kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Hogy jött létre az idei aszály?
Sivatagosodunk-e ?

Július közepe felé már biztosak lehetünk abban, hogy az idén is megkezdi pusztítását az aszály. A tavasz folyamán, de a nyár elején is számos esetben úgy nyilatkoztunk, hogy ebben az évben jó a talajok nedvességellátottsága, s ha viszonylag kedvező lesz az esők járása, nem ismétlődik meg az elmúlt évek aszályhelyzete.
Dehát megismétlődött. Illetve nem "ismétlődött", ugyanis az ideit nem egészen hasonlíthatjuk a többihez, mert most voltaképpen nem a talaj vízkészletének teljes kimerülése okozta, hanem a több mint másfél hónapig tartó légköri aszály. A növények nem győzték teljesíteni a levegő igen magas párologtató képessége által (napi 8-10 mml) rájuk kényszerített vízszállítást, s mintegy "kifáradtak" a vízfölvételbe. Így aztán a kissé gyengébb-zsengébb állományok földfeletti része víztartalmát fokozatosan vesztve elsorvadt, a magas hőmérséklet hatására kisült, - elszáradt. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy a nem túl mély gyökérzetű növények a talajnak abban a rétegében nem találtak könnyen fölvehető vizet, a nehezen fölvehető víz felhasználására - pedig az előbbiek miatt - nem voltak képesek. Még súlyosabbá vált a helyzet a gyomos állományokban, ott a gyomnövények még hevesebben pusztították a vízkészletet. A jobb vízgazdálkodású talajok 1-1,5 m mélységében még maradt valamennyi könnyen fölvehető vízkészlet, de ennek hasznosítására csak az igen erőteljes növényállományok képesek ilyen légköri aszály mellett.
A növények károsodásához nemcsak a magas hőmérsékletekkel járó nagymértékű párologtató képesség, hanem maga a hőmérséklet magas értéke is hozzájárult. Június végétől kezdve makacsul tartotta magát a hőség, s alig volt néhány nap, amelyeken a nappali fölmelegedés az országban sehol sem érte el a 30 Celsius fokot.
A növények életfeltételeit tovább rontotta, hogy a magas nappali hőmérsékletek gyenge éjszakai lehűléssel párosultak. Ha az éjszakai lehűlés jelentéktelen mértékű, a növények légzése (respiráció) élénk marad, márpedig a légzéshez szükséges energiát napsugárzás (fotoszintézis) hiányában maga a növény szolgáltatja és disszimiláció lép fel, azaz leépülés. Hozzátehetjük még azt is, hogy a levegő a csekély lehűlés következtében többnyire nem érte el a harmatpontját, tehát harmatképződés sem igen volt.
A fellépő károknak csak egy részét képezik az aszályos időjárás által okozott közvetlen károk. E károk mértékét esetenként meghaladják a közvetett károk, mert aszályhelyzet esetén a legkisebb agrotechnikai hiányosság is hatványozott hatást eredményez.
A talaj mélyebb rétegeinek feltöltődése a téli félév folyamán lehullott csapadék eredménye. A bemutatott grafikon bizonysága szerint Magyarországon a '70-es évek től kezdve túlsúlyba kerültek az átlag alatti csapadékú telek. Egyre gyengült a mélyebb rétegekbe szivárgás, s kb. a '80-as évek közepétől számítható az a jelenség, hogy a leszivárgó vizek nem érték el a talajvízszint felől kapillárisan emelt nedvesség zónáját. Így a talajvízszint - nem jutván felülről utánpótláshoz - fokozatosan süllyedni kezdett, s vele süllyedt a kapillárisan emelt nedves zóna is, aminek következtében a "felső vizek" és az "alsó vizek" között egy száraz réteg kezdett kialakulni. A '88/89-es és a rákövetkező '89/90-es téli félév igen szűkös csapadéka tette teljessé az elszakadást, így következett be 1990-ben a néhány nap alatt kialakuló súlyos talajaszály, amikor is a mélyebb rétegekben a még némi vízkészlettel rendelkező zóna fokozatosan zsugorodott, majd megszűnt.

A napokban röppent föl az "elsivatagosodás" jelszava. Ide s tova a '90-es aszály óta jelezzük, hogy a beszivárgó víz nem elegendő a talajvíz szinten tartására. A legjelentősebb talajvízszint-süllyedés Duna-Tisza közén tapasztalható. Ott felszíni vízfolyások hiányában oldalirányú utánpótlást nem kap a talajvíz, s a szintsüllyedéshez minden bizonnyal hozzájárul még a talajvízből történő öntözés is, mert a kiemelt vízmennyiség soha nem kerül vissza, miután az öntözővíz csupán a legfelsőbb rétegekbe jut el s onnan közvetlenül elpárolog. Tehát, ha sivatagosodunk, akkor mi is tehetünk róla - de nem sivatagosodunk! A talaj termőrétege az évek során még a legcsapadékszegényebb téli időszakok alatt is telítődik annyira, hogy a vegetáció tavasszal megindulhasson. A csapadék pedig nyáron mindig szeszélyes eloszlású, s az Alföldön - talán a múlt század vízrendezése óta - csak ritkán bőséges; dehát ez a növénytermesztők előtt sohasem volt kétséges. Mindenesetre hozzá kell tennünk, hogy a talajvízszint mérések kezdete óta volt már példa ilyen talajvízszint ingadozásra. - Mint ahogy ilyen meleg nyarak sorozatára is: gondoljunk csak az '50-es évek elejének hasonlóan meleg nyaraira (1962!), még gyapottermelésre is megfelelőnek tartatott hazánk nyári hőellátottsága! (Meg a gumipitypang.)
Budapest, 1994. augusztus 22.
Dunay Sándor
(Országos Meteorológiai Szolgálat)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.