Az éghajlatváltozás a biztosítók csődjét idézi elő
A Hugo hurrikán 6 millió dollár kárt okozó 1989-es tombolása után a londoni Loyd's szindikátusok egyike kérte egy időjárás szakértő véleményét arról, hogy a felfokozott üvegházhatásnak milyen szerepe van a szélviharok visszatérésében. Mi csak kvalitatív becsléseket tudunk közölni, hangzott a válasz, de hasonló viharokra kell számítani, csak erősebbekre és gyakrabban. Ennek hatására a szindikátus csökkentette kintlévőségeit Florida parti részén; ez a lépés milliókat mentett meg számukra, amikor az Andrew hurrikán megérkezett.
De volt-e valami köze az Andrew hurrikánnak az általános felmelegedéshez? A rengeteg újságíró közül, aki a hurrikán tombolása alatt felhívta az angol Meteorológiai Hivatalt, csak egy tette föl a kérdést. A Meteorológiai Hivataltól azok szokványos válaszát kapta, akiknek hasznos fokozottan óvatosan bánni a klímaváltozás politikai következményeivel: "Magányos időjárási eseményeket nem lehet az ember által felfokozott üvegházhatás következményének tulajdonítani."
Ez pontosan így van. Sohasem fogjuk megtudni, hogy az Andrew hurrikán vagy az INC előtti, USa-t pusztító vihar vajon az üvegházhatást okozó gázoknak köszönhette-e vadságát. De a válasz elkerül egy sokkal fontosabb pontot: a jövő kérdést. Az üvegházhatást okozó gázok hosszú életidejűek az atmoszférában, és melegítő hatásuk ki van téve az óceánok késleltető hatásának a víz nagy hőkapacitása miatt. Az IPCC kutatói nem a jelen, hanem a jövő kérdésében jutottak biztos megegyezésre.
A "falfirka" azonban nem ösztökélő. Mióta a regisztrálás megkezdődött, 140 éve, a legmelegebb év az 1991 volt. A hét legmelegebb év mind az 1980-as év utáni időszakban fordult elő. A korallzátonyok elkezdtek fehéredni és pusztulni a Karib-tenger és a Csendes-, valamint az Indiai-óceán példátlan mértékű felmelegedése miatt. És ez a legenyhébb előjele annak, ami a jövőben történni fog, ha az IPCC előrejelzés helyes.
A potenciális hatás a biztosítók tömegeit érinti. A viharok erősebbek lesznek, az esőzés sok helyen intenzívebbé válik, ami az árvízveszély fokozódásához vezet. A szárazság terjedni fog növelve az Okland-hegyihez hasonló bozóttüzek kockázatát. A biztosítási munkában azonban az összes közül a legfontosabb hatás az, hogy a múlt nem fog többé információval szolgálni a jövőre nézve.
A szélviharok esetében is nő a veszély. A világ legnagyobb viszontbiztosító társasága, a Munnich Re rámutatott a veszélyre: "Földünk történetében először az ember úgy akarja megváltoztatni az időjárást, hogy a következményekről fogalma sincs." Továbbá rámutatott a Föld felmelegedése és az egyre erősödő ciklonok közti összefüggésre. A ciklonok csak 27 C foknál melegebb vízből képződnek. Ha az IPCC időjárás modellje helyesnek bizonyul, akkor a 27 C foknál melegebb vizű tengerek területe gyarapodni fog, ami a Munnich Re analízisei szerint nemcsak a ciklonok gyakoriságának és intenzitásának a növekedését eredményezi, hanem az időtartamukét és a veszélyeztetett területek nagyságát is. A jövőben ahogy a Munnich Re jósolja a hurrikánok túllépnek mérsékelt mozgási terükön, és elsőként a nyugat-európai és mediterrán populációs és ipari központokba törnek be. És ahogy a Svájci Biztosító Üvegházhatás Project csoportja rámutatott, Manhattan és Tokió bekerülnek a ciklonok által veszélyeztetett területek sorába.
A szélviharokkal járó rengeteg költséget tekintve az egész ügy, amit helytelenül a "globális melegedés" jelenségnek neveznek, a biztosítóipar számára élet-halál kérdésessé kezd válni. Mindkét biztosító cég, a londoni Loyd's és a svájci Re is kijelentette, hogy a biztosítóipar léte kockán forog. Ha a viszontbiztosító-ipar visszaesik, akkor a direkt biztosítás is katasztrofális mértékben fog hanyatlani. Világos az alsó határ: egészséges biztosítóipar nélkül nem lehet egészséges gazdaságot vezetni. Az elkövetkezendő években csak egy paradigmaváltás jöhet a tájékoztatásban, illetve annak feltételeiben.
Ha egy olyan trillió dolláros éves ipar, mint a biztosítás meglátja a "falfirkát", akkor mért nem teszi ezt az évenkénti trillió dolláros üzemanyagipar, amely óriási akadályokat gördít az üvegházhatás gázainak emisszió csökkentése elé. Az üzemanyagipar multimilliomos lobbit alkalmaz a kormány meggyőzése érdekében azért, hogy ne csökkentsék az üzemanyag égetést. Mi minden INC találkozó alkalmával belenyugszunk a halogató technikájukba. A valóságban azonban ez a lobbi aláássa a biztosítóipar veszélyt kezelő képességét.
Nemcsak az üzlethez való passzív adaptáció az egyetlen nyitva álló lehetőség a biztosítóipar számára a növekvő veszélyekkel szembenézve. A biztosítóknak fel kéne tárni a lehetőségeket, ahogyan a jövőbeli piac biztonságot védő stratégiájukat előadják. Ez magába foglalná az iparral, a kormánnyal, a fogyasztókkal és a részvényesekkel való lobbizást az üvegházhatás gázainak különböző módon történő csökkentése érdekében, ami mérsékelheti az időjárás változásokat. Az iparnak úgy kéne a tőkét telepíteni, hogy támogassa a környezetbarát vállalkozásokat (amelyeknek mindenhol növekvő piaca van) és visszaszorítsa azokat a vállalkozásokat, amelyek a klímaváltozást növelik. Ez a legjobb módja annak, hogy az üvegházhatás fokozódásából származó veszély növekedésével szembe nézzünk.
Dr. Jeremy Legett
(Eco)
|