kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Békesi László válasza a KKDSZ és a Levegő Munkacsoport javaslataira

Köszönettel fogadtam az 1994. évi állami pótköltségvetéshez megtett javaslataikat. Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy a kormányzati gazdaságpolitikának és ezen belül a költségvetési politikának alapvetően a külső és belső egyensúly javítására kell törekednie, eközben megteremtse és megőrizze a hosszútávú gazdasági növekedés feltételeit (külön kiemelve az oktatást, a művelődést, illetve a környezet védelmét), mindezt úgy, hogy a szociális célokra rendelkezésre álló szűkös forrásokat az eddigieknél hatékonyabban, célzottan felhasználva a legrászorultabb rétegeknél elviselhetővé tegye az átalakulás terheit.
Az 1994. évi pótköltségvetés kidolgozását azonban az tette szükségessé, hogy bizonyos bevételi előirányzatoktól való elmaradás (főként a fogyasztási adó és ÁFA) és egyes kiadási tételek túllépése miatt (például az élelmiszeripar exporttámogatásai, a kamatemelés következtében növekvő adóssági kiadások) miatt a költségvetési hiány várhatóan jelentősen meghaladja az 1994. évre tervezett 330 milliárd forintos nagyságot. Miután már az eredetileg előirányzott deficitnagyság is csak feszítetten finanszírozható, így a pótköltségvetési törvény fő feladatának a hiány csökkentését tekintem az eredetileg meghatározott 330 milliárd forintos szintre a kiadások csökkentésével és egyes bevételek növelését célzó intézkedésekkel.
Ebből kövtkezik, hogy a javaslataikban megfogalmazott elvvel, hogy az Önök által lehetségesnek tartott többletbevételekkel döntően többletkiadásokat finanszírozzunk, nem értek, és különös tekintettel a hosszabbtávú elkötelezettségek miatt sem érthetek egyet. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy míg a felsorolt többletkiadások elfogadásuk esetén determinált kiadásként jelentkeznének 1994-ben, addig a felsorolt bevételi intézkedések nem biztos, hogy már idén tényleges pénzbevételt eredményeznének. Több területen is az Önök által javasolt intézkedéseket fogjuk javasolni az Országgyűlésnek, azonban néhány területen olyan elgondolásokat tettek, melyek vagy más intézkedésekkel együtt túlságosan is sújtanának egyes ágazatokat, termékeket, ami végső soron az egyes adóbevételeknek a vártnál kisebb növekedésével járna (gondolok itt az üzemanyag árának növelését szolgáló 7., 9. és 10. pontok együttes hatására), vagy nemzetközi elkötelezettségeink miatt nem léphető meg a kívánt időpontban a javasolt intézkedés.
Mindezek mellett nem látom lehetőségét, hogy a felvázolt kiadásnövelő intézkedéseket összességükben elfogadjam, hiszen az új bevételek egy részének nem teljesülése még a költségvetési egyensúly további romlását is okozhatja, ami fenyegeti a mindannyiunk által elfogadott célok elérését. A konkrét módosító intézkedések közül többet is tartalmazni fog az általam beterjesztendő 1994. évi pótköltségvetés tervezete, illetve tervezünk néhány olyan intézkedést is, melyek, ha más hatásmechanizmuson keresztül is, de azonos eredménnyel javítják a költségvetés pozícióját. A továbbiakban részletesen szeretnék foglalkozni javaslataikkal.
A különleges helyzetek miatti befizetésnél valóban a földgáz belföldi viszonteladói ára alacsonyabb az importnál, ez az eltérés éves szinten (tehát az év utolsó hónapjára vetített összeg) 1,5 milliárd forinttal kisebb bányajáradék-befizetést eredményez. A rendeletalkotó IKM szándékát azonban az vezérelte, hogy hosszútávon stabil, és a koncesszió keretében folytatott kőolaj- és földgáz-kitermelésre is egyértelmű szabályozás kerüljön kialakításra, ha ez a költségvetés rövid távú érdekeivel nincs is összhangban. A földgáz viszonteladói árának szükségszerű és a közeljövőben sorra kerülő rendezésével (emelésével) költségvetési szempontból is a viszonteladói ár alkalmazása lesz kedvezőbb, mert az várhatóan meg fogja haladni az orosz import földgáz árát. Emiatt értett egyet a Pénzügyminisztérium a rendelet kiadásával, s ezért az a véleményünk, hogy annak átmeneti és utólagos módosítása nem indokolt.
