kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Kérdések és válaszok az energiaárakról

Tavaly a Levegő Munkacsoport tanulmányt jelentett meg "Az alacsony hazai energiaárakról (Egy tévhit bírálata)" címmel. A tanulmány szerzői, dr. Kiss Károly és Pavics Lázár szerint a hazai vezetékes energiahordozók (a villamosenergia és a földgáz, amelyek a hazai energiafelhasználás 60%-át teszik ki) ára csupán egynegyede-egyharmada a mértékadó európai " pl. németországi " áraknak, s az így keletkező közvetett támogatás összege 1992-ben elérte az évi 300-330 milliárd forintot (ez a bruttó hazai termék mintegy 10%-ának felel meg). A Levegő Munkacsoport azóta is kitartóan lobbizik a vezetékes energiahordozók árának emeléséért és ezzel egyidejűleg a lakosság anyagi kompenzálásáért. A tanulmány elkészülte óta a Levegő Munkacsoporthoz számos kérdés és bírálat érkezett az energiaárakkal kapcsolatos álláspontja miatt. Az alábbiakban válaszolunk a leggyakrabban feltett kérdésekre.
— A jelenlegi fogyasztási energiaárak fenntartása nem jelent-e nélkülözhetetlen szociális támogatást a társadalom széles rétegei számára?
· A valóságban a jelenlegi helyzet éppenséggel antiszociális, mivel a többet fogyasztó sokkal nagyobb támogatásban részesül, mint a kisfogyasztó. Így például csak a villamosenergia-fogyasztásból előfordulhat, hogy egy takarékosan élni kényszerülő kisnyugdíjas évi 7 ezer, egy pazarló életmódot folytató jómódú polgár pedig évi 70 ezer forint támogatásban részesül az alacsony energiaárak révén. Tehát nem az energiaárakat kell támogatni, hanem a rászorulókat.
— Az energiaárak emelése a mai helyzetben nem jelentene-e további súlyos anyagi gondokat az amúgy is gazdasági nehézségekkel küszködő lakosságnak, teljesen ellehetetlenítve sok ember életét?
· Egyesek privatizációval akarják ezt a problémát szőnyeg alá söpörni, mint a Prem-Gas esetében, ahol a PB-gáz fogyasztói ára házhoz szállítással együtt kb. négyszerese a fűtőértéknek megfelelően átszámolt vezetékes gáz árának. Az energiaárak emelését a lakosság felé általános kompenzációval lehet (és kell!) megoldani. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az energiaár-emelés ne rontsa a lakosság életminőségét, különös tekintettel az egyébként is hátrányos helyzetben lévő rétegekre. Azt azonban, hogy az energia drágább lesz, valamilyen mértékben mindenkinek kell éreznie, mert egyébként nem indulnak be a megtakarító, racionalizáló és helyettesítő hatások, melyek végül is az intézkedés célját és értelmét jelentik. Másrészt az áremelésből és a privatizációból származó bevétel egy részét az energiatakarékosságot elősegítő megoldások támogatására kell felhasználni.
— Az alacsony energiaárak vajon nem biztosítanak-e általános gazdasági előnyöket, jobb versenyképességet?
· Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Az alacsony energiaárak gyorsított ütemben rontják a magyar gazdaság szerkezetét, hozzájárulva a korszerűtlen, túlzottan nyersanyag- és energiaigényes tevékenységek fennmaradásához. Az energiaárak emelése előnyösebb helyzetbe hozná a magasabb értéket képviselő és adottságainknak jobban megfelelő munkakultúrát, és a világgazdaság fejlődési irányával összhangban azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a fejlesztését segítenéelő, amelyeket a szellemi részarány magas hányada jellemez. Az alacsony energiaárak fenntartása azért is káros, mert ez tovább növeli fizetési mérlegünk hiányát. Továbbá ezek az energiaárak ma már a privatizáció egyik legnagyobb kerékkötőjévéis váltak, mert bizonytalanságban tartják a potenciális vevőket afelől, hogy milyen lesz az adott létesítmény gazdaságossága a megváltozott energiaárak mellett. Ez különösen vonatkozik a villamosenergia- és gázipari vállalatokra, amelyek aligha privatizálhatók reális áron a jelenlegi energiárak fenntartása mellett.
— A jelenlegi termelői energiaárak szintentartása nem javítja-e exportképességünket?
