kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Elhagyott kocsironcsok

Egyre nagyobb számban tűnnek fel a parkolókban, a lakótelepek félreeső zugaiban, üres területeken, de a város környéki erdőkben is elhagyott autóroncsok, ócska, a forgalomból már kiöregedett autók. A tulajdonosok egyszerűen ott hagyták őket, ilyen módon szabadultak meg tőlük. Számuk előreláthatóan rohamosan fog emelkedni, tovább súlyosbítva a parkolási gondokat, rontva városképet és rombolva a természetet. Ezért döntött úgy a Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub, hogy tanácskozásra hívja az illetékeseket a roncsautók ügyében.
A január 19-én lezajlott rendezvényen a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot dr. Szabó Ottó, a Főpolgármesteri Hivatal Közlekedési Ügyosztályát Tóth József, a Környezetvédelmi Ügyosztályt Farkas László, a Környezetvédelmi Főfelügyelőséget Szittyai Gabriella, a Fővárosi Közlekedési Felügyeletet Pál Sándor, a Fővárosi Közterület-Felügyeletet Nehrer György és Tiszai István, az Országos Rendőrfőkapitányságot Buga László alezredes, az Állami Biztosításfelügyelet dr. Vincze Győző, a Magyar Autóklubot Laczkó László, a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karát pedig dr. Dajka József képviselte. A Levegő Munkacsoport képviseletében Lukács András, Halász Judit, Kajtor Zsuzsa és Mikola Klára vett részt.
Bevezetőként Nehrer György elmondta: 1993-ban a Fővárosi Önkormányzatnak mintegy 65 millió forintjába került, hogy az állampolgárok által elhagyott gépjárműveket összeszedje és egy telephelyre szállítsa. Azonban ez az összeg is csupán kb. 6200 gépkocsi elszállítására volt elegendő, miközben a becslések szerint évente 35—40 ezer roncsautó "keletkezik" a fővárosban. Az összeszedett, használaton kívüli gépkocsikat 3 hónapig tárolják, és azután egyik részük a bontóba, másik részük nyilvános árverésre kerül. A roncsok elszállítását a Fővárosi Közterület-Felügyelet hangolja össze, a lakossági bejelentések, illetve egyes hivatalos szervek jelzése alapján. Egyébként a használaton kívül álló autó tulajdonosának vagy közterületfoglalási engedélyt kell szereznie az önkormányzattól, vagy pedig helyszíni bírságot szabnak ki rá, és kérik, hogy távolítsa el az autóját.
Új jelenség is felmerült: a biztosítási díjak emelése, valamint a súlyadó bevezetése miatt sokan lemondják a biztosítást, és egyúttal leadják a rendszámot a rendőrségnél. Sorra tapasztalják azt is, hogy rendszámmal rendelkező járművek hónapokig nem mozognak, a szenny, az enyészet veszi körül, s végezetül darabonként széthordják őket. A Fővárosi Közterület-Felügyeletnek nincs felhatalmazása arra, hogy ezekkel a járművekkel bármit is tegyen. Jelzéssel élhet a rendőrhatóság felé, amely kinyomozhatja a tulajdonost, és azt, hogy nem lopott-e a kocsi. Régebben a szélvédőre ragasztott matrica alapján látszott, hogy mikor vizsgázott utoljára az autó, lejárt-e a forgalmi engedélye, és így a lejárt forgalmijú autókat berendelhették műszaki vizsgára. Ezt a jelzést egy vitatható rendeletmódosítással megszüntették, így szinte lehetetlenné vált, hogy a Közlekedési Felügyelet berendeltesse az autót a vizsgára. Ily módon az egyre több helyen megjelenő "rendszámos" roncskocsikkal semmit sem tudnak csinálni, ott fognak szétrohadni a közterületen. S az igazán nagy roncsautó-áradat még csak most várható.
Tóth József szerint a roncskocsik elszállítását vállalkozói alapokra kell helyezni. A Főpolgármesteri Hivatal nem képes és nem is kötelezhető arra, hogy százmilliókat fizessen közpénzekből az állampolgárok fegyelmezetlensége miatt. Szükség van szigorú jogi szabályozásra.
Még mindig érvényben van a 3/1984-es tanácsi rendelet, amely a Közlekedési Ügyosztály hatáskörébe sorolja ezt a munkát. A Főpolgármesteri Hivatalnak azonban csak a fővárosi kezelésben lévő utakról (azaz a főútvonalakról) kell elszállítania az elhagyott járműveket. Ezért a Főpolgármesteri Hivatal a megnövekedett költségekre való tekintettel tavaly júniusban megkereste a kerületi önkormányzatokat anyagi támogatás reményében. Sajnos, csupán négy olyan kerület jelentkezett, amely kész volt hozzájárulni a roncsautók elszállításának költségeihez. Más kerületek mereven elzárkóztak ettől.

