kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A "nagy gazdaság" vége?
A brit útellenes mozgalom

Példaértékűek azok az utóbbi években zajló megmozdulások, amelyek a brit kormány megalomániás útépítési terveit igyekeznek megakadályozni. Az alábbiakban ezekről adunk áttekintést.
Az utóbbi években Nagy-Britanniában egyre többen ismerik fel, hogy a világméretű környezeti válság feloldásához haladéktalan politikai változtatások szükségesek. Ezek hiánya késztetett 1991 nyarán több embert arra, hogy szervezkedni kezdjen.
1991 őszén már egész Nagy-Britanniából jöttek össze az újonnan alakult "Első a Föld!" szervezetek képviselői, és erőszakmentes közvetlen megmozdulásokat kezdtek a gépjárműkultúra és a trópusi faáru Nagy-Britanniába történő behozatala ellen. Tilbury és Liverpool kikötőit blokáddal zárták el, és megzavarták a Dartford híd átadását. Az aktív, kompromisszumra nem hajló magatartás nyomban vonzó lett a fiatalok számára, akik kiábrándultak abból, hogy csupán passzív tagjai legyenek a szakemberek által vezetett hagyományos környezetvédő csoportoknak.
A brit kormány tervei között szerepelt, hogy autópályát építsen a Twyford Down nevű völgyön keresztül, ami az ország egyik legjelentősebb természeti öröksége. A területen számos, körülbelül tíz méter mély vízmosás található, amelyek az elmúlt évszázadok során az ide érkező zarándokok lábai nyomán mélyültek ki.
1992 elején a Föld Barátai, attól félve, hogy megszeg egy bírói végzést, megvonta aktív támogatását a Twyford Down megmentéséért folyó kampánytól. Ez a hatalmas környezetvédő szervezet a Twyford Down területén birtokháborítást követett volna el, és nem akarta megkockáztatni, hogy ezért bírságot szabjanak ki rá. Az "Első a Föld!"-nek azonban - miután egy hierarchia és jogi személyiség nélküli szerveződést nem lehetett felelősségre vonni - nem okozott gondot az útépítési munkálatok blokád alá vétele.

Amikor a kormány terve nyilvánosságra került, az útellenes mozgalmak hirtelen nagy népszerűségre tettek szert. Nyárra az emberek már folyamatosan táboroztak a Twyford Down-nál, egy Dongas-nak nevezett helyen. A táborozó és tiltakozó embereket hamarosan elnevezték "Dongas-törzs"-nek. Ezek az emberek sorozatos megmozdulásaikkal folyamatosan a közvélemény figyelmének középpontjában álltak.
December elején biztonsági őrök százai szögesdróttal vették körül a táborhoz közeli területet, és nekikészülődtek a festői táj ledózerolásához. A küzdelem a Dongas megmentéséért három napig tombolt, és a rendőrök meg a biztonságiak számos embernek okoztak sérüléseket. Az összetűzés Sárga Szerda néven vált ismertté (az elnevezés a Group 4 nevű biztonsági cég embereinek sárga egyenruhájára utal).
A biztonsági őrök bevetése aggasztó fejlemény volt a kormány taktikájában. A rendőrség örömmel engedte át a magáncégnek a piszkos munkát, és támogatta a biztonságiak brutális fellépéseit, akiknek nem volt rendőrségi képzésük, és jórészt nem voltak felelősségre vonhatók. A lakossági tiltakozások különösen felerősödtek, amikor napvilágra került, hogy a Közlekedési Minisztérium által fizetett magánnyomozó ügynökség az adófizetők pénzén kémkedett a tiltakozók után, és mindezt a rendőrség nem titkolt támogatásával tette, akik a birtokukban lévő információkat átadták a magánnyomozóknak.
Az erőszakos közjáték után a kampány megújult erővel folytatódott. 1993 tavaszán az országos megmozdulások és egy újabb tábor nagy tömegeket vonzottak. A lakosság hozzáállása az egész országban megváltozott. A korábban csak egy csapat hippinek tartott tiltakozók tiszteletet kezdtek kivívni a Twyford Down védelmében mutatott bátorságukért és eltökéltségükért. A társadalom legkülönbözőbb rétegeibe tartozó emberek nyilvánították ki rokonszenvüket. Ennek ellenére a bulldózerek továbbra is ott dübörögtek, száz méter széles nyiladékot hasítva a völgyön keresztül. Az esztelen pusztítást azonban már a politikai körökben sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mind többen kezdték megkérdőjelezni Thatcher "nagy autógazdaságának" szélesebb körű vonzatait. Twyford Down szelleme és az emberek, akik megvédték azt, országszerte felébresztették az emberekben azt az érzést, hogy nagy-nagy igazságtalanság zajlik Anglia földjén.
Amikor a kormány azzal a javaslattal állt elő, hogy a dél-londoni Oxleas Woods erdőt vágják ki, az útellenes mozgalom már készen állt. A régi és új csoportok szövetsége felismerte az erőszakmentes közvetlen megmozdulások erejét, és arra bátorították tagjaikat, hogy írják alá a "Győzd le a bulldózert!" petíciót. Több ezer aláírás gyűlt össze, és a Közlekedési Minisztérium, tartva a Twyford Down-i eset megismétlődésétől, visszavonult, és így az erdő megmenekült. A kormány azonban továbbra is ragaszkodott 23 milliárd fontos autóút-programjához, amely az egész ország autópályákkal való felkaszabolásához vezetne.
