kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Talajközeli ózon
A magasabb koncentrációk hatásai

Amikor a nap a legerősebben süt, akkor a legnagyobb a kockázata annak, hogy az ózon és más fotokémiai oxidálószerek elérik legnagyobb koncentrációjukat a légkörben. Mivel a nitrogén-oxidok és az illékony szerves vegyületek a gépjárművek és az ipari légszennyezezés következtében jelen vannak, a napfény kémiai reakciók hosszú sorát indítja el. Az oxidálók azonban nem csupán a nyári magas légnyomású időszakok idején jelentenek veszélyt. Ugyanilyen aggasztó az a tény, hogy az ózon háttérszintje folyamatosan növekszik: az elmúlt 50-100 év során megkétszereződött Közép- és Északnyugat-Európa felett. A jelenleg mért koncentrációk elég magasak ahhoz, hogy ártalmas hatást fejtsenek ki az emberek egészségére, korrodáljanak bizonyos anyagokat, károsítsák a növényzetet, valamint hogy hozzájáruljanak a Föld fölmelegedéséhez.
EGÉSZSÉG. Az ózon károsítja a nyálkahártyát és a tüdőt. A szem megbetegedése az első baljós tünet. Mivel az ózon erős oxidálószer, izgathatja az orrüreget és a torkot, továbbá károsíthatja a tüdő érzékeny részeit. A tüdőt érő hatást súlyosbíthatja, ha az ózon belélegzése fizikai megerőltetéssel párosul, illetve ha a veszélyeztetett ember asztmás betegségben szenved, vagy tüdejének működése más okokból nem megfelelő. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei szerint az átlagos nyolcórás koncentrációnak sohasem lenne szabad meghaladnia a 100-120 mikrogrammot légköbméterenként. Azonban ez a határérték sem biztonságos. Gyenge és érzékeny emberek számára, akik a népesség kb. tíz százalékát teszik ki, a határ valószínűleg alacsonyabb. Úgy találták, hogy egy 160 mg/m3-es, mindössze hatórás kitettség után is károsodott a vizsgált gyermekek és fiatalok tüdőműködése.
Nagy-Britanniában egy friss tanulmány alapján a 100 mg/m3-es határszintet ajánlották. A tanulmányt készítő szakértők úgy becsülik, hogy ahhoz, hogy erre a szintre vissza tudjanak menni, a nitrogén-oxidok és az illékony szerves vegyületek kibocsátását 75-95 százalékkal kell csökkenteni. Ennek megfelelően a következő néhány évben a WHO valószínűleg új levegőminőségi irány-elveket fog kiadni.

Mivel a városi levegő számos szennyezőanyag keverékét tartalmazza, nehéz különbséget tenni az egyik vagy a másik hatása között. Felmerült a gyanú, hogy az ózon vegyülni képes más szennyezőanyagokkal, és így allergiát, asztmát és egyéb, a tüdő működésével kapcsolatos betegségeket okoz. A nyári magas légnyomású időszakok alatt keletkező fotokémiai füstköd szintén tartalmaz olyan szerves anyagokat és nehézfémeket, amelyek igen károsak az egészségre.
ÉPÍTőANYAGOK. Régóta ismeretes, hogy a kén-dioxid magas koncentrációja komolyan fenyegeti a műemlékeket és az épületeket általában. Az építőanyagok bomlása azonban a kéndioxid-szintek jelentős csökkenése ellenére is folytatódik. Az ezt elősegítő ok valószínűleg az oxidálószerek és a nitrogénvegyületek - különösen a nitrogén-dioxid és a salétromsav megnövekedett koncentrációja. Az utóbbi a fotokémiai reakció során keletkező, erősen korrodáló anyag.
Kísérletek során kimutatták, hogy a nitrogén-dioxid, az ózon és a kén-dioxid együttesen erősebben korrodálják a követ, mint külön-külön. A korom és a levegőben szálló egyéb részecskék szintén "beszállhatnak" a támadások fokozásába, és ez minden évben rengeteg pénzébe kerül a településeknek. Svédországban a Nemzeti Műemléki Tanács azt javasolta, hogy a műemlékek védelme érdekében az ózonkoncentráció hosszútávon átlagosan ne haladhassa meg az 50 mg/m3-es értéket.
NÖVÉNYZET. A talajközeli ózonnak tulajdonított növényzetkárosodást először Kaliforniában figyelték meg a negyvenes évek végén. Azért ott vették észre elsőként, mert a légszennyező anyagok jelentős, főként a közúti forgalomból származó kibocsátásai egybeestek egy olyan éghajlattal, amely kedvez az oxidálóanyagok kialakulásának. Nem sokkal ezután hasonló hatások kerültek napvilágra az iparosodott világ más nagy területeiről is. Amíg a figyelem leginkább az ózonra összpontosult, kiderült, hogy más oxidálók, így például a peroxiacetil-nitrát (PAN) szintén károsíthatják a növényzetet, bár ennek valódi mértékét még meg kell állapítani.
A rövid életű levelekkel rendelkező növények, mint a spenót vagy a herefélék, a legérzékenyebbek az ózonra. Látható károsodás jelenhet meg a leveleken már néhány órás, 100-120 mg/m3-es koncentráció hatására is. Bár a károsodás talán nem olyan könnyen észrevehető más növényeken, különösen a hosszabb életű levelekkel bírókon, a magas koncentrációk azonban élettartamukat érintik károsan. A reakciók az egyes fajok esetében különbözhetnek, és az érzékenység egyazon faj különböző populációi között is változhat. Igaz, hogy eddig csak néhány, vadon élő növényfajt vizsgáltak meg, elég erős a gyanú azonban, hogy az ózon az ökoszisztémák összetételét is befolyásolja. Habár nem tudni pontos részletességgel, hogy az ózon hogyan károsítja a növényeket, a légzőnyílásokon a levélbe jutó ózonnak a különböző növényi sejtek szerkezetében okozott káros hatására vannak bizonyítékok. Az ózon megzavarhatja a légzőnyílások működését, és ezáltal felboríthatja a növény vízháztartását. Az Egyesült Államokban sok kutatást szenteltek az ózon különböző növényi terményekre gyakorolt hatásának, és ott a légszennyezés által okozott károsodás legalább 90 százaléka az ózonnal hozható összefüggésbe. Mindez az amerikai farmerek számára 5-10 százalékos termeléscsökkenéssel jár, és Észak-Európában hasonló búzaveszteségeket jegyeztek fel.
Az erdészet is érintett. Dél-Kaliforniában a Ponderosa fenyőn (Pinus ponderosa) keletkezett károk szintén az első jelek közé tartoztak, és hamarosan a keleti államokban is megfigyeltek hasonló károkat fenyőféléken, például a simafenyőn (Pinus strobus) az Appalache-hegységben. Európában is készültek tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy az ózon károsítja a fenyőféléket és csökkenti a növekedésüket, valamint hogy a kitettség hatására a fák zöld részei határozattan gyorsabban öregszenek. Míg az ózon Európában minden valószínűség szerint hozzájárul a légszennyezéssel kapcsolatos erdőpusztuláshoz, a mód, ahogy a különböző szennyezőanyagok egymással és a például szárazságtól származó - stresszel együttesen hatnak, még további vizsgálatokat igényel.
ÜVEGHÁZHATÁS. Az ózon növekvő koncentrációi hozzájárulnak a Föld felmelegedéséhez, mivel a gáz elnyeli azt a sugárzást, amely egyébként kiszökött volna a légkörből.
(Acid News)



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.