Az az autó, amelynek hiányzik a rendszáma vagy a forgalmi engedélye, nem vehet részt a forgalomban, és ilyen szempontból roncsautónak minősülhet. Jó lenne, ha visszaállítanák a matricás rendszert, ahol a szélvédő üvegén látni lehetett, meddig érvényes a forgalmija, mert így ki lehet szűrni a forgalomképtelen járműveket.
Tiszai István szerint a végleges megoldás az lenne, ha a rendszámot csak akkor adhatná le a tulajdonos, ha igazolni tudná, hogy hogyan semmisítette meg a feleslegessé vált autóját.
A jobb állapotú elhagyott autók elárverezése nem csökkent a gondokon, mivel ezeknek a roncsai — miután az alkatrész-kereskedők lepusztítják — megint meg fognak jelenni a közterületeken.
Laczkó László a nyugati országok példáját említette. Sok országban jelentős összeget kell kifizetni — az NSZK-ban pl. 500 márkát —, ha le akarják adni a rendszámot, és ebből fedezik az elszállítás és megsemmisítés költségeit. Azonban ez még így is kifizetődő, mert a büntetés sokszorta magasabb összegbe kerül. Ezzel ellentétben Magyarországon például a nyugdíjas Autóklub-tagok gyakran olyan kiskapukhoz folyamodnak, hogy októberben leadják a rendszámot, májusban pedig felveszik azt. Ilyet nem szabadna megengedni. Ha valakinek nincs pénze arra, hogy az autóját üzemeltesse, az ne közpénzen tartsa fenn azt, hanem adjon túl rajta. Olyan jogi szabályozás is kellene, hogy amennyiben a tulajdonos nem tudja igazolni a használaton kívüli autó forgalomképességét, a Közterület-Felügyelet szállíthassa el azt a közterületről. Azt kellene bevezetni, ami Nyugaton már jól működik: rendszámot csak úgy lehessen leadni, ha a tulajdonos kifizeti az elszállítás és a roncsfeldolgozás költségeit.
Vincze Győző hangsúlyozta, hogy fontos lenne új jogszabályokat kidolgozni, amelyekkel rendezni lehetne a kérdést.
Egyetértve ezzel Nehrer György kifejtette, hogy érdemes lenne megnézni a jelenlegi jogszabályokat is, mivel az önkormányzatok sokszor a meglévő jogi lehetőségekkel sem élnek. Például a teherautók éjszakai tárolása jogilag lerendezett, mégsem foglalkoznak vele az önkormányzatok.
Tiszai István felvetette, hogy fuvarozói engedélyt nem szabadna kiadni annak, aki nem tudja igazolni, hogy megfelelő telephellyel rendelkezik teherautója tárolására, a polgármesteri hivatalok mégis gyakran adnak ki olyan engedélyeket, ahol telephelyként valamelyik ház — mondjuk — 10. emeletét jelölik meg. Bár sokan eredetileg a követelményeknek megfelelő telephelyet jelölnek meg, de aztán ezt nem veszik igénybe, mert olcsóbb az utcán hagyni a teherautót, úgysem szab ki ezért büntetést senki.
Szittyai Gabriella felvetette, hogy olyan megoldáson kell gondolkozni, amelynek nem az lesz a következménye, hogy kivágják az alvázszámot, leszedik a rendszámot, és a kocsit így kiviszik az erdőbe. Nehogy az legyen az eredmény, hogy a Budapest környéki erdők tele lesznek roncsautóval.
Szabó Ottó elmondta, hogy a járműállomány annyira elöregedett, hogy egy szigorúbb szabályozás esetén egy olyan hullám jelentkezne, ami rövid időn belül egymillió személygépkocsironcs feldolgozását igényelné az országban. Bár ez a főváros szintjén is súlyos gond, országos szinten még nagyobb, hiszen például egy kavicsbánya-tóba belökött ronccsal sokkal nehezebb bármit is tenni, mint az utcasarkon, mindenki szeme előtt állóval. Az utolsó kocsitulajdonos felelősséggel kellene hogy tartozzon a kocsironcs iránt. A meg nem semmisített roncs után például nagyobb összegű adót is fizethetne.
A nyugati országokban a kocsi árába bele van építve a feldolgozás költsége. Mivel nem alaptalanul rettegünk attól, hogy néhány év múlva roncsautó-lavina áraszt el bennünket, haladéktalanul meg kell szerveznünk a roncsautók környezetkímélő feldolgozását.
