Japán segítséggel mér a Levegő Munkacsoport
Iskolák a tiszta levegőért
"Az ország területének mintegy 3,9 százalékán súlyosan szennyezett a levegő, és itt él a lakosság 28,6 százaléka. Mérsékelten szennyezett a terület 9,3 százaléka, ahol a lakosság 23,7 százaléka él." írja a Hazánk környezeti állapotának mutatói című 1994-es KTM-kiadvány.
Magyarországon tehát a lakosságnak több mint a fele olyan helyen lakik, ahol a levegő minősége nem megfelelő. Jó lenne, ha ez tudatosodna az emberekben, és az is, hogy igenis van mit tennünk, hogy a helyzet javuljon. A meggyőzésben nagyon fontos szerepe van a személyes tapasztalatnak. Ehhez nyújtott segítséget a Levegő Munkacsoport meghívására Magyarországra érkezett kilenc tagú japán küldöttség.
A japán CAPS (Citizens' Air Pollution Survey Network Légszennyeződést Vizsgáló Polgári Hálózat) képviselőitől ötszáz légszennyezettség-mérő kapszulát és a vizsgálathoz szükséges eszközöket kaptunk. A japán környezetvédők Maszuda Josinobu akadémikus vezetésével be is mutatták a műszerek használatát, és idén február 13-án sajtótájékoztatón mondták el a hazájukban és a nagyvilágban szerzett eddigi tapasztalataikat. Náluk sokkal nagyobb hagyománya van a lakosság bevonásának a felvilágosító munkába, mint nálunk. Jól szervezett tiltakozó akcióikra példa, hogy Magyarországra is elhozták az aláírásgyűjtő-íveket a Shinobazu-tó megmentéséért, amelynek létét az alája tervezett óriási autóparkoló fenyegeti.
Sok érdekes dolgot hallottunk a szervezet működéséről. Az egyik alcsoport a CASA (Citizens' Alliance for Saving the Atmosphere and the Earth A Légkör és a Föld Megőrzésének Polgári Szövetsége), a másik a JARN (Japan Acid Rain Monitoring Network Japán Hálózat a Savas Esők Megfigyelésére). A hazai tényfeltáró vizsgálatokon kívül külföldi környezetvédő szervezetek munkájának segítésével is foglalkoznak. Tevékenységük az egész világra kiterjed.
Amaja Kazuo egyetemi tanár előadásából megtudhattuk, hogyan szervezik a légszennyezés-mérést. Igen fontos, hogy ugyanabban az időben minél több helyen helyezzék ki a mérőeszközöket. Ebben a munkában Japánban az iskolásokon kívül nagyon sokan vesznek részt, a háziasszonyoktól a tudományos kutatókig, Oszakában például egyszerre 7-8000 ember mozgósítható.
A budapesti Talento Házban 1995. március 8. és 12. között a japán műszerekkel párhuzamosan a magyar szabvány szerinti eszközökkel is mértünk dr. Farkas Ildikó, az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetője segítségével. A kétféle eszköz azonos értékeket mutatott.
A Környezeti Nevelési Iskolahálózat márciusi Hírlevelében megjelent felhívásunkra az ország egész területéről jelentkeztek iskolák.
1995. március 29-én elvégeztük az első országos mérést. Ugyanabban az időben egyszerre több mint harminc településen helyezték el az önként vállalkozó pedagógusok és diákok a kapszulákat. A kiértékelés egy részét öt résztvevő iskola, illetve környezetvédő szervezet végezte (ELTE Trefort Ágoston Gimnázium, Budapest - dr. Böddiné dr. Schróth Ágnes; Váci utcai Általános Iskola, Budapest - Lassúné Márkus Mária; Egry József Általános Iskola, Budapest - Seregély Tünde; Differenciált Idegennyelvi és Számítástechnikai Általános Iskola, Budapest - Kellemesi Márta; Környezet és Természetvédők Csongrád Városi Egyesülete, Csongrád - Deák József), a többit és az eredmények összegzését a Levegő Munkacsoport és a Talento Iskola munkatársai. Nagyon sokat segített Bors Katalin, az ELTE TTK végzős hallgatója és Mayer Ágost, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium harmadikos tanulója.
Rettenetes volt látni, hogy a legjobb budapesti értékek is nagyobb szennyezettséget mutatnak, mint bármelyik más városunk, a falvakról nem is beszélve. Ezen a napon mindenütt a magyar szabvány szerinti megengedhető tartományban maradtak az értékek, de Budapesten a nyolcadik kerületben nagyon megközelítették a határt.
Június elsején további, korlátozott számú ellenőrző mérést végeztünk, amelynek kiértékelése folyamatban van.
A vizsgálat egyik nagyon aktív résztvevője a Váci utca 43-ban székelő általános iskola. Az igazgatóhelyettes, Lassúné Márkus Mária tollából érdekes cikket olvashatunk tapasztalataikról az új Pedagógiai Szemle 1995. júliusi számában:
"A levegőben lévő porszennyezés mennyiségének mérésére kapott tartályt több napig hagytuk az ablakban. Szomorú volt látni a benne összegyűlt mennyiséget. Az elemzett minták azt mutatták, hogy Budapesten magas volt a levegő NO2- és SO2- (nitrogén-dioxid- és kén-dioxid-) tartalma. A gyerekek arcán döbbenet volt. Ezt szívjuk? Ebben élünk?
Hosszú beszélgetés kezdődött arról, hogyan élünk, miben élünk. Felnőtteket meghazudtoló komolysággal töprengtek el a 10-14 éves gyerekek azon, hogy mi okozza ezt, s hogy mit tehetnének ők a környezet megóvásáért, a Földért, az életért. Kollégáim közül egyre többen kapcsolódnak be a munkánkba, mert hisszük, hogy a jövőt nevelő embernek igen nagy a felelőssége azért, hogy milyen szemléletű, gondolkodású és magatartású emberek nőnek fel."
Köszönet illeti az összes résztvevőt a lelkiismeretes munkáért, a szép térképvázlatokért. Amint a további eszközök megérkeznek Japánból, folytatjuk a vizsgálatokat.
Hajtman Ágnes
|