kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Amit a fogyasztó megtehet
Jól gazdálkodunk-e az energiával?

Az energiaár-emelések miatt sokan panaszkodunk. Valóban, a hazai jövedelmi szintek mellett nem kevés azoknak az állampolgároknak és közintézményeknek a száma, akiknek, illetve amelyeknek egyre nehezebb kifizetniük a fűtési díjat vagy a villanyszámlát. Ennek ismeretében követeli a Levegő Munkacsoport már évek óta, hogy az energia árának emelésével egyidejűleg részesítsék tisztességes ellentételezésben a lakosság rászoruló rétegeit és a közintézményeket. Az ellentételezés egyik módja az, amikor a hatóságok közvetlenül, pénzzel segítenek. A másik, legalább ennyire fontos módszer a tanácsadás és technikai segítségnyújtás az energia hatékonyabb felhasználásához. Azt, hogy erre mekkora szükség van, mutatják azok az alább ismertetett jó és rossz példák, amelyekkel az Energiagazdálkodási Rt. Energiahatékonysági Irodájának osztályvezetője találkozott munkája során.
Iskolapéldák
Az iskolákban gyakran előfordul, hogy a gondnoklakást ugyanaz a fűtési kör látja el, mint az oktatási helyiségeket. îgy éjszakánként, a hétvégeken és a tanítási szünetekben az egész iskolát fűtik a gondnoklakás miatt.
Elsősorban távfűtött közintézményeknél szokás a "zsinórban fűtés", vagyis a fűtött terek hőmérsékletének állandó szinten tartása függetlenül attól, hogy éjszaka van, nappal vagy esetleg karácsony. Nyilvánvalóan minden intézmény esetében vannak olyan időszakok, amikor mérsékeltebb fűtés is elegendő lenne. A fűtés időbeli programozását programszabályozó beépítésével lehet megoldani, vagy kérni kell a hőszolgáltatót, hogy az időszakonkénti "leszabályozást" valósítsa meg kézi beállítással.
A legtöbben tapasztaltuk már a trópusi meleget egyes kórházakban. Hajlamosak voltunk feltételezni, hogy ez a betegek gyógyulásához szükséges. Felelős kórházi vezetőkkel folytatott beszélgetéseink során kiderült, hogy inkább egy rossz szokásról van szó: a személyzet hozzászokott ahhoz, hogy 25-26oC-os termekben dolgozik, és ezen nem akar változtatni függetlenül attól, hogy erre ténylegesen szüksége van-e a betegeknek, illetve hogy ez milyen többletköltséget okoz.
Általános jelenség, hogy az energiát olyan szolgáltatásnak tekintik, aminek egyszerűen rendelkezésre kell állnia. Ezt mutatja annak a húsüzemnek az esete, amelyben a hétvégeken néhány órás rendkívüli "virsliműszakot" iktattak be. Nem számoltak azzal, hogy a rövid üzem miatt egész hétvégén melegen kellett tartani az épületeket és hidegen egyes technológiai tereket: ezek többlet energiaköltsége nagyobb volt, mint amennyi nyereséget az egész rendkívüli műszak hozott.
Tudatlanság = pazarlás
Mind közintézményeknél, mind háztartásokban előfordul, hogy a melegvizet feleslegesen magas hőmérsékleten állítják elő. Bármilyen típusú melegvíz-termelő berendezésről van is szó, a magasabb vízhőmérséklet mindig több veszteséget jelent. Például egy 200 literes villamos forróvíztároló esetében ha 40oC helyett 80oC-ra állítjuk a termosztátot, akkor napi kb. 1 kWhval nagyobb lesz a tároló hővesztesége.
