— Milyen érdeklődés volt a program iránt?

Turda E.: Több mint 50 önkormányzat adott be pályázatot. Közülük 24-et választott ki a program Igazgatótanácsa.

— Milyen munkamódszerrel dolgoztak?

Turda E.: A vizsgálatok tartalmát az érintett önkormányzatok határozhatták meg, figyelembe véve a vizsgálatokat végző mérnökcsoport tanácsait.

Az egyes vizsgálatokat lezáró írásos jelentésben tájékoztattuk a döntéshozókat a szükséges intézkedésekről és ezek költségvonzatairól, valamint közreadtuk az önkormányzat műszaki szakemberei számára az egyes javaslatok részletes műszaki-gazdaságossági paramétereit.

Szinte minden önkormányzatnak azt a tanácsot adtuk, hogy a vizsgálati jelentés alapján fogalmazzanak meg energiagazdálkodási munkatervet, melyet a képviselő testület vitat meg és hagy jóvá.

— Azt hallottuk, hogy sok önkormányzat nem tudja, hogy mennyi pénzt költ az energiára. Nincs adata a tulajdonában lévő energetikai berendezések teljesítőképességéről, hatásfokáról és üzemi jellemzőiről. Tudott-e a program ezen a területen segíteni?

Turda E.: Anélkül, hogy a fogyasztási adatokat, az energiafelhasználási gyakorlatot ismernénk, nem lehet az energiával gazdálkodni. Kimutattuk, hogy viszonylag kevés ráfordítással ki lehet alakítani egy olyan információs rendszert, amelyik képes megteremteni az energiával való optimális gazdálkodás feltételeit. A rendszer központi eleme az EMESE nevű (EnergiaMEgtakarítást SEgítő) szoftver. A rendszer információkat gyűjt be, dolgoz fel, és juttat vissza a felhasználókhoz. A szoftvert minden olyan településnek átadtuk, ahol bevezetését célszerűnek láttuk, és a település nem zárkózott el a felhasználása elől.

— Milyen tapasztalatokat szerezetek a munka során?

Turda E.: Az már az első kapcsolatfelvételeknél kiderült, hogy az önkormányzatok energetikai jellegű feladatai jelentősen megnövekedtek, miközben nem volt idejük és lehetőségük felkészülni a feladatok megoldására. Az energetikát az egyéb, politikai, városgazdálkodási, szociális, egészségügyi feladataik mellett másodrendű, illetve időben halasztható feladatnak tekintik, így sok településen alacsony az energiagazdálkodás színvonala. Ennek következménye, hogy az önkormányzatok többet költenek energiára, mint kellene: a feleslegesen elköltött pénzt más területekről kell elvonniuk. A nem megfelelő karbantartás miatt romlik az energetikai infrastruktúra állapota, ez az energiahatékonyság további romlásához, ellátási zavarokhoz, illetve vészhelyzetekben aránytalanul magas költségekhez vezet.

Az önkormányzatok zöme nem alkalmaz energetikai képesítéssel vagy szakértelemmel rendelkező munkatársat. Ezzel szemben a magyar ipar tapasztalatai alapján már tízmillió forint nagyságrendű energiaköltség felett érdemes energetikust alkalmazni, mert a státuszra fordított költség az energetikus tevékenységéből eredő megtakarításból bőségesen megtérül.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az önkormányzatok az energetika területén nem tudják a jobb teljesítményt anyagilag honorálni még akkor sem, ha ezzel az anyagi juttatások értékének többszörösét takaríthatnák meg. Többé-kevésbé ugyanez érvényes az energiahatékonysági projektekre is. Az önkormányzatok előre elkészített költségvetés alapján történő gazdálkodása általában megakadályozza, hogy az év közben jelentkező megtakarítási lehetőségekre rugalmasan reagáljanak.

A helyzet megoldására két lehetőséget látunk. Egyrészt az önkormányzatok megtehetik azt, hogy költségvetésükbe egy energiahatékonyság-ösztönzési keretet terveznek, amit az év folyamán a konkrét szükségletek szerint használnak fel. Másrészt szerephez juthatnak azok a vállalkozási formák, amelyek úgy tudják az önkormányzatok energetikai moder-nizálását megoldani, hogy nem igényelnek költségvetési pénzt. Ezek az ún. "harmadik feles" vagy "haszonrészesedéses" típusú vállalkozások. Gyorsabb elterjedésüket Magyarországon az újtól való félelem és a komolytalan vállalkozók hitelromboló magatartásán kívül az akadályozza, hogy az önkormányzatok sok esetben nem tudják biztosítani azokat a pénzügyi garanciákat, amelyekre a vállalkozó joggal igény tartana. A nyugati országok többségében az ilyen típusú vállalkozást az állam kockázatcsökkentő eszközök biztosításával bátorítja.

