A malária, sőt a pestis is felütheti a fejét Európában, a brit kormány Közegészségügyi laboratórium-szolgálatának eddig meg nem jelent tanulmánya szerint. A jelentés megerősíti azokat a félelmeket, hogy ezek a betegségek a sárgalázzal, a schistosmiasis-sal és más halálos trópusi betegségekkel egyetemben kirajzanak harmadik világbeli fellegváraikból, és megjelennek Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában is. Velük együtt új állatbetegségek is felléphetnek, valamint olyan növényi kártevők, melyek a feltételezett felmelegedéstől várt termésnövekedést meghiúsítják.

A melegebb és sok helyütt párásabb feltételek, melyek kialakulását a klimatológusok az elkövetkezendő évtizedek során Földünk számos helyén prognosztizálják, javítani fogják számos halálos kórokozó, baktérium és vírus, valamint hordozóik, patkányok legyek és más tényezők szaporodási lehetőségeit. A brit laboratórium jelentése szerint melyet a jövő év elején fognak közzétenni, viszonylag csekély klímaváltozás is ezen tényezők robbanásszerű felszaporodását válthatja ki, ideértve a szúnyogokat, amik a malária gazdaállatai.

A klímaváltozás okozta környezeti krízisek új típusú "környezeti menekültek" felbukkanását okozhatják, legyen szó a permanens afrikai szárazságról vagy a bangladeshi áradásokról, s ezek betegségeiket is magukkal hurcolják. Egy 1992 novemberében Edinburgh-ban tartott konferencián a Glasgowi egyetem kutatója, Steven Lindsay, aki a rovarok által terjesztett betegségekkel foglalkozik kijelentette, hogy "a világ egyes részein a modern orvostudomány állásához képest 150 évvel fognak visszaesni".

A tudósok nemigen vitatják, hogy a felmelegedés be fog következni az atmoszférában felhalmozódó, az üvegház-hatást előidéző gázok következtében. A vita azon folyik, hogy ez a folyamat milyen gyors lesz, egyes helyeken milyen formában fog jelentkezni és hatásai észlelhetők-e már olyan aszályos területeken, mint Etiópia vagy Afrika déli része.

A legtöbb globális klima-modell azt mutatja, hogy a hőmérséklet emelkedése a magasabb szélességi fokokon lesz kifejezettebb, a téli időszakban és éjjel. Ennek következtében megváltoznak a csapadékeloszlási mintázatok, valószínűleg több eső lesz a partvidékeken, és a korábbinál kevesebb a szárazföldek belsejében. Ezen elemek kölcsönhatásaitól függ majd, hogy a betegségek elterjedése hogyan változik. Minthogy a trópusi klíma a gazdag, fejlett országokban fog megjelenni, ezt a betegségek is követik majd.

Különösen aggasztó a malária fenyegetése. Ez a betegség egyre ellenállóbb a gyógyszerekkel szemben, és Dél-Amerika, valamint Ázsia jelentős területein kicsúszik az ellenőrzés alól.

A Plasmodium parazitáknak, melyek az embert fertőzik és maláriát okoznak négy faja van. A legelterjettebbet a P. vivax-ot csak az utóbbi évtizedekben sikerült száműzni Európa és az USA egyes részeiről. A legveszélyesebb forma a P. falciparum, a trópusi mélyföldekhez kötődik, ahol állandó a magas hőmérséklet, a nagy páratartalom és állóvizek vannak, melyekben a lárvák növekednek.

Azonban, amint David Warhurst, a londoni Közegészségügyi és Trópusi Orvosi Intézet munkatársa, az elején idézett tanulmány egyik szerzője mondja, "a malária nagyon érzékeny már a csekély klímaváltozásokra is". Az időjárás felmelegedése következtében ezek a szúnyog-fajok, melyek a malária-parazita legkedveltebb gazdaállatai meg fognak jelenni Európában és a trópusi felföldeken is, olyan helyeken, ahol a lakosságban nem fejlődött ki immunitás.

"Az átlaghőmérséklet viszonylag csekély változása, mondjuk 16 C fokról 20-ra, azzal jár, hogy a P. falciparum kifejlődéséhez és szaporodásához szükséges idő a felére csökken a szúnyogban." — mondja Lindsay. Britannia jelenlegi nyári átlagos hőmérséklete körülbelül 17 fok, és várható, hogy a következő évszázad közepére 19-21 fokra nő. A P. falciparum fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 26 fok, ami hamarosan megszokottá válhat Dél-Európában.

Azt a pusztítást, amit a malária megjelenése okoz egy olyan területen, ahol a lakosságban nem alakult ki természetes immunitás, jól mutatják az 1980-as évtized második felében történtek Madagaszkáron. A malária hirtelen elárasztotta a sziget fennsíkját, és százezer embert betegített meg. "Ebben a régióban hosszú ideje nem fordult elő malária, és a helyiek nem rendelkeztek immunitással." — mondja Warhurst. " Egyes részeken a fertőzöttek 50%-a elpusztult. Összesen mintegy húszezer ember halt meg. A járvány kitörésének oka egyenlőre nem ismert, de a lényeg nem ez — mondja Warhurst —, akár a klíma a ludas akár nem, mindenesetre ez a hatás várható a klímaváltozástól."

