Nagy kerékpáros csavargásra indultunk szombaton, útba ejtve a majálisi hangulatban úszó városi parkot is. Általános megállapításunk az volt, hogy a bécsi tervezők a kerékpárutak szélességét sokszor nagyon alábecsülik. A park felé vezető kerékpárutat egy amúgy is keskeny járdára erőszakolták fel, mindössze 80 centiméteres szélességgel. A csak egyirányba, libasorban haladó kerékpáros tömeg minden jelzőlámpánál feltorlódott, hosszában elfoglalva az előző kereszteződésig tartó utat. Igen rossz tapasztalatunk volt az aluljáróban kialakított kerékpárúttal is, mert egy kb. 2 méter széles lehajtó sávban, gyakorlatilag beláthatatlan kanyarban kétirányú kerékpárforgalom zajlik, természetesen együtt a gyalogosokkal. Utunk ezután a Duna-szigetre vezetett, ahova egy meglevő híd alatti gyalogos, kerékpáros út vezet. Kialakított kerékpáros útvonalakon, kerengő pályákon fáraszthatják magukat a kerekes-sport szerelmesei. Nekem kissé művinek tűnt, de tény, hogy legalább jó a levegő, és a Duna-csatorna jobboldali ága kifejezetten tisztított, hogy fürdeni is lehessen.

Visszafele menet megcsodáltuk, hogyan kell elfuserálni egy kerékpárutat, amely a lámpás csomópontig a járdán halad, utána pedig sávként folytatódik, csakhogy szó szerint egy padkába szalad. Egyébként munkanapokon autók parkolnak rajta, így használni sem lehet.

A városnéző programot a bécsi testvérszervezetünk, az ARGUS néhány képviselőjével való találkozás koronázta. A városban ugyan 460 kilométer kerékpárút van, mondták, ám a "hálón igen nagyok a lukak". Szerintük inkább a minőségre kellett volna törekedni, nem a mennyiségre. Az igencsak elhibázott koncepció, hogy elkülönített kerékpárutakat építenek mindenütt a városban, mely jelenleg nem képes a kerekes forgalmat biztonsággal bonyolítani. Így kerékpáros helyismeret nélkül itt is nehéz megtalálni, hol is menj. Ezért aztán már sokadik éve megjelen tetik a város kerékpározható utcáinak térképét.

A nyugati szomszédnál sem erős oldala a tervezőknek a kerékpárutak elválasztása a gyalogos forgalomtól, tudtuk meg tőlük, így állandó a konfliktus. Ideális az lenne, mondja építőmérnök barátunk, ha a járda szintje és az út szintje között egy köztes szinten vezetne a kerékpárút. Így mind a gyalogost, mind az autóst egy padka figyelmeztetné, hogy "Vigyázat, ez más felségterülete!" Persze a legjobb megoldás a kerékpársáv lenne, teszi hozzá Ákos, amit azzal indokol, hogy a kereszteződésekben hirtelen felbukkanó, kerékpárútról érkező kerékpárost nagyobb veszély fenyegeti, mint azt, aki a sávon kerekezve, végig az autós látóterében van.

Az ARGUS immár 13 éves munkája során nagy befolyásra tett szert mind fővárosi, mind országos szinten. A főváros vezetése a bécsi polgármesteri hivatalban külön kerékpáros referenst nevezett ki. Az ARGUS lapjában, a Drótszamárban rendszeresen figyelik és bírálják a meglevő utakat, a kerékpárosok számára rossz csomópontokat. Bécsben sikerült elérni, hogy a gépkocsiforgalom elől lezárt területekre, valamint egyirányú utcákba a kerékpárosok szemből behajthatnak. Nemrégiben készült el egy felmérés arról, hogyan is látják a települések kerékpárosai a kerékpározás helyzetét lakóhelyükön. Mi a véleményük a lakóhelyük kerékpáros infrastruktúrájáról, szerintük mely város a legjobban kerekezhető? Ez utóbbi téren Graz vitte el a pálmát.

Az ARGUS legújabb országos figyelmet érdemlő témája, hogy hegyibiciklikkel lehessen a védett erdők ösvényeit járni, mert jelenleg ez tilos. Az engedély úgy néz ki nem soká várat magára, de könnyen elképzelhető, hogy fizetni kell majd az ösvények ilyetén tiprása miatt.

Mindezek után megállapodtunk abban, hogy tartjuk a kapcsolatot és egymás eseményeiről, kiadványairól kölcsönösen tájékoztatunk, tájékozódunk. Sőt, közös érdek esetén együtt léphetünk fel. Ezúton kívánunk sok sikert a június 16-i kerékpáros csillagtúrájukhoz, amelyet minden évben megrendeznek és a legnagyobb városi biciklis ünnep Bécsben.

S. N. A.