A konferencia résztvevői megkapták Meinhardt és Joseph Aloamo (IIASA) összefoglaló tanulmányát, melyben nyolc fejlett ország szmogriadó rendszerét hasonlították össze, s ajánlásokat is készítettek. Mindketten jelen voltak, és a megnyitó után rövid tájékoztatást adtak a működő szmogriadó rendszerek fontosságáról a kritikus helyzetekben valamint mindennapi előnyeiről, hasznáról a levegőtisztaság-védelem és egészségvédelem területén.

Az első nap a három felvezető előadás egy-egy nagyváros — Krakkó, Pozsony és Budapest — szmogriadó rendszerét, levegőszennyezettségi helyzetét mutatta be. Ezek az előadások képezték az alapot a később megalakult szakértői munkacsoportok vitájához. Este a városházán fogadáson látták vendégül a konferencia résztvevőt.

A második nap három munkacsoportban tárgyalták meg a közép-kelet-európai országok készülő füstködriadó terveihez adandó egységes ajánlásokat: a mérőhálózat, a jelző és riasztószolgálat telepítésének működésének legfontosabb adatait, intézményi hátterét, a jogi szabályozás szintjeit, országos és helyi feladatokat. Délután az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézetébe látogattak a résztvevők. Itt igen érdekes előadást hallottak a fővárosi emisszió-mérőhálózatról, az elmúlt évtizedek levegőszennyezettségi adatairól, azok változásáról. Működés közben megtekinthették a telemetrikus mérőhálózat számítógépes központját, s az ÁNTSZ épülete előtt belülről is megvizsgálhatták az intézet legújabb szerzeményét, a mobil automata mérőállomást.

A harmadik napon folytatták, majd befejezték a munkacsoportok a tevékenységüket, sajtótájékoztatót tartottak a delegációk vezetői. Délután plenáris ülésen összegezték a munkacsoportok eredményeit.

Az előadások témája és a munkacsoportok magas szakmai színvonala alapos környezetvédelmi, egészségügyi, helyenként jogi és műszaki ismereteket követelt a résztvevőktől, s talán ezzel is magyarázható, hogy a keletüeurópai vendégeink többsége az állami hivatalokat, kutatóintézeteket képviselte, viszonylag kevesen jöttek a független, zöld szervezetektől. Ennek megfelelően a konferencián összevetették az egyes országok eddigi eredményeit. Megpróbálták meghatározni a szmogriadó rendszer továbbépítésével kapcsolatos feladatokat, elsősorban a kormányzati intézmények, helyi közigazgatási szervek részére.

Kedvező egállapítás volt, hogy a volt szocialista országok többsége rendelkezik a levegő minőségi követelményeire vonatkozó állami szabvánnyal. Ebben az egészségügyi szempontból megengedhető levegőszennyezettségi határértékeket szabják meg. Mivel a tiszta levegőre vonatkozó követelményeket általában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján határozták meg, a határértékekben nincs jelentős eltérés. Például a Szlovák Köztársaság környezeti levwegő minőségre vonatkozó szabványának határértékei csaknem teljesen megegyeznek a magyar szabvány védett I. övezetre vonatkozó értékeivel. (Lásd: 1.sz. táblázat)

1.sz. táblázat: A határértékkel részletesen szabályozott szennyező anyagok területi besorolástól függő határértékei (mg/m 3 )

E táblázatból a nyugat-európai résztvevők nem értették, hogy miért kell háromféle tisztasági követelményt meghatározni, miért kell a magyarokat három kategóriába sorolni aszerint, hogy hol élnek, milyen tisztaságú levegőt érdemelnek meg. Még azt sem tudták elfogadni a nyugati demokrácia szülöttei, hogy a beosztást eredetileg nem az emberek osztályozására készítették, hanem a természetvédelmi övezetet, a lakóövezetet, és az ipari övezetet kívánták megkülönböztetni. Ha a hatóságok alapvetően egészségvédelmi szempontokat vesznek figyelembe, nem indokolt a háromféle egészségügyi norma megtartása, hiszen mindhárom területen hasonló emberek élhetnek, dolgozhatnak.

A helyes az volna, ha szmogriadó készültségi fokozatának elrendelésére már az egészségügyi norma huzamos túllépése esetén sor kerülne, a holland vagy a svájci példa szerint.

A kétfokozatú holland szmogriadó rendszerben a készültségi fokozatot már az egészségügyi norma túllépésénél életbe léptetik. (Lásd: 3.sz. táblázat.)

A svájci szmogriadó készültségi fokozatát az egészségügyi norma kétszeres túllépése esetén elrendelik. (Lásd: 4.sz. táblázat.)

A konferencián ajánlások készültek még a szmogriadó-hálózatot fenntartó és üzemeltető intézetek hatóságok kapcsolatára. Mindenütt szorosan együttműködik a környezetvédelmi, a népegészségügyi és a meteorológiai előrejelző szolgálat. Ezek feladatai országonként változóak, de az eltérés nem jelentős. Magyarországon például a monitorhálózatot és a számítógépes központot az Állami Népegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet működteti. Számos helyen a "központ" a meteorológiai előrejelző szolgálatnál található. A szmogriadó helyi szabályozásában, elrendelésében mindenütt kiemelt szerepet kap a helyi önkormányzat. A szmogriadó tervet is általában a városi vagy megyei önkormányzat hagyja jóvá. Budapesten a Fővárosi Közgyűlés az új szmogriadó tervet még nem fogadta el, ezért is volt meglepő, hogy a konferencián a meghívóban feltűntetett jelenléte ellenére a Fővárosi Önkormányzat illetve a Főpolgármesteri hivatal nem képviseltette magát. A konferencia eredményeiről, a kelet-európai országokról Anna Takacova az Akadémia Istrapoletana kutatója készít összefoglalót. A konferencián ismertették a szmogriadó esetén ajánlott és részben már alkalmazott korlátozó intézkedéseket, a lakosság együttműködésének szerepét, amelyekre még visszatérünk. A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy két év múlva ismét egyeztetnek, s a remélhetően javuló helyzetről közel egységes szmogriadó-rendszerek bevezetéséről Pozsonyban számolnak majd be.

Dr. Szolnoki István