A pesszimista forgatókönyv szerint Britanniában a globális felmelegedés következtében fellépő tengerszint-emelkedés magával hozná a malária megjelenését a partvidéken. A Britanniába korábban behurcolt és honossá vált szúnyogfajták terjeszthetik a maláriát, és jól szaporodhatnak a partvidék mocsaras, pangó vizében. Angliában legutóbb az 50ües évek elején lépett fel malária járvány Kentben a P.vivax közvetítésével.

"A moszkitók természetesen most is itt vannak," — mondja Warhurst — "és mivel évente kétezer személy tér vissza Angliába maláriával fertőzötten, a helyi járvány kitörésének veszélye állandóan fennáll. A globális felmelegedés nagymértékben fokozhatja ezt a veszélyt."

Más betegségek is ugrásra készen lapítanak Angliában. A Leishmaniasis-t, amely sokféle tünetet okozhat: bőrfekélyektől életveszélyes állapotokig, olyan homoki légy hordozza, mely honos Dél-Franciaországban, és újabban a Channel Islandon is felbukkant. "Jelenleg a légy hamar elpusztul a mi éghajlatunkon, de ez hamarosan megváltozhat." — állítja Warhurst.

Mindezeken túlmenően, másfajta fertőzést terjesztő tényezők is felbukkanhatnak a klímaváltozás következtében. 1991-ben a perui partoknál szokatlanul nagy mennyiségű plankton és alga jelent meg, melyben kimutatták a kolera-baktérium jelenlétét. Paul Epstein a Harwardi Orvosi Egyetemről a Lancet című ismert orvosi folyóiratban fejtette ki azt a nézetét, melyet számos más kutató is oszt, hogy ugyanis ennek az algavirágzásnak a következménye volt a Perut abban az évben sújtó kolerajárvány. A globális felmelegedés csaknem biztosan az algavirágzás gyakoribbá és tömegesebbé válásához vezet.

Hiba lenne azt képzelni, hogy a gazdag országok mind képesek lesznek elszigetelni magukat gyógyszereik segítségével az új betegségek pusztításától. "Még egy olyan jómódú országban is, mint Ausztrália a szúnyogok által terjesztett betegségek komoly fenyegetést jelenthetnek." — mondja Andrew Haines, a Londoni Egyetem Orvosi Fakultásának professzora, aki a moszkitó terjesztette betegségek komoly járványainak kitörését prognosztizálja Ausztráliában. Vannak akik attól tartanak, hogy az USA-ban is járványok törhetnek ki. Az utolsó sárgaláz-járvány 1905-ben volt New Orleans-ban. Az USA Környezetvédelmi Minisztériuma (EPA) szerint a felmelegedéssel együtt járhat a sárgaláz és a malária újbóli visszatérése.

A kontinensek belsejében várható járványok előfordulási sémáit nehezebb előre látni. Mivel ezek száraz területek, a szúnyogok eltűnhetnek innen, azonban figyelmeztet Lindsay, a kiszáradó folyók után maradó holtágak a szúnyogok ideális élettere. A száraz zónákban másfajta veszélyek leselkednek, így például a homoki legyek. Ami pedig még fontosabb, a forróbbá váló napsütésben aszalódó országok első reakciója az öntözőcsatornák építése lesz.

A modern öntöző csatornák, melyekben az év nagyobbik részében álla víz, nem csak a moszkitók számára nyújtanak ideális életteret, hanem például a laposférgeknek is, melyeknek parazitái a schistosmiasis okozói. A paraziták bizonyos trópusi csigafajtákban tenyésznek, melyek a sekély, lassú folyású vagy pangó vizet kedvelik.A schistosmiasis a világon mintegy kétszáz-millió embert sújt — fele annyit, mint ötven évvel ezelőtt — , következménye legyengülés és halál. Az egyike azoknak a trópusi betegségeknek, melyek terjedőben vannak a trópusokon, és ez az öntözési tervek egyik legnagyobb hátulütője.A csigák a hosszú, hűvös téli hónapok alatt rendszerint elveszítik fertőző képességüket. Ezért van, hogy az öntözött mezőgazdasági területeken dolgozó emberek milliói, például a Nílus egyiptomi deltájánál, védve vannak a betegségtől. Azonban — figyelmeztet Haines —, ha a hőmérséklet emelkedik, ennek az lehet a következménye, hogy az egyiptomi vizekben élő csigák egész évben fertőzőképesek lesznek, és a nagyszámú egyéb parazita mellett még a schistosmiasis is sújtani fogja az egyiptomi parasztságot.Ez a hatás, ha hozzátesszük a nagy öntözőcsatorna terveket, melyek segítségével meg akarják oldani a kiszáradó afrikai övezetek, mint Dél-Afrika, Szahel vagy Kelet-Brazília ellátását, a schistosmiasis robbanásszerű elterjedéséhez vezethet.

