimportját (az energiafelhasználás kisebb mértékben csökken, mint a magyar gazdaság teljesítménye), és kiszorítja az élőmunkát, de különösen a magyar szellemi alkotásokat. Előrehozza az energetikai fejlesztéseket, az alaperőmű építését, pedig nincs valódi fizetőképes kereslet ezekre. A szerzők szerint nem állja meg a helyét az az érv sem, amely az általánosan alacsonyabb hazai árszínvonallal magyarázza ezt a hatalmas eltérést a világpiaci ártól. Magyarországon ugyanis főleg a munkaerő olcsó, az energiatermelésnek viszont a tőkeigénye nagy, a munkaerőigénye pedig igen alacsony.

A tanulmány mellékletében számszerűen kimutatja azt is, hogyan lehetett olcsóvá "varázsolni" a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) által termelt áramot. A különböző manipulációk révén a PAV hatalmas nyílt és rejtett dotációt élvezett és élvez mind a mai napig, amit a szerzők "gazdasági kannibalizmusnak" neveznek, hiszen ezáltal az ország vagyonát kótyavetyéljük el.

A szerzők sürgetik a káros örökség mielőbbi felszámolását. Ezt azonban nem egyoldalú áremelésen keresztül képzelik el, hanem megfelelő kompenzációs rendszer kidolgozását (szja és áfa csökkentése, stb.) és bevezetését javasolják. A megfelelő árarányok kialakítása csökkentené az importfüggőségünket, növelné az ipar versenyképességét, felértékelné a hazai szellemi javakat, kedvezőbb szerkezet felé terelné a lakossági fogyasztást, csökkentené a környezet terhelését, növelné a foglalkoztatottak számát (a tanulmányban közölt becslés szerint legalább 100 ezer fővel), ösztönözné a hazai vállalkozásokat és az exportot, javítaná a költségvetés pozícióját, nyereségessé és így privatizálhatóvá tenné az energiatermelő vállalatokat.

Olyan energiaárra van szükség, amely biztosítja az energiaforrások bővített újratermelését. Ez egyaránt kell, hogy fedezze az erőműépítés költségeit és az energiaimporthoz szükséges export-árualapok termelését, továbbá szélesebb értelemben a környezetvédelem követelményeinek növekvő pénzügyi szükségleteit is (az energiatermelés legfejlettebb, környezetkímélő eljárásainak a meghonosítását).

A tanulmányt a Levegő Munkacsoport eljuttatta valamennyi országgyűlési képviselőnek, számos érintett intézmény vezetőjének, valamint a sajtó munkatársainak.

A tanulmányt díjmentesen lehet kérni a kiadótól: Talento Alapítvány, 2041 Budaörs, Pf. 102.