kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A humán erőforrások helyzete Magyarországon

Napjainkban számtalan elemzést hallunk arról, hogy milyen módon várható az ország gazdasági helyzetének javítása; az adósságok visszafizetésére milyen kiaknázható kincsei vannak az országnak? Milyen módon nőhet az ország gazdasági teljesítőképessége?
Nincsenek jelentős bányászati kincseink, nincsenek bővizű hegyi folyóink, nem rejt hatalmas olajkincset a föld.
Ipar, mezőgazdaság? Mindezek gazdaságos működtetésében és minden energiaforrás hatékony hasznosításában, minden probléma megoldásában leglényegesebb az emberi tudás, a megfelelő szemlélet és hozzáállás, a problémaérzékenység. Minden feladat megoldható a körülményekhez képest jól és rosszul.
Hogyan állunk Magyarországon az emberi erőforrások kérdésében? Büszkék vagyunk jól képzett szakembereinkre, a világ bármely pontjáról visszaköszönnek a magyar szellemi sikerek. Hasonló örömmel tölt el, ha sportolóink öregbítik nemzeti jó hírnevünket. Ezek kiugró egyéni sikerek. Az ország gazdasági helyzetének javulása azonban tömegek eredményes, hatékony munkáján múlik. Jó munkaszervezésen, szakképzettségen, piackutatáson, kereskedelmen stb.
Hogy bánunk erőforrásainkkal?
Az elmúlt évtizedek alatt "nem termelő" ágazatként rangsorolták legutolsó helyekre az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet. A humán infrastruktúra fejlesztésének elmaradása itt még komolyabb lemaradást szült, mint a telefon és utak hiánya. Hiszen az elmaradt műszaki fejlesztés pótlása elhatározás, döntés, pénz kérdése csupán, és rövid idő alatt pótolható. A lepusztult oktatás, egészség helyreállítása, a kultúra hiánya önsorsrontó visszacsatolással ördögi kört elindítva hat, és csak óriási veszteségek, költséges kárelhárítás árán de még így is csak igen lassan remélhető javulás.
Az emberi erőforrások hazai helyzetéről, a beszűkült élettérről talán semmi sem árulkodik jobban, mint a megbetegedési, halálozási viszonyaink. A KSH 1994ben megjelent kiadványában Józan Péter úgy fogalmaz: "A halálozási viszonyok évtizedek óta tartó rosszabbodása a 90-es évek elejére epidemológiai válsággá súlyosbodott." A középkorú férfiak halálozási értéke visszasüllyedt az 1920-as, 1930-as évek szintjére, és példátlanul magas a világ adatszolgáltató országai között. A várható átlagos élettartam jelentősen csökkent. Életesélyeinket tekintve kihullottunk a harmadik világba.
A magas halálozásért a nem fertőző krónikus megbetegedések okozta halálokok a felelősek. A szív- és keringési betegségek, cukorbetegség, légúti és máj-megbetegedések és a rák. Ezeknek a betegségeknek az egyre fiatalabb korban, tömeges méretekben történő megjelenése azt jelzi, hogy szervezetünkre nem, vagy alig elviselhető terhek nehezednek. A "civilizáció" során az ember megmérgezi a levegőt, a vizeket, a talajt, az élelmiszerét és ezzel együtt önmagát is.
Az intolerancia, mások lebecsülése, a megértési, együttműködési szándék hiánya, a "mindenki ott fölösleges, ahol van" hozzáállás napjaink légkörét teszi tönkre. Sokan menekülnek betegségbe, halálba a megoldatlannak látott problémák elől.
Összesített rákhalálozásban 1980 óta vezetjük a világranglistát, és egyre több rákfajtában kerülünk az élre. Pedig az 1970-es évek elején a nemzetközi mezőnyben Ausztria mellett középen helyezkedtünk el. Ausztria ma is a 19. helyet mondhatja magáénak (1. táblázat).

