Budapesten a személyautók száma az utóbbi másfél évtized alatt háromszorosára nőtt. Ezzel párhuzamosan a tüdőrák s más rossz indulatú légúti daganatok okozta halálesetek száma több mint 3,5-szeresére emelkedett. Ehhez hozzáadódik a rohanó élettempó, a zaj és a tömeg okozta stressz, a mozgáshiány és a nem megfelelő táplálkozás, melyek elsősorban a szívinfarktusok számát növelik, különösen a férfiaknál. S bár sokan szorongunk a buszon, legtöbb ember mégis magányosnak érzi magát, nincs kivel megosztania gondjait. Alig találunk már zöld foltot a városban, rigók helyett autózúgást hallunk, és minden szürke a koromtól. Ilyen körülmények mellett még az életöröm is megcsappan. A betegségek lelki eredetéről tudva nem csodálkozhatunk hát, ha a nagyvárosokban nő a halálozás.

A mai reklámok többsége szintén fő ellenségeink közé tartozik. Arra buzdítanak, hogy vegyünk meg sok olyan dolgot, amire nincs is szükségünk, például autót, hogy még sebesebben tudjunk futni a pénzünk után, aztán pedig a nyakára hágni. Tanulságos lenne tudni, vajon hány szívinfarktus előzménye lehet a reklámok által továbbgerjesztett emberi telhetetlenség? (Azon is el kellene gondolkoznunk, mennyivel előnyösebb lenne országunknak, ha a reklámok nem a fogyasztói társadalmat szolgálnák, hanem az egészséges, környezetbarát életmód terjesztését segítenék elő.)

Az utóbbi években egyre többen elégelik meg az ártalmas hatásokat, s próbálják emberhez méltóbbá tenni életüket. Vannak, akik elköltöznek, mások ebben a környezetben próbálnak a lehetőségekhez képest egészségesen élni. Rendszeresen sportolnak, kirándulnak, egészségesebben táplálkoznak. Megpróbálnak mélyebb emberi kapcsolatokat kialakítani, időt szánni lelki dolgokra és értelmes célokkal gazdagítani életüket.

Nem kétséges, hogy ezek jótékony hatása megnyilvánul, de a fokozódó levegőszennyezés, a zaj, a víz- és talajszennyezés továbbra is rontja életfeltételeinket.

A hatvanas években Finnországban, akárcsak most Magyarországon, igen magas volt a halálozás, különösen a férfiaké. Ekkor az asszonyok az utcára vonultak, s követelték, hogy a kormány tegyen valamit férjeik, fiaik megmentéséért. A finn kormány, engedve a lakossági nyomásnak, széles körű felmérést és oknyomozást rendelt el, majd törvényt alkotott egy átfogó egészségmegőrző programról. Tizenöt év múlva a finn halálozási és megbetegedési statisztikák Európában a legjobbak közé kerültek olvashatjuk a Magyar Hírlap környezetvédelmi mellékletében.

Mit tehetünk mi, magyar nők? Kivonulhatunk mi is az utcára, s ha elég sokan leszünk és elég meggyőzőek vagyunk, talán a magyar kormányra is hatni fog. De azzal is sokat teszünk, ha egészséges ételeket készítünk, ha alaposan meggondoljuk mire is költjük a pénzünket (s férjünket sem nyaggatjuk különféle pénzköltési ötletekkel), s igyekszünk nyugodt, felszabadult légkörű otthont teremteni. Nemcsak a tüntéseken, hanem napi tevékenységünk során is mindent meg kell tennünk testi és lelki egészségünk védelmére, fejlesztésére.