Az enyhe telek veszélye

A klímaváltozás mélyreható változást fog okozni a mezőgazdaságban is. Európában például a melegebb telek még inkább hozzájárulnak a növényi kártevők elszaporodásához, mint a meleg nyarak. A Skót Gabonakutató Intézet igazgatója John Hillmann szerint ez a "zöld-híd" lehetővé teszi azoknak a növényi kártevőknek a túlélést és elszaporodását, melyek normális körülmények között a kemény telek alatt elpusztulnának. A Rothamstedi Gabonakutató Intézetban a levéltetvek valószínű szerepét kutatják, mivel ezek számos növényi vírusbetegség kórokozóját terjesztik. Az 1990-es különös enyhe telet követően a levéltetvek a szokásosnál hetekkel korábban rajzottak ki, és az egészen zsenge növényeket fertőzték meg. A kutatók szerint 2050-re a levéltetvek mintegy hat héttel korábban fognak kirepülni.Az állatbetegségek az emberi betegségekhez hasonlóan terjedni fognak. Az afrikai lóbetegség például az elmúlt négy évben meghonosodott Spanyolországban, mivel a sorozatos enyhe teleket túlélték a vírushordozó muslicák. Ebbe a betegségbe a megfertőződött állatok 95 százaléka belepusztul. Ma már Spanyolországban egész évben tartani kell tőle — írja egy nemrégiben napvilágot látott jelentés, melyet az AFRIC Állategészségügyi Intézet adott ki. "Amennyiben a felmelegedés fokozódik, a betegség északabbra is el fog terjedni, így például jelentős veszélyforrássá válhat Angliában." — így a jelentés.Nem kell sokáig várnunk. Nagy-Britanniában a Culicoides muslicának számos fajtája él, és valamennyi terjesztheti a kórt. Ugyanezek a rovarok terjesztik a kéknyelvűség nevű betegséget is, amely a juhokat támadja meg, és az utóbbi időben vált endemikussá Portugáliába, Spanyolországban és Görögországban. Egyes, az USA-ban készült kutatások arra figyelmeztetnek, a horn-fly által széthurcolt betegségek veszélye, melyek már most is sok szarvasmarhát pusztítanak el.Egy másik fenyegető betegség, amely az embereket és az állatokat egyaránt sújtja a cecelégy által terjesztett álomkór. A cecelégy jelenleg Afrikában honos, de más kontinenseken is elterjedhet. "Mit szólnának ahhoz, ha Arizónában is megjelenne?" — kérdezi Noel Brown, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója. "Ilyesmi nagy valószínűséggel előfordulhat, és nagyon súlyos problémákat okozhat."A cecelégy tömeges rajzása mindenesetre legalább nyomon követhető. Oxfordi zoológusok távérzékelési kutatásaik során megállapították, hogy a cecelégy földrajzi elterjedése egybevág a vegetáció kiterjedésével, s ezt műholdról követni lehet. (Nature, vol. 351, p. 739).Az ilyenfajta elővigyázatossági intézkedések mindenesetre ritkák. Haines nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy további kutatások szükségesek a klímaváltozások az emberek egészségére gyakorolt lehetséges távolabbi kihatásaival kapcsolatban. Lindsay is osztja ezt a nézetet. "Egyenlőre nincsenek adataink a betegségek területi megoszlására vonatkozólag, mindenekelőtt a trópusokon." — állítja. Például a malária fertőzöttek számára vonatkozó becslések 270 milliótól 360 millióig terjednek.Azonban még a legintenzívebb kutatás sem tudja mindig jelezni a "nagy meglepetést", a járvány váratlan kitörését, ami a legtöbb ilyen betegség jellemzője. A PHLS jelentés szerkesztő bizottságának elnöke, Michael Rowland azt latolgatja, hogy például újból megjelenik-e a pestis. Noha a betegséget okozó baktérium leginkább a föld forró területein él, kisebb fertőző gócok léteznek Kelet-Európában.Az egyik elmélet szerint a Fekete Halál akkor terjedt el Európába, amikor egy hatalmas kínai árvíz elől fertőzött patkányok menekültek tömegesen ide a tizennegyedik században. Az árvizek a jégsapkák olvadása következtében valószínű következményei lesznek a globális felmelegedésnek. "A mi saját barna patkányaink éppolyan hatásosan terjeszthetik a betegséget, mint a fekete patkányok a középkorban." — figyelmeztet Rowland. Ebből a szemszögből nézve hirtelen fenyegető színezetet kap az a tény, hogy Nagy-Britanniában az utóbbi enyhe telek során nagyon megnövekedett a patkány-populáció.

New Scientist, Fordította: Miró Kiss Ida