Lélegzet

Ukrajnából egy ideje pénzt hivatalosan kihozni nemcsak hogy nehéz, hanem szinte lehetetlen. Egyes esetekben ugyanez vonatkozik a kereskedelemre is. Bankközi megállapodások, elfogadott valutatarifák, vámegyezmények — mindez már a múlté, vagy ha úgytetszik: áldozatul estek a rendszerváltásnak. Ha viszont a hivatalos út járhatatlan, akkor a pénz előbb-utóbb megtalálja áramlásának illegális csatornáit, s ezek "üzemeltetői" általában a maffiák, esetünkben pedig a méltán hírhedt ukrán bűnszövetkezet. Hogy ebbe hogyan keveredik bele valaki? Nos, erről — számomra is érthetetlen módon — egy hazai vállalkozó adott részletes beszámolót, aki — érthető okokból — kérte nevének mellőzését.

— Igen, megéreztem a halál szagát. Több mint 15 esztendőn át az egyik hazai nagyvállalat üzletkötőjeként jártam a Szovjetuniót, s 1989-ben arra a következtetésre jutottam, hogy a birodalom agonizál — idézi fel a külkereskedelmi vállalkozó. — Sejtettem, hogy az összeomlás hatalmas piacokat fog szabaddá tenni, ezért hivatalos kapcsolataimat fokozatosan átmentettem a magánszférába.

Kereskedőnk számításai kezdetben úgy tűnt, jól beválnak. Régi ismerősei egyre-másra keresték föl azután, hogy 1990-ben magánvállalkozó lett. Ígéretes üzleti lehetőségek elé nézhetett, hiszen a moszkvai "pancserpuccs" előtt már de facto megalakult Ukrajnának nagy szüksége volt a magyar konzervekre, gyógyszerekre és mikroelektronikai berendezésekre. Mindezekért itthon nagyon keresett nyersanyagokkal tudott fizetni. Azután az Antall-kormány hivatalba lépésének úgy a negyedik havában minden input eldugult — továbbra is lehetett exportálni, de a behozatal jószerint lehetetlenné vált.

— Valakik "odafenn" azt hitték, hogy az a rendszerváltás, ha az összes egyezményt összetépik — mondja fejét csóválva. — Egyszeriben megszűntek a szállítmányozási megállapodások, így ma senki sem tudja garantálni, hogy a feladott áru egyáltalán megérkezik-e, s nem kallódik el valahol Ukrajnában. Eltűntek a bankközi és vámegyezmények, így most sem vagyont, sem pénzt nem lehet onnan ide- és visszaküldeni. Én egy esetben kipróbáltam a hivatalos utat — költséges, bonyolult, hosszadalmas. Persze tudtam, hogy van egyszerűbb mód is, de ehhez nekem nem volt elegendő pénzem — ottani banktisztségviselőknek ilyen esetekben már nagyon magas a "honoráriumuk".

— Az 1991-es esztendő a teljes bizonytalanság jegyében telt el. Egyre nőttek a veszteségek, s mind közelebbről fenyegetett a csőd. Aztán egy harkovi barátom kínált megoldást. Bemutatott "nagyon elegáns és disztingvált úriembereknek" — emlékezik vissza riportalanyunk. — Ezek az urak azt mondták, hogy el tudják intézni szállítmányaim biztonságos célba juttatását, segítenek nekem, hogy értük a pénzt megkapjam, sőt az általam választott valutanemben ki is juttatják az országból — meséli. — Mindezért cserébe azt kérték, hogy olykor tegyek meg nekik egy-egy szívességet, s én jól fogok járni.

A szóbelileg megkötött "szerződés" után a szállítmányok többé nem tünedeztek el, az árukért kapott pénzt pedig az ukrán barátok mindig pontosan és hiánytalanul házhoz szállították!

Ugye fölösleges mondanom, hogy a híres ukrán maffiával kerültem kapcsolatba?! Erre már akkor rájöttem. Hogy mik azok a szívességek amelyeket néha meg kell tennem? Mindegyiküket kemény évekkel "honorálná" bármely magyar bíróság. Nézzen utána mennyi a büntetése a pénzmosásnak, a fegyver- és drogkereskedelemben való közreműködésnek!

Pénzmosás, fegyverek, kábítószer. Nos ilyen ügyekben kell viszontszolgáltatásokat tenni az ukrán maffia számára. A különböző homályos ügyletek "termését", az innen onnan hazánkba csempészett pénzeket a maffia ellenőrzése alatt álló magyar társaságok számláin átcsorgatva tisztítják meg. Kereskedőnk kontóján — állítása szerint — az elmúlt másfél esztendőben hozzávetőlegesen 3 millió dollárnak megfelelő valuta áramlott át.

— A két utóbbi sem szokatlan már számomra — mondta. — A jugoszláv háború nagy üzleti lehetőség, hiszen a világ egyik legkurrensebb cikkének, a fegyvernek teremt piacot. Ezt természetesen "ők" nem hagyhatták ki. Darabokra szedett AK-47-es és AK-74-es rohampuskákat, M43 és H60-as lőszereket, 120 mm-es aknavetőket, RPG-7-es kézi páncéltörő rakétákat láttam már nem egy kamionon — amelyekből az enyémekre pakoltak át. A dunai és a román közúti vonal után a harmadik legfontosabb tranzitország Magyarország.

Mindezekért a szerb, horvát, muzulmán vevő — a származása itt mellékes — keményvalutával, vagy kábítószerrel fizet. Az utóbbiak szintén (egyebek között) Magyarországon át jutnak el jogos tulajdonosukhoz. Ez jelentős pénzmozgást jelent, amelyből minden résztvevő alaposan megszedi magát. Kereskedőnk üzlete kiválóan működik, a kellő pénzforgalom, a tisztes nyereség biztosított, hiszen az ukrán "keresztapák" nem hagyják nyomorogni öcsikéiket.

— Nem tagadom, hogy amióta "klubtag" lettem, annyi a pénz, amennyit csak akarok. Társvállalkozóm, egy fuvaros szinte az egyik pillanatról a másikra cserélhette le elaggott Ziljeit DAF-okra. Néhány nappal ezelőtt pedig megérkezett hozzá az első ultramodern Renault is — állította. — Nagyon jól él, de én nem irigylem, s azt ajánlom, az én helyembe se nagyon kívánkozzék senki!

Ma már odaadnám minden vagyonomat, s lennék inkább szegény csak nyugodtan aludhassak. Noha "nekik" mindenütt vannak lefizetett embereik, talán még a közlekedésieknél is, de soha nem tudhatom, mikor fognak kopogtatni az ajtómon — ők vagy mások. Szeretnék kiszállni! Sajnos ma már lehetetlen...