|
Az ország hajszálerei
Szükség van-e a hajszálerekre? Hiszen olyan kevés vért szállítanak! Senki sem mondaná azt, hogy nincs, hiszen tudjuk, azok viszik el az oxigént a test minden zugába. Pusztulásukkal elhalnának sejtjeink, megbénulnának végtagjaink.
Mi a helyzet a vasúti mellékvonalakkal? Mint a fővonalak nyúlványai, lehetővé teszik, hogy minél több helyről járhassanak be az emberek dolgozni, tanulni, terményeiket eladni, vásárolni, meglátogatni ismerőseiket.
Az 50-es évek településpolitikájára volt jellemző, hogy a kis falvakat, félreeső országrészeket visszafejlesztették, mert gazdaságtalannak ítélték meg ellátásukat, közlekedésüket. Ez az eljárás nem vette figyelembe az ott élők igényeit, sem életmódjuk takarékos voltát, s hasznát a társadalom egészére nézve. Az ország tud létezni e hasznos kis sejtek nélkül is, de érdemes belegondolni, vajon valóban el akarja-e veszíteni őket.
1994-ben egy olyan kormányzati elképzelés látott napvilágot, miszerint gazdaságossági érvekre hivatkozva kb. 1500 km vasútvonalat szüntetnének meg. Ennek megvalósulása az ország nagy területeinek halálos ítéletét jelentené, hiszen az az általános tapasztalat nálunk és más európai országokban egy-aránt, hogy hiába van más közlekedési lehetőség is egyéni közlekedés, autóbusz , a vasúti közlekedés megszűnése az érintett települések rohamos sorvadását indítja el.
A döntéshozók bizonyos sémák szerint próbálták meghatározni, melyik vasútvonal gazdaságos, melyik nem. De vajon végiggondolták, hogy azok a vonalak, ahol nagyságrendekkel kisebb az utasforgalom, mint a fővonalakon, néhány takarékos megoldással nagyságrenddel olcsóbban is üzemeltethetőek?
A MÁV, kihasználva a lélegzetvételnyi időt, ami abból adódik, hogy még nem kezdődött el a mellékvonalak tervezett felszámolása, döntő lépésre szánta el magát: létrehozott egyelőre kísérleti jelleggel három olyan regionális profitcentrumot, amelyek kisebb egységként gazdálkodva az érintett mellékvonalakon pontos képpel fognak rendelkezni a gazdasági mutatóikról, és jelentősen növelhetik a hatékonyságukat. Ha a vésztői, a nógrádi és a dráva-völgyi kísérlet beválik, a többi veszélyeztetett mellékvonalat sem árnyékolja be a felszámolás réme.
Ami sokaknak a bejárás lehetősége, az másoknak a kirándulás eszköze lehet. Sokszor sejtelmünk sincs arról, milyen szép tájak közelíthetők meg kevésbé ismert vasútvonalainkon. Reméljük, a MÁV előbb-utóbb felhívja mindezekre az utazóközönség figyelmét. Mindenesetre mi addig is felkerekedhetünk, hogy kerékpárunkkal vagy anélkül utazva megszemléljük ezeket.
Mikola Klára
|