A nyugati roncsautóknál talán még nagyobb problémát jelenthet a 400 ezer Trabant, amelyeket nagyon nehéz lesz újrahasznosítani, különös tekintettel a műanyag karosszériára.
Nyugaton újabban minden autógyár olyan technológiákat igyekszik alkalmazni, hogy már eleve megkönnyítse az elhasználódott autók és alkatrészeik újrahasznosítását. De még ott sem sikerült ezt a gondot maradéktalanul megoldani. Mindez nálunk még súlyosabb problémát jelent, részben a nagyon régi konstrukciók miatt, részben azért, mert nincs meg az infrastruktúra a feldolgozáshoz. A feldolgozás korszerű módja, hogy felaprítják a roncsokat apró darabokra, és alkotóelemeire bontják. Magyarországon ezt egyetlen osztrák cég csinálja, amelyet a környezetvédelmi tárca megtámogatott, hogy vállalja a leadott kocsik feldolgozását. Az jelentené a megoldást, ha több ilyen vállalat is lenne Magyarországon. Mivel országszerte a bontásból kikerült lecsupaszított roncsokkal van a legnagyobb probléma, bontásra csak az kellene hogy kapjon engedélyt, aki el tud számolni az egész autóval, szinte az utolsó csavarig.
Pál Sándor felajánlotta segítségét a különféle végrehajtási feladatokban, mint például a rendszám nélküli, vagy szembetűnően roncs állapotú kocsik jelzésében a Közterület-Felügyelet felé. Elmondta, hogy most indítanak egy olyan országos rendszert, amelyben az ország egész járműparkját nyilván fogják tartani, minden fontosabb adatával együtt. Ez segít majd a roncsautók tulajdonosainak megtalálásában. A Fővárosi Közlekedési Felügyelet nem ellenőrizheti, hogy mi lett a sorsa a bontásra ítélt gépkocsiknak, mert nincs rá jogszabály. Jó lenne, ha vállakozói alapon lehetne intézni a roncsautók kérdését, de arra nagyon kell vigyázni, hogy a jogszabály mindenre kiterjedjen, nehogy a vállalkozó saját bevételének növelésére túlkapásokat hajtson végre.
Olyan gondokkal is szembe kell néznünk, hogy egy rendszám nélküli autó lehet lopott autó is, ezért körültekintéssel kell lennünk az autók megsemmisítésekor.
Tóth József tájékoztatott arról, hogy a Főpolgármesteri Hivatalnak jelenleg nincs olyan szervezete, amely az elhagyott járművekkel foglalkozna. A Közlekedési Ügyosztály az utakkal foglalkozik, és csak azért kényszerül a kérdésre figyelmet fordítani, mert munkájában zavarólag hatnak a roncsautók, hiszen sok másra fel lehetne használni az adott területet. A roncsautók kérdését azonban országos szinten kell rendezni.
A főváros közlekedői többen vannak, mint azok, akik személyautóval közlekednek. Kb. 500 ezer személyautó van Budapesten, de a lakosság többsége nem rendelkezik személyautóval, így nem lenne jogos, hogy az összes adófizető pénzéből oldják meg az autók elszállítását.
Szittyai Gabriella elpanaszolta, hogy naponta többszáz roncsautó jön át a nyugati határon, hol engedéllyel, hol anélkül. Az importengedélyt akkor adják meg, ha ezt az illetékes hatóságok engedélyezik, többek között a környezetvédelmi hatóságok is. Ha a közegészségügyi szervek nem járulnak hozzá a roncsautók behozatalához, akkor az érintettek megfellebbezik a döntést. Másodfokon viszont a közegészségügyi hatóságok általában megengedik egy-egy vállalkozónak a roncsautók behozatalát. Másrészt a magánforgalom céljára behozott autók gyakran olyan rossz műszaki állapotban vannak, hogy nem engedélyezhető a forgalomba állításuk, így gyakran megtörténik, hogy az, aki úgy gondolta, hogy lesz egy jó autója, csupán gondot vesz a nyakába, mivel neki kell(ene) gondoskodnia az autóroncs elhelyezéséről. Ezért meg kellene tiltani, hogy a forgalomba nem hozható autókat behozzák Magyarországra.
A tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy a továbbiakban szorosabban együttműködnek a kérdés megoldása érdekében. Lukács András elmondta, hogy a Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub mint társadalmi szervezet természetesen nem vállalhatja át a hatóságok szerepét, azonban szívesen segíti a további munka összehangolását, javaslatok kidolgozását, és a "lobbizást" a megfelelő jogszabályok mielőbbi elfogadtatására.

Mikola Klára


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.