A jamburgi gázszállítás árbevétele a költségvetésben nem a címben szereplő, hanem az adósságszolgálati bevételek között kerül elszámolásra (az orenburgi gázszállításokból már nincs közvetlen költségvetési bevétel).
A vám és import befizetések növekedését a pénzügyminisztériumban készült pótköltségvetési tervezet is 24 milliárd forint nagyságban vette figyelembe. Ezt az elmúlt évi kedvező átlag vámszint és a növekvő importérték miatt tűnik valószínűnek. Ugyanakkor ennél magasabb bevétel nem tűnik realizálhatónak. A Vámtarifa Bizottság vámemelési lehetősége jogszabályilag valóban "korlátlan", azonban a szaktárcák és az egyéb résztvevők egyetértésének szükségessége miatt elég nehéz mind a vámemelési, mind a vámcsökkentési javaslatokat keresztülvinni. Egy adott évben a vámemelési nagyságrend döntően a meglévő kormánykötelezettségek által behatárolt, ezért a már működő kedvezmények az említett 2 milliárd forintot meghaladják, ugyanakkor az éven belül, újonnan engedélyezhető kedvezmények nem érik el a 2 milliárd forintot. A tarifakedvezmények félévenként, illetve évenként kerülnek meghirdetésre, ezért érdemi módosítás (és többletbevétel) csak 1995-től valósítható meg. Ezzel együtt valamilyen formában támogatjuk a kedvezmények leépítését, a teljes leépítés azonban nem kivihető.
A jövedéki termékek vámellenőrzésének megszigorításával, a jövedéki törvény módosításával nem értünk egyet, miután a jövedéki törvény bevezetése már szigorított ezen a területen, ezért a jelenlegi jogszabályi keretek megadják a lehetőséget a végrehajtás számára a hatékonyabb vámkezelésre, vagyis a vámszervek munkáját kell javítani.
Az általános forgalmi adó rendszerének javasolt módosításával nem értünk egyet. A kedvezményes adókulcs csökkentésére a költségvetés jelenlegi helyzetében nincs lehetőség, másrészt a korábbi tapasztalatok alapján már bebizonyosodott, hogy az adókulcs emelése ellentétes lenne az Európai Unió ajánlásával is, miszerint a cél az adókulcsok közelítése. Egyébként a normál adókulcs mértékének növelése nem járna együtt szükségszerűen a költségvetés bevételeinek növekedésével sem a fogyasztás várható visszaesése miatt.
A személyi jövedelemadó terén javasolt módosítások nem hoznának 1994-ben 15 milliárd forint többletbevételt. Szükségesnek tűnik a javaslat részletesebb leírása is a tényleges elemzéshez és a megvalósíthatósághoz.
Az üzemanyagok adóemelésére 1994-ben két ízben is sor került, az 1995. évben áthúzódó hatással együtt éves szinten közel 20%-os adóemelés következik be. A személyszállító kisiparosoknak nyújtandó ÁFA-visszatérítés ellentétes lenne az ÁFA-törvény rendelkezésével, ami tiltja a személygépkocsi üzemeltetéséhez felhasznált ÁFA visszaigénylését. A tiltás esetleges feloldásakor nem lenne célszerű és megoldható egyes szakmai csoportok kiemelése, hanem az összes termelő célú felhasználásra ki kellene terjeszteni. Ennek költségvetési vonzata miatt nem támogatjuk ezt a javaslatot.
Az üzemanyag árába beépítendő többi díj és hozzájárulás emelése túlzó, összességében kezdetben jelentősen visszavethetné az üzemanyagok forgalmát, ami 1994-ben a számítottnál kisebb bevétel-növekedést eredményezne. A gépjárműadó említett emelése nem biztos, hogy megoldja az említett problémát, azt más, hatósági eszközökkel kellene orvosolni. A pénzügyminisztérium elkészítette a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítását, ami a tehergépjárművek adóalapjának növelésével a tehergépjárművek után fizetendő adó vonatkozásában közel kétszeres bevételnövekedést eredményez.