Egy nagyüzemi konyhában azt figyeltük meg, hogy a szokásos 40 o C-os víz helyett 90 o C-os (!) vízzel mosogatnak. Ilyen hőmérsékletet az emberi kéz természetesen nem visel el, így a mosogatás abból állt, hogy az edényeket gumitömlőn át locsolták a forró vízzel. Kiderült, hogy az eljárást a mosószerrel való takarékoskodás miatt alkalmazták, ugyanis a 90 o C-os víz mosószer nélkül is oldja a zsírt. Nagyon meglepődtek a konyha üzemeltetői, amikor kimutattuk, hogy ezzel az energiapazarlással kb. tízszer annyi pénzt pazarolnak el, mint amennyit a mosószer elhagyásával megtakarítanak.
Sok helyen tapasztaltuk azt, hogy a fogyasztók és a gáz-, áram- vagy hőszolgáltatók közötti szerződéseket helytelenül kötötték meg, aminek következményeként a fogyasztók jóval többet fizettek, mint amennyit jó szerződések esetében fizettek volna. Nem arról van szó, hogy a fogyasztókat becsapták volna, hanem arról, hogy maguk a fogyasztók nem adták meg pontosan, hogy milyen igényeik vannak.
A villamos energia esetében például a tarifa típusát és az igényelt áramfogyasztás maximumát a fogyasztók határozzák meg. A jó szerződés megkötéséhez az kell, hogy a létesítmény energetikusa vagy üzemeltetője pontosan ismerje, hogy milyen áramfogyasztói vannak, továbbá az, hogy ezek működtetése valamilyen rend szerint történjen.
Az egyik egyetem energetikusa például kénytelen volt jelentős költség mellett nagy teljesítményt lekötni az áramszolgáltatónál, mert a laboratóriumokban különféle kísérleti berendezéseket tartottak, és ezek üzemét semmi sem szabályozta. Fel kellett készülni arra, hogy esetleg az összes berendezést egyszerre bekapcsolják. Azt javasoltuk, hogy a nagyobb teljesítményigényű készülékek bekapcsolása előtt legyen kötelező az intézmény elektrikusát értesíteni, aki intézkedni tud olyan esetekben, amikor az egybeesések miatt túlzott igény lépne fel. Így lehetőség nyílt arra, hogy az egyetem a villamos szerződése módosításával évi több millió forintot takarítson meg.
Háztartási hatékonyság
Általános gond az, hogy az emberek nem tudják, hogy mennyi energiát fogyasztanak, és az mire "megy el". Az energiaszámlák gondos megértése, esetleg a mérők gyakoribb leolvasása már önmagában is segíthet. Még jobb, ha megpróbáljuk felmérni, hogy például a havi 250 kWh áramfogyasztásunkat mi okozta. Az egyes készülékek teljesítményének ismeretében és az üzemidők megbecslésével elkészíthetünk egy olyan "leltárt", ami megadja, hogy melyik készülék vagy tevékenység milyen energiafogyasztást okoz.
A "nagyfogyasztók" közé tartozik például a mosás. Sokan rendszeresen a főzőprogramot használják, pedig ennek energiaigénye kb. 1,5 kWh-val, azaz mintegy 40%-kal több, mint a 60°C-os programé, ami a mai mosóporok használatakor ugyanolyan eredményt biztosít.
Elsősorban a családi házak tulajdonosai panaszkodtak arra, hogy a ház "huzatos", és így kifűtéséhez rengeteg szénre, fára vagy olajra van szükség. Tény, hogy a nemkívánatos légmozgások (az ún. "filtráció") akár 40-50%-kal is megnövelhetik egy ház téli hőveszteségét. Érdemes megbecsülni, hogy milyen éves többletköltséget okoz a ház tömítetlensége, és hogy mennyibe kerülne az, hogy időjárásállóbbá tegyük. Különféle típusú épületeknél sikerült bebizonyítani, hogy viszonylag olcsó beavatkozásokkal jelentősen csökkenteni lehet a filtrációs veszteségeket. Elsősorban a nyílászárók feljavítására, a mozgószárnyak közötti, valamint a keretek és a fal közötti hézagok tömítésére gondolok.