Nemzetközi összehasonlításban korcsoportonként vizsgálva daganatos halálozási helyzetünket, feltűnik hogy már a 25-30 éves korosztályban kb. kétszerese a magyar lakosság daganatos halálozása az egyik legmagasabb halálozású nyugat-európai országhoz, Belgiumhoz képest is (1-4. grafikon).

A lakosság 10 éves korcsoportonkénti halálozásának alakulásában az utolsó évtizedekben azt látjuk, hogy a 0-29 éves lakossági korcsoport az egyetlen, ahol a vizsgált időszak alatt nem emelkedett a daganatos halálozás, minden más korosztályban a 70-es évektől felgyorsult a halálozás emelkedése. Különösen riasztó, hogy a 40-49 éves férfiaknál 20 év alatt a halálozás kétszeresére emelkedett (5-6. grafikon).

Daganattípusonként férfi és női bontásban vizsgálva a helyzetet, jól látható a riasztó mértékű emelkedés (7-10. grafikon).

Ha korcsoportonként a látható változást tekintjük át, akkor azt találjuk, hogy az ajkak-szájüreg-, gége-, nyelőcső- és tüdődaganatok esetében mind a férfiaknál, mind a nőknél az elmúlt 20 év alatt többszörösére (3-8-szorosára) emelkedett a halálozás mértéke a 40-59 év közötti lakosságnál (11-12. grafikon).

A bemutatott grafikonok országos átlagértékeket mutatnak be, de természetesen nem egyenletes mértékű a változás az ország különböző területeit tekintve. Találunk olyan megyét, ahol az ajak-szájüregi daganatos halálozás megkétszereződéséhez mindössze tíz évre volt szükség (ld. a térképet).

Daganatos betegségek következtében évente 33 ezer embert temetünk el. Közel 10 ezer közülük nem élte meg a 60 éves kort, további 10 ezer a 70. évet.
Sajnos nem jobbak a többi nem fertőző krónikus megbetegedéseknél sem a halálozási viszonyok. Jónéhány megbetegedésnél azt látjuk, hogy az életük teljében lévő 40 éves férfiak halálozása 3-4-szeresére emelkedett az utolsó két évtizedben (13-16. grafikon).