· A termelői vezetékes energiák árai 1990. november 1. óta nem nőttek, pedig a forintot a dollárhoz viszonyítva azóta 69%-kla értékelték le. Így legalább ennyivel kifizetődőbb az energiaigényes termékek exportja. azóta viszont a bruttó átlagkeresetek 80%-kal nőttek, ezért a munkaigényes termékek exportjának ráfizetése kb. duplája az energiaigényesekének. Az alacsony energiaárak arra ösztönöznek, hogy azt exportáljuk, amiből a legkevesebb áll a rendelkezésre, és amit a legnehezebben tudunk előteremteni "a fizikai tőkét". Így hátrányos megkülönböztetést kell elszenvedniük azon termékek és szolgáltatások exportjának, amelyek magasabb arányban tartalmaznak szellemi tőkét, és ily módon sokkal inkább megfelelnek országunk adottságainak. A tömegáruk alacsony áron történő exportja azonban külső okok miatt sem folytatható. Már a múltban is több alkalommal tapasztalhattuk, hogy az EK keményen fellépett a kelet- európai országokból származó ilyen jellegű export ellen.
—Nem rázkódtatná-e meg alapjaiban a most kialakuló hazai piacgazdaságot egy olyan jelentős beavatkozás, mint az az energiaárak nagymértékű emelése?
· A piacgazdaságot éppen a jelenlegi torz árarányok tehetik (és teszik) tönkre: egyenlőtlen versenyfeltételek alakulnak ki, a gazdasági élet szereplőit az árak félrevezető módon tájékoztatják, a fogyasztó nem választhatja meg szabadon, hogy mit kíván vásárolni (ugyanis nem pénzt kap, hanem helyette egy meghatározott terméket, akár kéri, akár nem). A torz árarányoknak a gazdaságot tönkretevő hatása az elmúlt évtizedek tapasztalatai után országunkban nem szorulnak különösebb bizonyításra. Az energiaárak "helyretétele" felel meg a gazdasági ésszerűség követelményeinek és a piacgazdaság elveinek.

— A termelői energiaárak emelése nem vezet-e sok vállalkozás tönkremeneteléhez és így a munkanélküliség növekedéséhez?
· A nagy energiaigényű, az energiát pazarló vállalatok egy része valóban nem tudna alkalmazkodni, és tönkremenne. Ezzel egyidejűleg azonban megnövekednének a korszerűbb, a magasabb munkakultúrát igénylő, nemzeti adottságainknak jobban megfelelő vállalkozások esélyei. Tehát az energiaigényes ágazatok visszaszorulásával párhuzamosan előtérbe kerülnének azok az ágazatok, amelyek fokozottan munkaerő- és szellemi tőke-, s kevésbéfizikai tőkeigényesek. Számításaink szerint mindent egybevetve csupán az energiaáremelés " és más területeken ennek megfelelően a terhek csökkentése " következtében mintegy 100 ezer fővel növekedne a foglalkoztatottak száma.
— A Levegő Munkacsoport az energiaárak emelését elsősorban környezetvédelmi szempontból javasolja. Nem vitatható, hogy az alacsony energiaárak hozzájárulnak a környezet szennyezéséhez, de vajon az energiaáremelés-e a legmegfelelőbb mód ennek a csökkentésére, vagy inkább majd a gazdasági növekedés segít megoldani ezt a gondot?
· Az ésszerűtlen gazdasági növekedés önmagában sehol a világon nem oldotta meg a környezeti gondokat, sőt többnyire súlyosbította azokat. A környezet szennyezésének - és ezzel együtt a lakosság egészségi károsodásának - mértéke szorosan összefügg a megtermelt és felhasznált energia mennyiségével. Az alacsony energiaárak pazarlásra, a korszerűtlen energiastruktúra fenntartására és ezzel együtt a környezet fokozottabb szennyezésére ösztönöznek. Világszerte számtalan példa bizonyítja, hogy az energiaárak növekedésével párhuzamosan ugrásszerű fejlődésnek indult az energiaipar racionalizálása, sok energiatakarékos műszaki megoldás született, megindult a környezetkímélőbb energiaforrások kutatása és alkalmazása. Az energiamérlegben ma már a háztartások teszik ki a legnagyobb felhasználó csoportot, s így a személyi fogyasztás racionalizálására késztető hatás különösen fontos.
— Nem tartanak-e attól, hogy az energiaárak emelése újabb lökést ad az amúgy sem csekély inflációnak?
· Az alacsony energiaárak fenntartása révén elért antiinflációs hatás más területeken gyorsítja az inflációt. Egyrészt az energiaárak támogatásához valahonnan elő kell teremteni a forrásokat, tehát más termékeket vagy tevékenységeket kell fokozottabban adóztatni, másrészt a fentiekben már vázolt okok miatt romlik a termelékenység, s növekszik a környezet szennyezettsége, romlik a lakosság egészsége, ami mind árdrágító tényező, és így hozzájárul az infláció növekedéséhez. Az energiaár-emelés inflációs hatása egyébként mérsékelhető a közvetlen adók (a jövedelem- és társasági adók) mértékének csökkentésével, ami különben is kívánatos. Az energiaipar rendkívül tőke- és importigényes ágazat. Az alacsony energiaárak ösztönzik az energiafelhasználást, pedig Magyarország éppen tőke- és devizahiányban szenved. Így ez az ösztönzés növeli a forint leértékelése iránti igényt, és ezáltal szintén az inflációt gerjeszti.
