... hol lesz majd lakóhelyünk?
A lakóhely kiválasztása mindenki számára nagy kérdés. Városban lakjunk vagy falun, központi fűtéses lakásban vagy vályogházban, a központban vagy a település határában... Ezek a döntések nagyban befolyásolják életvitelünket, életminőségünket, hogy mennyit szennyezzük a környezetet, illetve mennyit szennyezik mások a mi környezetünket.
Az energiatakarékosság tekintetében sok gond van a mai épületekkel. A betonépületek rossz hőszigetelése, a központi fűtés energiapazarló volta köztudott. A túlméretezett családi házak tereinek kifűtése szintén nagyon energiaigényes. A régi, gázkonvektoros városi lakóépületek már sokkal energiatakarékosabbak, viszont vannak más környezeti terhelések, amelyekből az ilyen lakóházakban élők is kiveszik a részüket. Ilyen sarkalatos kérdés például a szemét elhelyezése. Míg a családi házban élőknek lehet komposztdombjuk, fel tudják használni a papírhulladékot, s az ételmaradékot az állatoknak adják, a város sűrűjében lakók nem tehetnek mást, mint amire nincs szükségük, bedobják a kukába. Hasonlóan nagy gondot jelent a szennyvíz. Ivóvizet használunk a fürdéshez, a mosáshoz, mosogatáshoz és a WC lehúzásához is, mégpedig mindezekhez sokkal többet, mint amennyi valóban elég lenne.
Nehéz tökéletes megoldást találni. Ha a városban lakunk, sok szemetet termelünk, és kénytelenek vagyunk zajban és kipufogógázzal dúsított levegőben élni. Ha kiköltözünk az agglomerációba, és onnan járunk be dolgozni, esetleg mi szennyezzük mások levegőjét, és talán több energiát használunk el a fűtésre, mint a városi gázkonvektoros lakásban.
Az ökoházak olyan épületek, amelyek az átlagosnál sokkal kevésbé szennyezik a környezetet, és kisebb az energiaigényük is. Építsünk hát ökoházakat szólna a megoldás. A helyzet persze nem ilyen egyszerű. Ezek a csodálatos épületek bizony elég jelentős beruházást jelentenek, nem engedhetjük meg magunknak mindnyájan. Másrészt, az lenne a legkevésbé ökologikus, ha nem használnánk ki a már meglévő épületeket.
Élhetnénk úgy, mint őseink. Vályogházban, kútról hozott vízzel, fatüzelésű kályhával, világíthatnánk petróleumlámpával. Vannak, akik számára ez vonzó kísérlet, nagy kaland lenne, de legtöbben, az összkomfortot megízlelve, nem tudnák így elképzelni az életüket.
Mi hát a megoldás? Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Ha már tudatosabban fűtünk, kevesebb vizet használunk, ha leszigeteljük az ablakkereteket, odaadjuk a környéken fellelhető állatoknak az ételmaradékunkat, elmondhatjuk, hogy tettünk egy nagy lépést életünk ökologikusabbá tételére.
Mikola Klára
|