A helyi csoportok magukhoz ragadták a kezdeményezést, és saját kampányokba kezdtek. "Veterán" tiltakozók utaztak az országban Newcastle-tól Bath-ig, Skye szigetétől Prestonig, hogy részt vegyenek a közvetlen megmozdulásokon, és hogy megtanítsák a helyieknek ezeket a nagy erejű módszereket. Példa nélküli szövetségek alakultak ki a felsőbb rétegek képviselői és az utazó "Földet védelmezők" között. Ez Bath városában mutatkozott meg legnyilvánvalóbban, ahol a batheastoni útépítés a hírneves Solsbury domb kettészelésével fenyegetett. A tábor hamarosan odavonzotta a helyi előkelőségeket, Lord és Lady Legge-et, Tracy Worcester márkinét és a helyi hírességet, Bel Mooney-t, akik felverték sátraikat a Dongas-törzs mellett, újabb kihívást intézve a Közlekedési Minisztérium felé.
A kormány számára még nyugtalanítóbb volt a saját pártjából induló kiterjedt lázadás a Londont körülvevő M25-ös autópálya-gyűrű 14 sávosra tervezett kiszélesítése ellen. Ezek a tervek pedig éppen azokon a vidékeken fenyegették a természetet, amelyek hagyományosan a konzervatívpárti, gazdag szavazók körzetei.
Eddig a küzdelem a kormány által célba vett, értékes vidéki területek védelméért zajlott. 160 ilyen fontos természetvédelmi terület volt a kormány listáján - éppen azért, mert úgy gondolták, hogy a ritkán lakott területeken kevésbé heves ellenállással kell majd számolniuk.
Egy egészen más helyzettel találta magát szemben az M11-es út elleni mozgalom Északkelet-Londonban, amely ott helyben évek óta küzdött az autópályaépítés ellen. A kormány a meglévő M11-es út meghosszabbítását tervezte London szívébe, és ehhez 350 ház lerombolása vált volna szükségessé Wanstead és Leytonstone kerületekben. A tiltakozók számos sorházat elfoglaltak Wansteadben, és kikiáltották a független Wanstoniát. A kerület központjában lévő parkban a tüntetők fákra ültek fel, hogy megakadályozzák azok kivágását. A kampány központja az egyik ilyen 250 éves gesztenyefa lett, amely a helyiek és a tiltakozók találkozóhelyévé vált. Egy szellemes helyi ítélet révén sikerült egy ideig feltartani az útépítőket, mivel a bíró a fát "jogszerű hajléknak" nyilvánította, mert oda levelet hozott a postás. Mikor ez kitudódott, támogatólevelek százai érkeztek nagy halmokba az ország minden részéről.
A végzetes nap 1993 decemberében jött el, mikor az útépítők elfoglalták a helyszínt, megtámadták a helyi lakosokat, és lecibálták a tüntetőket a fáról. A fa a nap végére megtörve és kicsavarva feküdt, 250 évnyi "haladás" elfecsérelt emlékeként.
A közlekedési miniszter, John MacGregor, rendíthetetlenül ragaszkodott útjaihoz. Norwich városában neki kellett volna az első ,,kapavágást'' megejtenie egy bulldózer segítségével egy ,,elkerülőút'' építésének megkezdését ünneplő hivatalos eseményen. A helybéli útellenes tiltakozók azonban a géphez láncolták magukat, így a miniszter kénytelen volt tényleg egy kapát használni.
A miniszter és érvei kezdtek nevetségessé válni. Egy reggel arra ébredt, hogy M11-ellenes tüntetők ülnek háza transzparensekkel feldíszített tetején. Napjai meg voltak számlálva, és vele együtt távozott a "nagy autókultúra" utolsó dogmája is.
Az útellenes mozgalom nem állíthatja, hogy sikeresen meg tudta volna akadályozni az utak építését. A valóságban egyedül Oxleas Wood menekült meg közvetlenül. A tágabb politikai küzdőtéren azonban visszhangos siker volt az, hogy a mozgalom elvetette a változás magjait. A gyenge és hitelét vesztett kormány erre a sikerre drámai módon, erőszakkal válaszolt: bevezette a Bűnügyi Igazság Törvényt. Az új törvény, amelyet 1994. november 3-án nagy tiltakozási hullám közepette szavazott meg a parlament, törvényen kívül helyezi a társadalom alternatív életstílust folytató vagy a kormány környezetpusztító rendelkezései ellen kampányt kezdő csoportjait. A törvény elnyomja a kisebbségi népcsoportokat, bűnténnyé minősítette a birtokháborítást és eltörölte a hallgatáshoz való jogot. Most az útépítés helyszínét elfoglaló tüntetőkre 3 hónapos börtönbüntetést lehet kiszabni.
Decemberben rendőrök százai vonultak a Claremont utcára az M11-es útnál. A tiltakozók már hónapok óta készültek jöttükre. Néhány tüntető az úthoz láncolta magát, mások eltemették magukat a házak tonnányi törmeléke alatt, 12-en közülük pedig egy 35 méter magas torony tetején lévő acélkabinba hegeszttették magukat. A rendőröknek és az útépítőknek 4 napba telt, amíg megtisztították az utcákat és eldózerolták a házakat.
Twyford Down lankás dombjai az útellenes mozgalom számára jó gyakorlópályának bizonyultak. E megmozdulás szelleme tovább él. A későbbiekben, a Bailey-hídnál zajlott küzdelemben újra százak gyűltek össze óriási állami készültséggel szemben. Harci festések kerültek az arcokra, és egy lángnyelő mutatványozott azoknak, akik a mitológiai sárkányt szerették volna újrateremteni. Ahogy a menetelés a hegyről a völgy felé elindult, egyre hangosabbá vált az ének: "A sárkány szellemét nem lehet megölni."
Rod Harbison
(SEEDlinks)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.