kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Növekvő természeti csapások

Szomorú és megdöbbentő adatokat tartalmaz a "Természeti katasztrófák" című, nemrég megjelent rövid összefoglaló tanulmány. E szerint a tíz legjelentősebb elemi csapás az 1947-1980-as időszakban, amely nem tartalmazza az aszályok és a mezőgazdasági katasztrófák áldozatait, közel kétmillió emberéletet követelt:
Természeti katasztrófák halálos áldozatainak száma:
1. Tópusi ciklonok,
hurrikánok 499 000
2 Földrengések 450 000
3. Árvizek 194 000
4. Viharok és tornádók 29 000
5. Hóviharok 10 000
6. Vulkánkitörések 9 000
7. Hőhullámok 7 000
8. lavinák 5 000
9. Földcsuszamlások 5 000
10. Szökőár 5 000
Az ENSZ közgyűlése 1987 decemberében határozatként fogadta el, hogy az 1990-2000-es időszak legyen a "Természeti csapások csökkentésének nemzetközi évtizede" (IDNDR). A természeti csapások okozta kár sok esetben (pl. az afrikai elsivatagosodás) nagyon komolyan sújtotta az adott ország gazdaságát. Emberek tízmilliói váltak így az elmúlt időszakban hontalanná, gyökértelenné.
Az ENSZ felismerve a saját felelősségét ezen a területen, meghirdette az IDNDR programot, amely elő kívánja segíteni a természeti csapásokkal kapcsolatos kutatások jobb nemzetközi összehangolását; az előrejelző módszerek, a technikai berendezések és a riasztást végző hálózatok fejlesztését; valamint a katasztrófák megelőzésére és a károk enyhítésére vonatkozó munkák koordinálását.
A fenti táblázat drámai adatait tanulmányozva ügy gondolhatjuk, hogy bennünket ezek a veszélyek — Magyarország szerencsés földrajzi fekvése miatt — nem fenyegetnek. Ez az optimizmus sajnos nem fedi teljesen a valóságot; elegendő, ha a magyarországi tornádók (1889 óta számszerűen 17) előfordulására hivatkozunk, amelyeknél több halálos áldozat és jelentős anyagi kár is volt. A tavaszi hirtelen olvadások, illetve a rövid idő alatt lehullott nagy csapadékok időről-időre árvizeket okoznak hazánkban. Gyakran vezetnek tragédiákhoz a balatoni viharok is. Az 1987. évi januári hóvihar néhány napra teljesen megbénította az ország közlekedését és a kereskedelmet, gyárakat kellett leállítani, és halálos áldozatokat is követelt. A mezőgazdaságban jelentkező aszályok Magyarországot is gyakran sújtják. Mindezek kellőképpen bizonyítják, hogy a természeti katasztrófák okozta károk csökkentésében a magyar szakemberekre is sok feladat vár az elemi csapások kutatásának, megelőzésének és előrejelzésének területén.
A természeti katasztrófáknak — a földi szférákhoz kapcsolódó — egyik lehetséges osztályozása az alábbi:
Légköri eredetű: tornádók, trópusi ciklonok, mérsékelt égövi ciklonok, felhőszakadások, jégverés, hófúvások, lavinák, aszály.
Hidroszférához kapcsolódó: árvizek, szökőár, gátszakadás.

Nagy természeti katasztrófák a Földön, 1960-1991.
— Geofizikai: földrengés, földcsuszamlás, vulkánkitörés.
— Egyéb: erdőtüzek, sáskajárás, különböző biológiai fertőzések.
A katasztrófák szinte mindegyikének van valamilyen előzménye, előjele, bármilyen hirtelen és váratlanul csapnak le egy-egy településre, országra vagy akár kontinensre. Ha sikerül ezeket a folyamatokat születésük pillanatában felderíteni, és megfelelő módszerekkel rendelkezünk fejlődésük és dinamikájuk előrejelzésére, akkor megvan az esély rá, hogy a lakosság és a mozgatható vagyontárgyak elmenekítésével az ilyen természeti csapások kártételeit jelentősen mérsékeljük.
Mindazok a katasztrófák, amelyekről eddig szó volt, az emberiség lététől és tevékenységétől független jelenségek. De azzal, hogy az emberi faj az elmúlt néhány évszázad alatt globális értelemben jelentéktelen élőlényből az egész Földet érintő változások megindítója lett, egyben új katasztrófák akaratlan előidézőjévé is vált. Ezek a katasztrófák nem olyan hirtelen jelennek meg, mint egy tornádó, de nem is múlnak el olyan gyorsan; nem egy időjárási eseményhez kapcsolódnak, hanem az éghajlathoz; nem helyi, hanem globális méretűek. Éppen ezért sokkal szervezettebb és globális összefogást igényel a mérséklésük. Ismert jelenségeket sorolhatunk fel, amelyek tegnap még kíváncsi tudósok mérései, számításai voltak, ma már felelős államférfiak aggodalmává váltak: a légkör, a talaj és a vizek elszennyeződése.
Egyre-másra halljuk, hogy városokban a légszennyeződés katasztrofális méreteket öltött: kóros hajhullás Moldáviában és Miskolcon, magas ólomtartalom a gyermekek vérében Budapesten a Margit körúton. A világ sok rosszul szellőző városát szinte mindig szürkés-sárgás szmogtakaró fedi. Mi ez, ha nem katasztrófa — hosszú távon?
Erdészek, biológusok, ökológusok szerint az é16 természet aligha tud lépést tartani az éghajlat modellezők által előttijelzett több fokos felmelegedéssel az elkövetkezendő időszakban.
Mit tehetnek ennek mérséklésére a természettudósok? Minden fórumot fel kell használni a természet felelőtlen kizsákmányolásának megfékezése érdekében, felhívni a kormányok, gazdasági döntéshozók figyelmét arra, hogy Földünk és légkörünk jövője a kezünkben van. Az 1992 júniusában Rio de Janeiro-ban megrendezett Környezetvédelmi Világkonferencia is ennek jegyében zajlott. Meg kell előzni azt, hogy a "megszokott" természeti csapások mellett egy újabbal, az éghajlati katasztrófával is szembe kelljen néznünk.
(Részlet az Országos Meteorológiai Szolgálat "Természeti Katasztrófák Nemzetközi Napja: 1993. október 13." című kiadványából)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.