kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Költségvetési eredmények
Középkor vagy negyedkor?

A világtrenddel ellentétes irányba menetelve, haldokló iparágakat, rossz árpozíciójú tömegtermékeket próbálunk erőnek erejével életben tartani, és nem figyelünk fel az új szükségletekre. ... A hagyományos struktúrapolitikai megközelítéseknek, amelyek szerint "arccal az ilyen vagy olyan ipar felé", mindenütt régen lejárt az idejük. A második vagy harmadik szektor egyes ágainak preferálása helyett a fejlett világ struktúrapolitikusai inkább már negyedik szektorról, még inkább már negyedkorról beszélnek, amelynek "kulcságazata" az iparágak, szakmák, céhek felett átnyúló, azokat integráló tudásipar. ... A negyedkor döntő termelési tényezője a szervezett tudás.
Szabó Katalin
(Figyelő, 1993. december 9.)
A Levegő Munkacsoport a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetével közösen részletes, szakmailag megalapozott javaslatokat nyújtott be az 1994. évi állami költségvetés módosítására (ld. Lélegzet, 1993. október). Több mint 200 milliárd forint átcsoportosítására tettünk javaslatot, a környezetszennyező tevékenységek visszaszorítása, illetve a tudomány, az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a környezetvédelem fokozott fejlesztése érdekében.
Köszönetünket fejezzük ki mindazon országgyűlési képviselőknek, akik módosító indítványaikkal támogatták javaslatainkat. Mindenekelőtt ki kell emelnünk Soós Károly Attila, Gaál Gyula és Kiss Róbert nevét, akikkel hosszas tárgyalások eredményeként megállapodtunk, hogy az SZDSZ a költségvetést lényegesen módosító csomagot nyújt be, mintegy 90 milliárd forint átcsoportosítását javasolva. Ugyancsak hálával gondolunk Rott Nándorra (KDNP), Mészáros Péterre (MDF), Tompa Sándorra (MSZP), Pap Jánosra (FIDESZ) és más képviselőkre, akik elősegítették, hogy számos javaslatunk az országgyűlés elé kerüljön.
Javaslatainkból maga a kormány is többet támogatott — főleg ami a költségvetési bevételek növelését illeti. Gyakorlatilag eltörölte a földadót (ennek beszedése többe került az államnak, mint amennyi a beszedett adó volt), felére csökkentette a forrásadót (ennek eredményeként várhatóan 10 milliárd forinttal növekszik a pénzintézetek adója), továbbá előirányozta a vám- és importbefizetések, a játékadó, a személyi jövedelemadó, a fogyasztási adó és a privatizációs bevételek növelését. Így a kormány összességében mintegy 60 milliárd forint bevételnövelést "fogadott el" javaslatainkból. Azonban még ezen összeg döntő többségét sem az általunk megjelölt célokra fordította, hanem például 17,6 milliárddal növelte az államigazgatás támogatását és 10 milliárdot ajándékozott a közúti lobbinak. Továbbá "kifelejtette" a költségvetésből az idén esedékes 40 milliárd forintnyi orosz adósságot. Félő, hogy a kormány ismételten törvénysértő módon (az országgyűlés megkerülésével) kíván hadieszközöket behozni ennek az összegnek az ellenértékeként.
A kiadási oldalon is értünk el némi sikert.
— Növekedett az önkormányzati intézmények finanszírozására fordítható egyes normatívák összege (összesen több mint 12 milliárd forinttal).
— Az eredetileg tervezettnél több költségvetési támogatás jutott a közalkalmazotti törvény bevezetéséhez, így az egészségügyben, közművelődésben, közoktatásban dolgozók anyagi feltételei is kevésbé romlanak.
— A kormány által eredetileg előterjesztett javaslathoz képest növekedett a kultúrára fordítható összeg.
— Az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíját literenként 30 fillérrel növelték.
Ezek a részsikerek azonban nem állítják meg a lepusztulás folyamatát a tudomány, a kultúra, az oktatás és az egészségügy terén, és az egyre gyorsuló környezetkárosító folyamatoknak sem szabnak gátat.
A tudomány szétverése
A Magyar Tudományos Akadémia névértéken idén megközelítőleg akkora összeget kap mint tavaly, tehát reálértékben jóval kevesebbet. A tudományos kutatás korszerű finanszírozási módját megtestesítő OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alap) névértéken is 20%-kal kevesebbet kapott, mint tavaly, ami a már elfogadott pályázatok kifizetését is megnehezíti, az újakat pedig szinte lehetetlenné teszi. A helyzet amiatt különösen tragikus, hogy a hazai tudomány finanszírozása az elmúlt tíz évben is folyamatosan romlott.