Miért ilyen riasztó az emelkedés mértéke a fiatal korosztályoknál? Mert a civilizációs ártalmak, a rákkeltő hatások annál intenzívebben hatnak, minél fiatalabb kortól, minél több oldalról és minél tartósabban érvényesülnek. A ma 40-50 évesek először a történelemben már gyermekkorukban jelentős kémiai rákkeltő kockázatnak voltak kitéve, levegőszennyezés, mezőgazdasági kemizáció, háztartási, munkahelyi vegyszerek formájában. Gondoljunk arra, hogy szennyezett levegőn nő fel a gyermekek fele. Friss, egészséges zöldség, gyümölcs helyett biológiai értékétől megfosztott tartósított, kémiai adalékokkal dúsított élelmiszert fogyaszt, szabad levegőn történő, jókedvű, kreatív játék helyett a televízióban erőszakot, gyilkolást lát.
Magas halálozási mutatóink a lakosság egészségi állapotának kritikus voltára hívják fel a figyelmet, mely alapján a helyzet javításának kérdése az ország jövője szempontjából a legfontosabb teendők közé kellene hogy tartozzon.
A környezet és a szervezet szennyezettségi állapota nem térhet el jelentősen egymástól. Ha látjuk az utcáinkon a szemetet, a piszkot, tudnunk kell, hogy ezt mi is beszívjuk, elfogyasztjuk, és szervezetünket alig megoldható feladat elé állítja, hogy megszabaduljon tőle.
Magyarország környezeti állapotát a medence jelleg nagymértékben befolyásolja. A folyók a szennyeződést messze földről idehozzák és lerakják. A levegőbe bocsátott szennyezőanyagok nagy része az időjárási helyzettől függően a saját fejünkre hullik vissza. A lakosság 44%-a szennyezett, 30%-a súlyosan szennyezett levegőt lélegzik be. Naponta egy ember légutaiban nyugodt légzéssel közel 15000 liter, évente 5 millió liter levegő szennyezőanyagainak lerakodásával kell számolnunk. Egy liter városi levegőben 85000 porszemcse lehetséges, míg egy liter erdei levegőben 50-5000 van. Budapesten egy év alatt sok minden más mellett több mint 100000 tonna szén-monoxid, 14000 tonna szénhidrogén, 300 tonna formaldehid és 1500 tonna korom kerül a levegőbe.
A szénmonoxid rákkeltő hatásáról nincsenek adataink, de erős vérméreg, amely az oxigén szállítást akadályozza a szervezetben, és így minden szövet működését gátolja. A szénhidrogén, formaldehid és korom azonban rákkeltő hatásúak.
Számolni kell jelentős munkahelyi ártalmakkal is. Bár adatunk nagyon kevés van, de közismert, hogy az elöregedett, nem karbantartott berendezések nagyobb fajlagos üzemanyag-felhasználás mellett nagyobb környezetkárosító hatással járnak, mint a korszerű eszközök.
A szennyezett levegő okozta ártalom csak egy, de jelentős szelet az ember egészségkárosítása tekintetében, hiszen a tüdőben a szennyező anyagok egy sejtrétegen keresztül gyorsan bekerülnek a keringésbe.
A Mártírok útján vizsgált óvodás gyermekek 57%-ánál a vérben határérték feletti ólomszennyeződést találtak. A szervezet fokozott ólomterhelése a gyermekek szellemi teljesítőképességének, reakcióképességeinek visszaesésében mutatkozik meg.
Nem sokkal jobb az országos helyzet vizeink szennyezettsége tekintetében sem. Folyóink vízminősége az elmúlt 20 év alatt jelentősen romlott ammónium-, nitrát-, és foszfátszennyezést tekintve. (Szerves szennyezőket és nehézfémeket nem tudunk folyamatosan mérni.) A vízművek vize legjobb Fejér megyében, ahol 18,5% a kifogásoltsági arány, de Szabolcs megyében a vízművek vizeinek 72%-a nem felel meg az ivóvíz minőségi szabványnak. A klórral történő fertőtlenítés eredményeként számos további rákkeltő anyag képződik az ivóvízben. Mindennap használt növényvédőszereink hosszú sora rákkeltő hatású.
Táplálékainkban mind a talaj szennyezőanyagai, mind a növényvédőszerek maradékai megtalálhatók. îgy szervezetünket ezek folyamatosan terhelik, és hiányoznak az enzimek, vitaminok, ásványi anyagok, amelyek az egészséghez nélkülözhetetlenek.
Hosszan lehetne elemezni, milyen feladatot jelent szerveinkben a finomított, koncentrált, biológiai értékétől megfosztott élelmi anyagok arányának növekedése mellett a szennyező- és salakanyagok felszaporodása. A német Táplálkozástudományi Társaság megállapítása szerint Németországban az összes megbetegedés 30%-a összefüggésben van a helytelen táplálkozási szokásokkal. Magyarországon alapos felmérés pénz hiányában nem történt, de feltételezhetően nálunk sem jobbak az arányok.
Magyarország szellemi kincsekben gazdag nagyhatalom lehetne, azonban a rövidtávú, szűklátókörű, önző, csak a pillanatnyi gazdasági szempontokat és nemegyszer azokat is hibásan figyelembe vevő szemlélet a közjavakat piacosító, emberi és társadalmi értékeket kizsákmányoló rablógazdálkodást, pazarlást diktál, s így az életfeltételeket a halálozási arányok által bemutatott mértékben szűkíti le.
Számos példát ismerünk arra, hogyan oldottak meg hatékonyan környezeti, egészségi gondokat úgy, hogy annak a gazdasági fejlődés sem látta kárát. (Figyelemre méltóak például Finnország eredményei ezen a téren.) Magyarország felemelkedéséhez is csak ilyen út vezet.

Farkas Ilona


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.