kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A 30 km/h-s sebességkorlátozás és várható hatása a közlekedésbiztonságra

A közúti közlekedési balesetek okait két fő csoportba sorolhatjuk: szubjektív és objektív okokra. A szubjektív okokat tovább bonthatjuk adaptációs problémákra: társadalmi (az adott ország motorizációs szintjét tükrözi) és egyéni adaptációs hiányosságokra (különböző pszichológiai tényezőkre: alkohol, fáradtság stb.).
Az objektív okok alapvetően a fizikai törvényszerűségek (sebesség), továbbá a járművek műszaki állapota stb. Az összes tényező közül (én azt gondolom) a sebesség a legfontosabb. Ugyanis a balesetek száma és kimenetele egyértelműen függ a megengedett (és még inkább a betartott) sebesség értékétől. A sebesség növekedésével négyzetesen nő a rombolóerő. Ez a különböző statisztikákból egyértelműen kimutatható: a halálos és a súlyos sérülések száma pontosan a fizikai törvényeket követi.
A sebességet vizsgálva nézzük a két szélsőséget: v=0 km/h mellett nincs baleset (viszont közlekedésről sem beszélhetünk), v=80 km/h-nál (gyalogos elütéséről van szó) 100% a halálozás. Minthogy lakott területen belül kerülnek leggyakrabban a gyalogosok összeütközésbe a járművekkel, ezért azt a statisztikát kell figyelembe venni a városi közlekedés sebességének meghatározásánál, amely a közlekedés legvédtelenebb résztvevőivel foglalkozik. Találnunk kell egy értelmes határt, amely mellett a közlekedés nem borul fel, viszont a halálozást és a súlyos sérülések számát a lehető legkisebbre csökkenthetjük.
Akik egy éve eldöntötték Magyarországon, hogy lecsökkentik a megengedett sebességet lakott területen belül 50 km/h-ra, azok évente több tucat embernek adták "vissza" az életét és több százat óvtak meg a súlyos sérülésektől. (A nyugati statisztikák szerint 70—80 százalékkal csökkent a halálozás és a súlyos sérülések száma, amikor bevezették az 50 km/h-s korlátozást.) Az élet azonban nem áll meg. További csökkenéseket vezettek be pl. Németországban. Lakott területen belül felosztották a városokat két fő részre: az egyik területen az 50 km/h-s tempó van érvényben, a másikon — általában a városok belterületén — a 30 km/h. Amikor erről (akkor még csak tervezet volt) a Magyar Rádió "Csúcsforgalom" adásában beszéltem és javasoltam a magyarországi bevezetését is, sokan rosszallásukat fejezték ki. Úgy látszik azonban, hogy a fizikát, a fizikai törvényeket előbb-utóbb figyelembe kell venni, még ha azok egyeseknek igen kényelmetlenek is. De most tessék megkapaszkodni: a Westbadeni Államügyészség szeptember elején a következő javaslatot terjesztette be az egész Németország számára: a lakott területen belül eddig megengedett 50 km/h-s sebességértéket 30, azaz HARMINC km/h-ra kell csökkenteni, és csak kivételes esetben engedhető meg az 50 km/h-s tempó. Javaslatukat azzal indokolták, hogy csökken a baleseti kockázat, mérséklődik a környezetszennyezés, kisebb a zajterhelés, vagyis a közlekedés emberibbé válik. Ezenkívül Németország évente 140 000 tonna üzemanyagot takaríthat majd meg. (Én egész biztos vagyok benne, hogy a javaslatot előbb-utóbb elfogadják, ugyanis az itteni államügyészség elég szívós, s amit egyszer elhatároznak, azt végre is hajtják.)
A harmincas tempónak hallatlan előnyei vannak. Én is "30-as" övezetben lakom, és a négyéves kislányom nyugodtan elmehet egyedül a közeli óvodába. A járművek nem közlekednek 30 km/h-nál többel, de nem is tudnának. Ennek oka a következő: a harmincas tempót nemcsak büntetéssel tartatják be, hanem objektív módszerekkel — az út szélességét lecsökkentik, akadályokat telepítenek az úttestre, amelyek sokszor tényleg lehetetlenné teszik a gyorsabb haladást. Tehát az objektív körülményeket úgy határozzák meg, hogy a vezetők kénytelenek legyenek a 30 km/h-s sebességhatárt betartani.
Nagyon fontos tudni, hogy az optimális sebességérték veszélyzónában, elsőbbségadás esetén (kereszteződésben, gyalogos átkelőhely előtt stb.) éppen 30 km/h körül van. Az optimális feltétel ezekben az esetekben a következő: a veszélyzónát úgy kell megközelíteni, hogy ha szükséges, még a veszélyes szakasz előtt meg tudjunk állni, ha pedig nem kell megállni, akkor viszont a lehető leggyorsabban át kell haladni a veszélyt rejtő szakaszon. E feltételek mellett a számítások azt mutatják, hogy a legkedvezőbb sebességérték a 30 km/h. De nemcsak a számítások, hanem mint látjuk, a statisztika, a tapasztalat is ugyanezt az értéket adja a lakott területen belüli közlekedésre.
Nézzünk még egy példát: Még 1983-ban (!) írta Kullik a "30 km/h a belső területeken — erőltetett dolog, vagy reális szükséglet?" című cikkében, hogy "... eljöttek hozzánk a japán közlekedési szakemberek, megvizsgálták a német közlekedésbiztonság eredményeit, majd hazamentek és olyan rendszert dolgoztak ki, amiről mi még csak beszélni sem merünk." Mit is végeztek a japánok? Korábban, 1970-ben 17 000 ember halt meg Japán útjain. 1980-ban már ennek csak a fele (8500). Ugyanakkor a járműállomány ez idő alatt megkétszereződött, a járművek futásteljesítménye 70 százalékkal megnőtt. A rendkívül kedvező helyzet kialakulását elsősorban a sebesség jelentős csökkentésével érték el. Autópályákon a megengedett sebesség 100 km/h. A lakott területen belüli úthálózat 80%-án a maximális megengedett sebesség 40 km/h.
Ha meg lehet oldani, hogy a közlekedési jelzőlámpákat egy városrésznél úgy hangolják össze, hogy ne kelljen megállni, s így a fő irányokban folyamatosan haladhatnak a járművek 30 km/h-val, akkor az eljutási sebesség nemhogy nem csökkenne, hanem még nőne is. Budapesten ez az érték (eljutási sebesség) 10 km/h körül van jelenleg. Egy városrészen kellene kikísérletezni, hogy milyen lehetőségek vannak a 30-as határ bevezetésére úgy, hogy az eljutási sebesség ne csökkenjen (a jelzőlámpák összehangolásával, megfelelő szabályozással stb.). Ez azt is jelenthetné, hogy az eljutási sebesség (szélső esetben) 30 km/h-ra nőhetne. Érdemes lenne megpróbálni.
Dr. Georg GatiPlochingen, NSZK, (Autóvezető, 1993/6.)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.