Soklakásos gondok
Sok lakásban találtunk csöpögő vízcsapokat és állandóan zubogó WC-ket. A vízpazarlás azon kívül, hogy feleslegesen terheli a vízforrásokat és a szennyvíz-befogadókat ma már rendkívül költséges. Egy rossz WC havonta akár 5-6 ezer forint vízdíjtöbbletet is okozhat! Ezt hajlamosak elfelejteni azok a lakók, akik többlakásos épületben valamilyen átalánydíj formájában fizetik a vízdíjat.
A soklakásos épületek általános problémája, hogy bár a lakók tudják, mit lehetne tenni az energiafogyasztás csökkentésére, egymás között nem tudnak megegyezni, és ezért nem történik semmi. Távfűtéses épületeknél például át lehet térni a mérés szerinti elszámolásra, majd különféle takarékossági intézkedéseket lehet foganatosítani (éjszakai fűtéscsökkentés, alacsonyabb fűtési átlaghőmérséklet, az egyes lakások egymáshoz képest történő beszabályozása stb.). Sajnos, a lakók a legritkább esetben tudnak közös nevezőre jutni. A ma érvényes jogi háttér mellett egyetlen lakó ellenkezése meghiúsíthatja nagy épületek energetikai korszerűsítését.
Amit érdemes követni
Természetesen követendő példákkal is lehet találkozni. Az egyik iskolában összekötötték az iskolacsengőt a folyosóvilágítással. A becsengetés után röviddel automatikusan kialszik a folyosóvilágítás. Persze gondoskodtak arról is, hogy balesetveszély sehol ne alakuljon ki. Kicsengetéskor szintén automatikusan kigyulladnak a lámpák.
Egy budapesti gyárban az üzemorvos felfigyelt arra, hogy a dolgozók körében szokatlanul magas a meghűléses megbetegedések száma. A jelenséget az okozta, hogy a jelentősen túlfűtött épületek között közlekedve az alulöltözött dolgozók megfáztak. Amikor beállították a normális fűtési hőmérsékleteket, akkor egyszerre takarítottak meg energiát és kieső munkanapokat.
Sok helyen felismerték a karbantartás fontosságát. A rosszul karbantartott készülékek energiafogyasztása ugyanis megnövekszik. Kazánházakban például akár 2-3%-kal is lehet javítani a hatásfokot az égők szakszerű beállításával, és ezzel évente több millió forintot lehet megtakarítani.
Kazánházakban, szivattyútelepeken stb. általában több gépegység van beépítve, melyek csak akkor járnak egyszerre, ha a legnagyobb teljesítményt kell kielégíteni. Alacsonyabb igényeknél csak egy vagy két gépegység jár, és hogy melyik, az legtöbbször a véletlen műve. Szokás például a legtávolabbi gépet járatni, hogy ne legyen nagy a zaj, vagy a legközelebbit, hogy ne kelljen a kezelőnek sokat járkálnia. A helyes megoldás természetesen az, ha részterheléses üzemben a legjobb hatásfokú gépet működtetik. Az egyik ipari erőműben például pontosan kimérték, hogy melyik tápszivattyúnak milyen hatásfoka van, és pusztán azzal, hogy lehetőség szerint a legjobb hatásfokút járatják, közel 50 kW teljesítményt takarítanak meg.
Sok jó példát lehet találni a lakosság körében is. Egyre többen tájékozódnak a takarékossági lehetőségekről, és építenek be mérőket, szigetelnek, tömítenek, korszerűsítenek. Jó hír azok számára, akik érdeklődnek a téma iránt, hogy az "ELÉG" Energiatakarékossági Program keretében rövidesen megjelennek olyan füzetek, amelyekből az érdeklődő lakossági fogyasztók hasznos ismeretekre tehetnek szert.
Kovacsics István



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.