kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Atombiztos elméletek

Gyakran merül fel az a vád az atomenergia ellenzőivel szemben, hogy olyan szakmai kérdésekbe szólnak bele, amihez nem, vagy kevéssé értenek, sőt egyáltalán nem tartozik rájuk. Kétségtelen tény, hogy kevés reaktortechnikus vagy atomfizikus akad közöttünk, de hát ez még nem ok arra, hogy közéleti kérdésekben, vagyis minden olyan ügyben, amelynek társadalmi, politikai vonatkozása van, hallgatnunk kéne.
Ráadásul nem kell ismerni az atomerőművek részletes technikai berendezéseit, működésük pontos mechanizmusát, hogy ráérezzünk: itt nincs valami rendjén. Mert valami nincs rendjén az atomerő békés felhasználása körül. "Csernobil csak ott és akkor történhetett meg!". "Paks nem Csernobil!" — hallhatjuk unosuntalan. De a sokat emlegetett "emberi tényezők" másutt, fejlett technikai társadalmakban is ugyanúgy kiszámíthatatlanok, az "események" éppúgy bekövetkeznek, bekövetkeztek.
A repülés, állítják a statisztikai adatok, a legbiztonságosabb tömegközlekedési lehetőség. Nos, talán most hagyjuk, hogy a statisztikák (tudományos és Murphy) törvényei alapján levonható következtetések milyen közel állnak a valósághoz. Viszont tény, hogy repülőgépre szállni senki sem kényszeríthető, mindenkinek szabad lehetősége van, hogy a pénztárcájának és biztonsági ideológiájának megfelelő közlekedési eszközt válasszon.
Az atomenergiával azonban ez nem így van. Nem kérdezik meg, hogy "beszálloke" egy erőmű-építkezésbe, csak mellém telepítik. Nem tudakolják tőlem, hogy mi a véleményem a biztonságról állampolgári jogon, sőt még csak nem is válaszolnak, ha kérdezősködöm. Nemcsak a szakmai képességeimet vitatják, hanem beleszólási jogomat is megkérdőjelezik. Emlékezzünk csak a mohi atomerőmű közmeghallgatása körüli hercehurcára. Kétségtelen, ha néhány zöld szervezet és lelkes aktivista nem veszi a fáradságot, hogy a hatóságot arra szorítsa, ami a dolga — vagyis, hogy megszervezzen egy ilyen társadalmi eseményt, és uram bocsá' erről még az embereket is értesítse — aligha tudott volna az ország erről a határhoz közel fekvő atommúzeumról. De legalább volt közmeghallgatás. Az üzletben érdekelt francia vállalkozóknak és a szlovák kormánynak "érdeke" volt tájékoztatni az érdekelteket, hiszen ez volt a beruházást finanszírozó bankok egyik feltétele.
A magyar atomlobby azonban nem ilyen közlékeny. Nem hozhatta ki a sodrából még a greifswaldi Greenpeaceak-ció sem. Az atomerőmű vezetése azzal rázta le a paksi erőmű biztonságát firtató újságírókat, hogy válaszra "méltatlannak" találják a Greenpeace manipulátorok vádjait. Pedig a Greenpeace szakértői gárdája a KFKI által 1994ben elkészített jelentésből idézte pontosan a tényeket, amelyeket Paksnak szegezett, mondván, ez az erőmű a német biztonsági normáknak nem felelne meg.
A Greenpeace rosszindulatú, a környezetvédők szenzációhajhászók, a szándékuk az, hogy megakadályozzák az erőmű tervezett privatizációját, hangzott az interjúkból, és néhány elfogulatlannak aligha nevezhető írásból. Nos, Helmuth Hirschnek, a Greenpeace nukleáris biztonságtechnikai szakértőjének kérdéseiből, amit az említett KFKI szakvéleményre alapozott, az derült ki, hogy ha Pakson 2% a valószínűsége annak, hogy 2000ig az erőműben az elképzelhető legnagyobb baleset bekövetkezik.
De Hirsch ugyanúgy nem kapott választ, ahogy a magyar társadalom. Sem a biztonsággal kapcsolatos kérdésekre, sem a korábbi balesetek eltitkolásának okaira. Pedig kiderült, hogy az eseményskálán 2esnek feltüntetett balesetből eddig 9, a 3asból pedig 1 fordult elő. Az országgyűlés környezetvédelmi bizottságában az Országos Atomenergia Bizottság elnökének szegezett képviselői kérdés viszont nem maradt megválaszolatlan. Kivárunk, majd csak lesz valami, jelentette ki "felelősségteljesen", amikor a kérdező a kiégett fűtőelemek átvételének esetleges megtagadási lehetőségét elemezte, utalva arra, hogy az átvételi ígéret az orosz környezetvédelmi törvénnyel ellentétes.
De a megválaszolatlan kérdéseknek se vége, se hossza. Hogyan épülhet egy ötvenéves időszakra szóló átmeneti tároló az atomerőmű területén, ha az erőmű működési engedélye már csak 15 évig érvényes? Hogyan kerültek a paksi blokkok a világ reaktorainak biztonsági élvonalába olyan paraméter alapján amely a teljes üzemidőre vetített kihasználási tényezőt adja meg, ami sokkal inkább gazdasági, mint biztonsági mutató?
Lugosi Krisztián
Az AGNES projekt, vagyis a paksi atomerőmű biztonságosságát vizsgáló folyamat 1992ben kezdődött. A vizsgálat ugyan meglehetősen széleskörű, azonban az erőmű működésének számos területét mégsem elemezte. Nem vették figyelembe a tűz keltette baleseteket, a belső elárasztás által okozott problémákat, csak alapszinten vizsgálták meg a nem normális üzemmódon kívül eső állapotokat, holott az igazi baleseti forrás mindig a "rendkívüli állapot".
"Természetesen" nem elemezte a vizsgálat a terrortámadásból, a repülőgépbaleset következtében adódó épületkárok miatt, valamint a háborús cselekmények következtében bekövetkező állapotokat sem. Nem tárgya a vizsgálatnak a munkahelyi kultúra, a munkafegyelem és más emberi tényezők.
A rövidített jelentés — amit egyébként nem hoztak nyilvánosságra — a magolvadással járó baleset bekövetkezésének valószínűségét 0,0005/blokk/évre teszi. Ha jól számolunk, akkor ez mától két-ezerig a négy blokkot figyelembe-véve elég magas: 1%.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.