— Az általánosan alacsonyabb hazai árszínvonal nem indokolja-e a világpiaci ártól való jelentős eltérést a vezetékes energiahordozóknál?
· Magyarország egyedüli valódi kincse a munkaerő. Ez valóban olcsó a nyugat-európai szinttel összehasonlítva, az energiatermelésnek viszont a tőkeigénye nagy, a munkaerőigénye pedig igen alacsony, mindössze 5%. Hazánkban az energia előállításának minden lényeges költségeleme világpiaci árszintű!
— Az energiaárak emelése csökkentené az energiafogyasztást, és így részben az energiatermelő vállalatok bevételeit. Nem tenné-e ez lehetetlenné a szükséges fejlesztéseket, többek között éppenséggel a környezetvédelmet szolgáló beruházásokat is?
· Éppen a jelenlegi alacsony energiaárak teszik lehetetlenné, hogy az energiatermelő vállalatok végrehajtsák a már elengedhetetlen korszerűsítéseket és környezetvédelmi beruházásokat. Az pedig természetes, hogy az energiaár-emelést úgy kell végrehajtani, hogy a bevételekből jusson a korszerűsítésre, az energiaracionalizálásra és a környezetvédelemre is. Az árakat olyan mértékben kell emelni, hogy - tekintettel az energiahordozók alacsony keresleti árrugalmasságára - a felhasznált energia mennyisége csökkenjen, de az összes árbevétel a korábbinál nagyobb legyen. Erről a rendelkezésre álló eddigi tapasztalatok és adatok alapján viszonylag pontos előzetes becsléseket lehet készíteni.
— Sokan egyetértenek azzal, hogy érvek sora szól az energiaárak emelése mellett, azonban úgy vélik, hogy ez a kérdés csak hosszabb távon, fokozatosan oldható meg. Miért szorgalmazza a Levegő Munkacsoport az azonnali jelentős mértékű áremelést?
· Az elmúlt évtizedek világosan megmutatták, hogy hová vezetnek az alacsony energiaárak. A jelenlegi árak további megtartása egyre gyorsuló ütemben rontaná nemzetgazdaságunk pozícióját a fejlett országokéhoz viszonyítva. Tehát Magyarország számára igen káros lenne bármiféle további halogatás. Minél előbb esünk át ezen " a gazdasági élet egyes szereplői részére valóban fájdalmas " intézkedésen, annál nagyobb lesz az esélyünk arra, hogy megindul a gazdasági fellendülés. Természetesen a kormányzatnak mielőbb világossá kell tenni szándékait, s ki kell jelentenie, hogyan kívánja véghezvinni az áremeléseket, és mennyi idő alatt kívánja megközelíteni a fejlett ipari országok energiaárának szintjét. Úgy látjuk, hogy most van az utolsó időpont, amikor még mi határozhatjuk meg az energiaár-rendezés módját és mértékét. Később már a piaci és környezeti kényszerek olyan óriásivá növekedhetnek, hogy a kérdés társadalmilag kezelhetetlenné válhat. (Lásd a PB-gáz áremelésének esetét.)
— Lehet, hogy mindezek az érvek igazak, de a lakosság az egészből csak annyit lát, hogy a környezetvédők emelni akarják az árakat. Mit válaszol a Levegő Munkacsoport azoknak, akik azt mondják: egyetérünk azzal, hogy az energiaárakat emeljék - mondjuk - az NSZK-beli szintre, de akkor az itthoni bérek se maradjanak el a németországiaktól?"
· A bérek növekedésének, illetve az adóterhek csökkentésének egyik alapfeltétele az állami dotációk visszafogása és így az állami költségvetés bevételi kényszereinek a mérséklése. Ha az államnak kevesebb támogatást kell nyújtania - többek között az energiaipar számára -, akkor a lakossági jövedelmek is jobban emelkedhetnek. Amint már említettük, a Levegő Munkacsoport nemcsak az energiaárak emeléséért, hanem a lakosságot sújtó adóterhek enyhítéséért is küzd. Örülnénk, ha ezt is hangsúlyozná mindenki, aki energiaár-emelési törekvéseinkről szól.
— A lakosság tudatában azonban inkább ez utóbbi ragad meg. Hogyan kívánja a Levegő Munkacsoport ennek ellenére elfogadtatni érveit a közvéleménnyel?
· Már eddig is sokat dolgoztunk azért, hogy érveinket eljuttassuk a döntéshozókhoz. A lakosság színvonalas és hatékony tájékoztatása azonban komoly összegeket igényel. Ennek ellenére szeretnénk elvégezni ezt a munkát is " jelenleg az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat igyekszünk előteremteni.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.