A fogyasztási adó egyfázisú adó, a termék első értékesítésekor kell megfizetni. Általános, hogy az alkalmazott fogyasztási adórendszerekben az újraértékesített, használt termékekre nem fizettetik meg ismételten az adót. A magyar fogyasztási adórendszer az importált személygépkocsik esetében ennél az elvnél szigorúbb szabályt tartalmaz, import esetén a 4 évnél fiatalabb személygépkocsit tekinti újnak és adóztatja meg. Ezen a határon túllépni és minden import gépkocsit újnak tekinteni nem lehet. Az öreg, elavult gépkocsik behozatalát más módon kell korlátozni, mint ahogy jelenleg a 6 évesnél idősebbet már nem is lehet elvámoltatni.
A javaslat 13, 14, 21, 22, 26. pontjában új termékkörök fogyasztási adó alá vonására tesznek javaslatot. A fogyasztási adórendszer módosítása, illetve továbbfejlesztése csak az Európai Unió adójogával harmonizáltan történhet. Eszerint pedig csak a kőolajszármazékok, a szesztartalmú italok és a dohánytermékek esetén funkcionál a fogyasztási adó. A javasolt kör adóztatását, amelyet elsősorban környezetvédelmi szempontokkal indokolnak, a környezetvédelmi adók körében kell megoldani.
A külföldi tehergépjárművek Magyarországon fizetendő gépjárműadóját kétoldalú egyezmények alapján létrehozott vegyesbizottságok évente határozzák meg. Az 1994. évre érvényes kvóták meghatározása túlnyomó részben megtörtént, azok módosítása nemzetközi szerződések módosítását igénylő időigényes folyamat. Az adómentességek megszüntetése a kölcsönösség miatt érintené a magyar fuvarozók versenyképességét is, így a javasolt szigorításokat csak hosszabb távon látjuk bevezethetőnek.
A kamatadó eltörlése mintegy 2,5 milliárd forinttal csökkenti közvetlenül a központi költségvetés bevételét, ezt a kamatcsökkenésből eredő közvetett hatások (amiket a kamatadó tavalyi csökkentése igazolt) nem ellensúlyozzák.
A Világkiállítás megrendezésével kapcsolatban már határozott a kormány, ennek a javaslatba beállított költségcsökkentő hatását túlzottnak tartjuk. Az Expo elmaradásával összefüggő programok és feladatok első számú szervezője az Expo kormánybiztosa. Tevékenységének támogatását szolgálja a Pénzügyminisztérium szervezésében elindított tárcaközi együttműködési akció. Ezen szervezési munka eredményét az Expo kormánybiztosa szeptemberben terjeszti a kormány elé, és csak ezt követően kerülhet a Parlament elé. Ezért még nem áll módunkban sem az elmaradó, sem a megvalósuló programok, azok pénzügyi következményeinek pótköltségvetésben szerepeltetése. A pótköltségvetés csak a Világkiállítási Alap 8 milliárd forintos összegének zárolására tesz javaslatot.
A 900 millió dollárnyi fennmaradt orosz kinnlevőségünk hasznosítására már több elképzelés is született. A javasolt 40%-on történő értékesítés egyrészt nem biztos, hogy az év hátralévő részében kivitelezhető, másrészről nem biztos, hogy a legkedvezőbb megoldás. Ilyen bizonytalanság mellett nem lehetséges ezt a bevételt a költségvetésben szerepeltetni.
A bevételt célzó javaslatoknál több helyen is szerepel az ellenőrzés javítása, szigorítása, ugyanakkor ennek költségei, az érintett szervek (Vám és Pénzügyőrség, APEH) többlettámogatása hiányzik az anyagból, enélkül pedig nem lehet az egyes intézkedések tényleges költségvetési hatását megvizsgálni.
Az átcsoportosítható források felosztását így aszerint is kell tekinteni, hogy a bevételi oldalakon említett intézkedések nem vagy alig biztosítanak tényleges forrást 1994-ben. A közalkalmazottaknál a versenyszférához képest fennáló bérlemaradás hátránya mellett ki kell emelni a nagyobb foglalkoztatási biztonságot, a szférát kevésbé érintő munkanélküliséget. A közalkalmazotti, köztisztviselői és fegyveres rendészeti szervek bérfejlesztésénél ki kell emelni, hogy a Magyar Honvédség személyi állománya 1994-ben már részesült illetményfejlesztésben a Magyar Honvédség parancsnokának 9/1994. (HK.6.) intézkedés alapján, míg a Belügyminisztériumnál, a Büntetésvégrehajtásánál, az Igazságügyi Minisztériumnál és a Nemzetbiztonsági Hivatalnál is biztosítottunk bérfejlesztési keretet, így ez a terület nem lehet témája a pótköltségvetésnek. Az alapilletmény emelése olyan költségvetési többletterhet jelentene, aminek és az 1995. szintrehozásának nincs meg a fedezete. A köztisztviselőkre vonatkozóan pedig a javaslat egyenesen jelentős bércsökkentést javasol, ami elfogadhatatlan, a fegyveres szervekre pedig nem is értelmezhető a javaslat (más a bérezés rendszere).