— Az elmondottak alapján eléggé kilátástalannak látszik a helyzet. Van-e lehetőség mégis az energiaköltségek csökkentésére? Tudott-e a program ténylegesen megvalósítható javaslatokkal előállni?

Turda E.: Az önkormányzatok szűkös anyagi helyzete miatt elsősorban azokra a lehetőségekre kellett rámutatnunk, amelyek kis ráfordítással és lehetőleg azonnal képesek érzékelhető költségmegtakarítást biztosítani.

A vizsgálat során ezért a műszaki elemzésekkel párhuzamosan költségelemzéseket is végeztünk, amelyek esetenként nem várt műszaki javaslatokhoz vezettek. Egy óvodában például kiderült, hogy nyáron olcsóbb új villanybojlerrel előállítani a melegvizet, mint a rossz hatásfokú kazánnal. Egy kisteljesítményű fűtőműben bebizonyosodott, hogy a tüzelőolajról fűtőolajra való átállás az olajmanipuláció magas költségei miatt gazdaságtalan. Egy iskola le akart válni a kisváros távfűtő rendszeréről. A költségelemzés kimutatta, hogy az iskola fűtési költségei valóban csökkennének, de a tulajdonos önkormányzat költségei a távfűtő rendszer rosszabb kihasználása miatt növekednének.

— A műszaki jellegű beavatkozások mellett van-e lehetőség más módon is csökkenteni az energiaköltségeket?

Turda E.: Igen, van. A program egyik érdekes tapasztalata az, hogy az energiaköltségek csökkentésében jelentős szerepe van az úgynevezett nem-műszaki intézkedéseknek. Az első helyen az információellátás javítását említjük. Sok önkormányzat mint már szó volt róla nem tudja például, hogy mennyi pénzt költ energiára. A meglévő berendezés-állomány jobb működtetését a technológiai fegyelem javításával is segíteni lehet. Egyértelmű tapasztalatunk az, hogy az üzemviteli előírások beszerzése, betaníttatása és ellenőrzése jól megtérülő intézkedés.

A nem-műszaki lehetőségek között fontos szerepe van a szerződés-optimalizálásnak. A szolgáltatói (áram, gáz, távhő) szerződések felülvizsgálatával, értékelésével, és a tényleges szükségletek szerinti módosításával gyakran milliós nagyságrendű költségeket lehet megtakarítani egyetlen fillér ráfordítása nélkül.

Bizonyos speciális esetekben az önkormányzatok is fellépnek energiaszolgáltatóként. Sok esetben tapasztaltuk, hogy az energiaszolgáltatásra vagy nem kötnek szerződést, vagy a feltételek az önkormányzat számára hátrányosak. A tiszta megoldás az, ha a vállalkozók felé szolgáltatott energiát mérés alapján számolják el, és olyan áron, ami reálisan tükrözi az adott intézménynél fellépő költségeket.

— Az ön által elmondottak szerint az önkormányzatok sok esetben nem rendelkeznek kellő szakértelemmel.

Turda E.: Ez csak bizonyos esetekben igaz. Az energiagazdálkodás javítása önkormányzati szakértelem nélkül szinte lehetetlen. A program megvalósítása során arra törekedtünk, hogy bebizonyítsuk az önkormányzatoknak: érdemes energetikai szakértelmüket javítani. A belső szakértelem biztosításának alapvető módja az energetikus alkalmazása, amit például Budapest XXII. kerületének Polgármesteri Hivatala is felismert, és a programban való részvételre beadott pályázatukkal egyidőben energetikusi állást létesített.

* * *

— Mi indokolta, hogy a kerület pályázatot adjon be a programban való részvételre?

Zsid Ferenc: Az Önkormányzat energetikai kiadásai 1992-ben meghaladták a 80 millió forintot. Már akkor várható volt az energiaköltségek jövőbeni jelentős növekedése. A költségek nagysága, a várható emelkedések üteme és az energetika más következményei indokolták, hogy az Önkormányzat az energetikai kérdésekkel érdemben foglalkozzon. Ehhez sajnálatos módon a megfelelő szakmai háttér nem állt rendelkezésre. Úgy gondoltuk, hogy a tanácsadó program keretében olyan tudáshoz juthatunk, amelynek alapján tényleges energiagazdálkodást kezdhetünk meg.