A tudomány szétverésének talán legbotrányosabb példája hazánk legrégebbi kutatóintézetének a leépítése. Annak ellenére, hogy a tudomány történetében szinte egyedülálló módon fogtak össze a hazai és külföldi tudományos egyesületek és magánszemélyek a 125 évvel ezelőtt alapított Magyar Állami Földtani Intézet megmentésére, a kormány oly mértékben csökkentette az intézet költségvetését, hogy az kénytelen elbocsátani szakembereinek kétharmadát. Évtizedek során folytatott pótolhatatlan (köztük környezetvédelmi célokat szolgáló) kutatások szakadnak félbe, s magasan képzett, sok tapasztalatot szerzett kutatókat veszít el az ország — talán örökre. A tudomány elnyomásának módja ma kifinomultabb és humánusabb, mint Giordano Bruno vagy Galileo Galilei korában, a következményei országunkra nézve a XX. század utolsó évtizedében azonban sokkal végzetesebbek. Gondoljunk például a délkelet-ázsiai "kis tigrisek" gyors fejlődésére és arra, hogy — a mi jelenlegi gazdasági helyzetünknél lényegesen rosszabb körülmények között — szinte erejüket meghaladó arányban finanszírozták költségvetésükből a tudományos kutatásokat (és az oktatást).
Újabb csapás a gyermekekre
Az általános és középiskolák normatív állami támogatása reálértékben számottevően csökkent. Mivel az önkormányzatok is kevesebb pénzhez jutottak (reálértékben), mint tavaly, és nincs biztosíték arra sem, hogy az oktatási dolgozók valóban megkapják a közalkalmazotti törvényben előirányzott illetményeket, a közoktatás amúgy sem rózsás helyzete tovább romlik.
A kormány az elé is komoly akadályokat gördített, hogy a szülők vagy vállalatok segítsék az iskolákat. A rendszerváltás körüli időszakban az iskolák mellett sorra alakultak az alapítványok, amelyeket a szülők és a pedagógusok hoztak létre, hogy ezzel is segítsék az anyagi gondokkal küszködő oktatási intézményeket. A kedvezményesen nyújtható adományok drasztikus korlátozása miatt mindezek az alapítványok veszélybe kerültek. Az alapítványok által működtetett iskoláknak pedig a puszta léte vált kérdésessé. Tehát a kormánynak ez az intézkedése gyermekek ezreinek az életében okozhat súlyos, esetenként jóvátehetetlen törést. A kárt tovább növeli, hogy az alapítványi iskolák jelentős része újszerű pedagógiai módszereket alkalmaz, amelyek kikísérletezése és széles körű bevezetése az egész hazai közoktatás színvonalát emelheti.
Sokan leírták már, hogy például a japán vagy a koreai tanulási igény és iskolarendszer a gazdasági sikerek szempontjából százszor fontosabb volt, mint a fizikai tőke. De hazai példára is hivatkozhatunk: talán nem véletlen, hogy történelmünk során a magyar gazdaság két alkalommal is tíz évvel azután lendült fel, amikor egy-egy kiemelkedő személyiség állt az oktatási tárca élén (Eötvös József, illetve Klebelsberg Kunó).
Betegebb egészségügy
Az egészségügy dologi kiadásai és fejlesztési összegei az előző év szintjén maradnak, azaz reálértékben csökkennek. Bizonytalannak látszik a közalkalmazotti törvény által előírt juttatások folyósítása (ezek az egészségügyben dolgozók közismerten alacsony illetményének egyharmadát jelentenék). Tehát tovább romlik az egészségügy helyzete egy olyan országban, amelynek lakossága nemzetközi összehasonlításban vezető helyet foglal el a halálozások és a rákos megbetegedések számában. Az egészségügy helyzetének romlása hatványozottan sújtja a gyermekeket (a felmérések szerint az ő egészségi állapotuk fokozatosan romlik iskolai éveik alatt), s ily módon egy újabb tényező veszélyezteti országunk jövőjét. Enyhén szólva naivitás azt gondolni, hogy beteg emberekkel is lehet egészséges gazdaságot építeni.
A környezetvédelmi tárca költségvetési pozíciói sem javultak.
Minden támogatást annak, ami korszerűtlen és környezetszennyező
A humán szféra finanszírozásának csökkentésére adott indoklás, a "gazdaság súlyos helyzete" nem akadályozta meg a kormányt abban, hogy hatalmas összegekkel támogassa a korszerűtlen és környezetszennyező termékeket és tevékenységeket. Így elutasította az egyszer használatos csomagolóanyagok megadóztatását (tehát a hulladék-elhelyezés, illetve ártalmatlanítás továbbra is az egész társadalmat terheli), a használt gépkocsik behozatali díjának emelését (tovább növekednek az ebből származó környezeti és egyéb károk), a külföldi tehergépjárművek adójának emelését (pedig ezt az EK-val kötött megállapodás is lehetővé teszi). Nem fogadta el azt a javaslatunkat sem, hogy az üzemanyagok, a dohány és a szesz fogyasztási adóját legalább az infláció mértékének megfelelően emelje, így tulajdonképpen viszonylagos előnyben részesítette ezeket a környezet- és egészségkárosító termékeket.
Ugyancsak figyelmen kívül hagyta javaslatunkat a vezetékes energiahordozók dotációjának megszüntetésére (és a lakosság egyidejű kompenzációjára), tovább ösztönözve az energiapazarlást és a környezetszennyezést. A közlekedés terén is a legkörnyezetszennyezőbb alágazatok kapták a legtöbb támogatást.
* * *
Két civil szervezet — az ország érdekeit tartva szem előtt — felkínálta a kormánynak a jövőt. őszintén sajnáljuk, hogy a jelenlegi kormány a múltat választotta. Biztosak vagyunk benne, hogy a néhány hónap múlva a választópolgárok nem azokra képviselőjelöltekre szavaznak majd, akik a középkor felé vinnék vissza országunkat, hanem azokra, akik a XXI. századba vezetik.

Lukács András


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.