A Nemzeti Kulturális Alapnak jelenleg valóban forrásgondjai vannak, ezen azonban más módon kell változtatni. Folyó évben az oktatási és kulturális normatívák növelésével nem számolunk. Amennyiben a közoktatási törvény idevonatkozó rendelkezéseinek végrehajtására sor kerül, a pedagógusok központi költségvetésből való bérfizetése következtében az oktatási normatíva megtartását is mérlegelni kell.
A környezetvédelmi célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak juttatott konkrét cél megjelölése nélküli előirányzat nem elfogadható a költségvetés-módosítá s folyamatában.
Az élelmiszergazdasági export-támogatásra a pótköltségvetés az elő-irányzathoz képest 10 milliárd forinttal többet szán, jelenleg erre látunk fedezetet az 1994. évi költségvetésben.
Az egyéb intézkedések közül az alapítványi befizetésekre az előző évi befizetett adó 50, és nem 5%-a erejéig van mód. Úgy véljük, ez a szint túlságosan is magas. Kétséges ugyanakkor és bizonyítandó, hogy a meglévő 10 000 alapítvány az államnál nagyobb hatékonysággal képes feladatait ellátni.
A nem vállalkozói vagyonadó és a telekértékadó szempontjából az önkormányzatoknak már ma is van lehetőségük a vagyonadó bizonyos fajtáinak kivetésére. Megbízható vagyonregiszter nélkül azonban nem várható el, hogy a javaslatnak megfelelő adótípus működjön, az önkormányzatok is a telkek mérete és nem<%0> piaci értéke alapján vetik ki a telekadót.
A Pénzügyminisztérium szakértői, különböző főosztályai idejében megismerkedtek közösen elkészített javaslataikkal, és a hasznosítható elemeket igyekeznek hasznosítani. A költségvetés és a pótköltségvetés elkészítése természetesen különböző csoportok érdekeinek ütköztetése után születik meg, így az is elképzelhető, hogy egyes hasznosítható javaslatok különböző okok miatt nem kerülnek be a pótköltségvetésbe.
Köszönettel fogadtam a közös jövő elősegítéséért megírt javaslataikat, és remélem, hogy a belső és külső egyensúly javítása után komolyabban javíthatunk egyes, ma kevésbé támogatott szférák helyzetén.
Üdvözlettel:
dr. Békesi László
A KKDSZ és a Levegő Munkacsoport válasza Békesi Lászlónak
Tisztelt Miniszter Úr!
Szervezeteink nevében megköszönjük javaslatainkra megfogalmazott válaszát. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy a válasz megfogalmazására a pótköltségvetési törvényjavaslat parlamenti beterjesztését követően került sor annak ellenére, hogy javaslatainkat már 1994. júliusában átadtuk Önnek. Így nem nyílt lehetőségünk arra, hogy érdemi tárgyalást folytathassunk Önnel, vagy szakértő munkatársaival javaslataink továbbfejlesztéséről, a tapasztaltnál nagyobb arányú befogadásáról. Ezt az eljárást nem tartjuk célravezetőnek, különösen annak figyelembevételével, amit Miniszter Úr megfogalmazott javaslataink hasznosságáról, jelentőségéről.
Ugyancsak sajnálatos és a folyamatok szempontjából káros hatású az, hogy javaslatainknak az Önnek személyesen átadott második részét levele nem említi, az abban foglaltakra Miniszter Úr nem reagál.
Elfogadhatatlan számunkra végezetül az a magatartás, amely javaslataink közül a források feltárását részben hasznosítja, ugyanakkor egy forintot se fordít azoknak a közérdekeknek az érvényesítésére, amelyek szolgálata javaslataink kidolgozásának oka volt.