— Milyen területeken kértek tanácsot, segítséget?

Zsid F.: Az önkormányzat egyik fontos energetikai feladata a közvilágítási hálózat karbantartásának ellenőrzése, a felújítási és létesítési feladatok meghatározása, a finanszírozás biztosítása. A program olyan korszerűsítési lehetőségeket tárt fel számunkra, amelyek segítségével a közvilágítási költségek jelentősen csökkenthetők.

A kerület több mint 40 intézményének termovíziós vizsgálatát (hőfényképezés) végezte el az EGI Rt. Az erről készült igen részletes vizsgálati jelentés segítséget nyújt az intézmények felújításának előkészítéséhez, a szükséges munkák tervezéséhez.

A kerület intézményeit, általános iskolákat, óvodákat, bölcsődéket energetikai átvilágítás keretében vizsgálták. A vizsgálatok eredményeként egy olyan javaslati csomagot kaptunk, amely javaslatokat ad energiahatékonyságot javító intézkedésekhez.

A vizsgálat továbbá kiterjedt a belső világítás felújítására is. Itt egyrészt az izzólámpásról a fénycsöves technológiára való áttérés, másrészt a meglévő fénycsöves berendezések korszerűsítése kínált kedvező energiamegtakarítási lehetőséget. Az utóbbival kapcsolatban a legújabb generációjú energiatakarékos fénycsövek és kis fogyasztású előtétek alkalmazása volt javasolt.

— Építészeti beavatkozásokkal nem foglalkoztak a program során?

Zsid F.: Az épületek határoló szerkezeteinél általános tapasztalat az, hogy nem érdemes utólagos falszigetelést végezni. A jelenlegi árviszonyok mellett az utólagos szigetelés általában 10 évnél hosszabb idő alatt térül meg, ezért finanszírozása nehezen oldható meg. Más a helyzet, ha az adott épületet egyébként is helyre akarnánk állítani. Ilyenkor a szigetelés többletköltségei már rövidebb idő, jellemzően 4-5 év alatt megtérülnének. A helyreállítások alkalmával érdemes megvizsgálni olyan lehetőségeket is, mint például a nyílászárók energiatakarékos felújítása, réstömítéssel való ellátása, vagy cseréje.

Mit valósítottak meg eddig a kapott javaslatok közül?

Zsid F.: Körülbelül a javaslatok 10%-át sikerült megvalósítani. Több épületben a használati melegvíz előállítása villany- helyett gázbojlerrel történik. Megkezdtük a környezetszennyező, sok gondot jelentő olajtüzelésű kazánok átalakítását földgáztüzelésűre. Közel 1 millió forintot fordítottunk a közvilágítási felújításokra. Ezenkívül a Polgármesteri Hivatal Dísztermének fűtését a kapott javaslat alapján korszerűsítettük. Az oktatási épületek világításkorszerűsítési munkái megkezdődtek, először az egyik, legrosszabb állapotban lévő iskola belső világításának felújítását végeztük el. A további javaslatok megvalósításának legfontosabb akadálya a pénzhiány. Ez évben közel 30 millió forintot szeretne az önkormányzat energiahatékonyságra költeni. A Képviselő Testület elé kerülő javaslat fő területei a villamosenergia-hálózat felújítása, a közvilágítás fejlesztése, öt épület villamoshálózatának felújítása, további épületek világításkorszerűsítése, és kazánházi felújítások. Természetesen az igény ennél sokkal nagyobb lenne, de a rendelkezésre álló költségvetési keretek megszabják lehetőségeinket.

Az elmondottakon kívül hogyan kívánnak még előrelépni az energiagazdálkodás területén?

Zsid F.: Önkormányzatunk az energiagazdálkodás területén a leghatékonyabban egy ún. "energiagazdálkodási rendszer" bevezetésével tudna előrelépni. Egy ilyen rendszer az energetikai feladatok és költségek pontos nyomonkövetésével képes biztosítani az energetikával foglalkozó munkatársak érdekeltségét, és a terület szakszerű ellenőrzését. Az energiagazdálkodási rendszer működtetéséhez szükséges szoftvert a program részeként megkaptuk.

— Változott-e az energiagazdálkodás megítélése az önkormányzatnál?

Zsid F.: Igen, ennek legfontosabb értékelhető jele, hogy pénzügyi keretet kaptam az energiahatékonyságot javító intézkedések megvalósítására. Megváltozott az eddigi pénzügyi ügyvitel, az energiafogyasztási számlák kifizetése csak az én, energetikusi jóváhagyásomat követően lehetséges!