kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Ökorégiók szervezése Budapest térségében

A megválasztását követő években a Ráckeve-Soroksári-Dunaág (szakkörökben elterjedt rövidítéssel: RSD) körzetét érintő természetvédelmi, ivóvíz-, szennyvíz-, hulladék-, hajózási, rekreációs és településpolitikai ügyekben érdekeltektől számos, részben ellentétes impulzus érkezett Demszky Gábor főpolgármesterhez. Ezért a főpolgármester az e témában érdekeltek egy reprezentatív körével 1992. július 10-én egy hajókirándulás és egy szigetszentmártoni munkaebéd keretében "kerekasztal-megbeszélést" tartott. Ez alkalommal is kiviláglott: a pénz hiányánál is nagyobb gond, hogy a távfejlesztő-környezetvédő törekvések-próbálkozások összehangolatlanok. Fölvetettem, hogy talán javíthatjuk a hatásfokot, ha a Dunaág földrajzilag és társadalmilag összefüggő térségében összefogottan, rendszerszemléletben tevékenykedünk a területhez kötődő társadalmi-gazdasági-környezeti problémák megoldása érdekében. A tanácskozóknak tetszett a gondolat, a főpolgármester pedig ott helyben megbízta e sorok íróját egy ilyen célú projekt kidolgozásával és megszervezésével. Így indult el az RSD ökorégió-projekt.

Az alapgondolatot Zsolnai László "Másként gazdálkodás" c. könyvéből vettem. Itt olvasható: "Az ökoszisztémák gondozása úgy valósítható meg, hogy létrehozzuk az ökoszisztémák gesztorálásának intézményeit. Az ökológiai gesztorintézetek olyan szakemberekből és laikusokból szerveződnének, akik abszolút elkötelezettek a választott ökoszisztémák regenerálása és hosszú távú megőrzése érdekében. Magyarországon néhány száz ökoszisztéma különíthető el. Így hazánkban az ökológiai gesztorintézetek száma ilyen nagyságrendben képzelhető el. ... Mivel az ökoszisztémákat vállalatok, háztartások és közületek használják, ezért azok regenerálásának és megőrzésének költségeit is nekik kell viselniük ... Az ökológiai adókat az ökológiai gesztorintézeteknek kell megkapniuk ökoszosztémáik regenerálása, illetve megőrzése céljából." (Lásd az ábrát.)
Az ökoszisztéma fenntartása — úgy gondolom — döntő mértékben azon múlik, hogy a tájban élő emberek belátják-e: a természeti értékek megőrzése a maguk és utódaik elemi létfeltétele, tehát erőteljes, szervezett, folyamatos társadalmi támogatást kell nyújtaniuk ahhoz a tevékenységhez, amit Zsolnai a "gesztorintézet"-nek szánt. Ehhez két dolog szükséges:
— Szívós közhatalmi és civil agitációt, iskolai és iskolán kívüli nevelőmunkát kell folytatni, és fel kell használni a közvéleményformálás minden eszközét.
— Az ökoszisztéma regenerálását és fenntartását célzó akciósorozatnak kell hogy legyen egy olyan összetevője is, amely a tájban élő emberek békés, biztonságos, harmonikus életét és megélhetését, valamint sokféle, de alapjában e célokkal harmonizáló autonóm helyi közösségek alakulását és virágzását segíti.
A másik kiegészítés Zsolnai László gondolatához az, hogy a táj "gesztorintézetét" bele kell építeni a települési önkormányzatok rendszerébe. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szubszidiáris (azaz alulról építkező) demokratikus jogállamban az előbb vázolt akciókat és a tájban élők életmódjának az ökoszisztémát súlyosan befolyásoló elemeit mindenekelőtt a polgárokat képviselő és tőlük kellő hatáskört kapott helyi politikai struktúrának kell kezdeményeznie, szabályoznia, és közforrásokból finanszíroznia. A tökéletes megoldás az volna, ha az egy "gesztorintézet" feladatkörébe eső táj — erre ajánlottam az ökorégió-elnevezést — egyben önkormányzati-közigazgatási egység is volna. Talán szerves fejlődéssel majd ez is kialakul. Első lépésként azonban elég arra törekednünk, hogy az egy ökorégiót alkotó települések önkormányzatai alakítsanak a vázolt célokat felválaló önkormányzati szövetséget, amelynek keretében stratégiájukat, fejlesztéseiket, helyi rendeleteiket egymással és az ökológiai szempontokkal összehangolják, s amely önkormányzati szövetség keretet ad a — valamilyen formában és néven valóban létrehozandó — "gesztorintézetnek", és ennek tevékenységét tekintélyével és hatósági hatalmával is alátámasztja.
Kézenfekvő, hogy az ilyen irányú fejlődésnek Budapest álljon az élé-re, hiszen különben az a veszély fenyeget, hogy a metropolisz és széles körzete egy-két évtizeden belül ökológiai-társadalmi csődbe kerül.
Bár közismert, ezen a ponton érdemes összefoglalni Budapest és vonzáskörzete (a Lánchíd-középponttal rajzolt mintegy 50—60 kilométeres kör) kölcsönhatásának legfontosabb tényezőit:
Budapest számára léfontosságú a vonzáskörzet, mert:
— Teljes ivóvízbázisának 1/3-a a Csepel-szigeten, 2/3-a a Szentendrei-szigeten van, így e térségek ökológiai állapotától függ e bázis megőrzése;
— ma még többé-kevésbé létezik egy 20—30 km széles zöldövezet a főváros körül, amely részint a város levegőminőségének egyik alapvető meghatározója, részint a városi lakosság egészségéhez és jó közérzetéhez nélkülözhetetlen pihenő- és üdülőterület;
— a vonzáskörzeten áthaladó földi és légi főközlekedési vonalak és csomópontok (ezek mai hálózata, ill. folyamatban lévő módosulása, pl. az M0, V0 és a repülőterek alakulása) a város belterületének jó vagy elviselhetetlen forgalmi helyzetét és levegőtisztaságát is alapvetően meghatározzák;
— a főváros hulladékának elhelyezése-ártalmatlanítása megoldhatatlan a vonzáskörzet igénybevétele nélkül;
— a vonzáskörzet lakosságának alapellátása és foglalkoztatottsága a budapesti intézmények helyzetét és a budapestiek közérzetét is lényegesen befolyásolja.
A térség számára létfontosságú Budapest várospolitikája, mert
— a vonzáskörzetben lévő községek, városok vonalas közművekkel való ellátásukat és közlekedési problémáikat a maguk erejéből nem tudják megoldani, ill. ezek csak Budapesttel közös rendszerben oldhatók meg ésszerűen;
— A budapest-környéki lakosság alapellátása és megélhetése elválaszthatatlanul összefügg az előzőekben felsorolt tényezőkkel és általában Budapest várospolitikájával.
A térséget összekötő felsorolt tényezők közül a legfontosabb az ivóvízbázis. Ebből adódik, hogy a legsürgősebb feladat a térséget ellátó ivóvízkincs egyharmadát rejtő Csepel-sziget tájegységének, és az ivóvíz kétharmadát szolgáltató Szentendrei-szigetnek ökorégióvá való fejlesztése.
Egy következő alkalommal majd arról is beszámolunk, mi történt eddig e téren, és milyen elgondolások alakultak ki a további lépéseket illetően.

Siklaky István


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.