Válaszában Miniszter Úr számos javaslatunkat veti el, megítélésünk szerint nem kellő alapossággal végiggondolt indokok alapján. Erre példaként az alábbiakat soroljuk fel:
1.) A különleges helyzetek miatti befizetésnél a földgáz belföldi viszonteladói ára jelenleg alacsonyabb az importárnál, ezért veti el javaslatunkat. Ugyanakkor a napokban vált közismertté az energiaáremelés, amelyet levele meg sem említ. Az áremelés igazolja javaslatunk helyességét, beleértve azt is, hogy itt megfelelő mértékű, a meghirdetettnél méltányosabb lakossági kompenzációra fedezet teremthető. Különösképpen aggályosnak tartjuk azt, hogy a vezetékes energiahordozók árainak emelésénél a lakosságot terhelik 30 százalékos mértékben, miközben a nagyvállalatitermelői szféra mindössze 5 százalék körüli emelést köteles elviselni. Ezt a különbségtételt semmi nem indokolja, mivel a nagyvállalatok áraik kialakításánál világpiaci szintet érvényesítenek, és részükre ezen energiák árait 1990 novembere óta nem emelték. Midezen gondokat tetézi az, hogy az energiaszektor elsietett privatizációja mintegy 300 milliárd Ftos veszteséget okozhat, ami tovább rontja a költségvetési egyensúly megteremtésének esélyeit.
2.) A jövedéki termékek ellenőrzésének megszigorítását (a jövedéki törvény módosítását) elveti, miközben azt a pótköltségvetési törvényjavaslat 18.§a nagyrészt javaslatainknak megfelelő módon tartalmazza.
3.) Az ÁFAkulcsok emelésével összefüggésben rögzítenünk kell azt az ellentmondást, hogy az általunk tett javaslat Ön szerint nem konform az EU ajánlásaival, miközben a Kormány által a pótköltségvetési törvényjavaslatban szerepeltetett 12 százalékos ÁFAkulcs lényegesen meghaladja az Európai Unió által javasolt 4—9 százalékos mértéket.
4.) Javaslatainkat a súlyosan környezetterhelő termékek fogyasztási adójának bevezetésére formai okra hivatkozva veti el. Annak ellenére dönt így Miniszter Úr, hogy ezen adók bevezetése az importot fékezné, hazai munkaalkalmakat teremtene, ezzel is javítva a külső fizetési mérleget, csökkentve a költségvetési hiányt.
5.) Az átcsoportosítható források felosztásánál nem ért egyet a közalkalmazotti, köztisztviselői bérfejlesztésre vonatkozó, és a viszonylagos foglalkoztatási biztonságot is megtartó javaslatainkkal, továbbá az egészségügyi, kulturális, oktatási stb. közintézmények működőképességét szolgáló kezdeményezéseinkkel sem. Erre vonatkozó válaszunkban világosan rögzítenünk kell azt, hogy — álláspontunk szerint — mi bizonyítottuk a megfelelő költségvetési források megteremhetőségének lehetőségét úgy, hogy közben a külső fizetési mérleg javítását is szolgáltuk.
6.) Egyetértünk Önnel abban, hogy az állam által létrehozott alapítványoknak juttatott sok milliárd forint joggal keltett visszatetszést a polgárok széles körében. Más a helyzet azonban a civil kezdeményezésekkel: úgy véljük, az elmúlt évtizedek tapasztalatai után nem szorul különösebb bizonyításra az, hogy az alulról jövő kezdeményezések rendkívül hasznosan segíthetik és egészíthetik ki az állam és az önkormányzatok által fenntartott intézmények tevékenységét.
Sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy az Ön által képviselt gazdaságpolitikai intézkedések általános restrikciós hatással járnak. Ezek végeredményben tovább rontják az adófizető polgár esélyeit a közszolgálatok igénybe vételére, ami azt is eredményezheti, hogy mire esetlegesen "javulnak" a költségvetés egyensúlyi pozíciói, már nem lesznek olyan közszolgálatok, amelyeket a polgár igénybe vehet. Erre a veszélyforrásra mindenképpen rá kell irányítanunk Miniszter Úr szíves figyelmét.
Alternatív pótköltségvetési javaslatunk második részében és e levelünkben felvetett gondolatainkra örömmel vennénk válaszát, valamint az érdemi párbeszéd lehetőségének további biztosítását számunkra, különös tekintettel az 1995. évi költségvetési irányelvek és előirányzatok kialakítására.
Üdvözlettel:
Vadász János a KKDSZ vezetője
Lukács András a Levegő Munkacsoport elnök
Budapest, 1994. szeptember 20.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.