A közelmúltban megjelent a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) kiadásában egy könyv, amely a Szakmai tanulmánykötet a dohányzással kapcsolatos kormányzati intézkedések megalapozásához címet viseli (szerkesztette: Kolláth György). A könyv sokoldalú érvekkel, háttéranyagokkal szolgál a döntéshozóknak a nem dohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodásról szóló törvényjavaslat elkészítéséhez. A rémisztő statisztikákból szemezgetve kitűnik, hogy abban az országban, ahol sikerült jó törvényt alkotni, jelentősen csökkent a dohányzás. Az egészségvédelem szakemberei a dohánygyárakat, és nem a dohányosokat tekintik ellenfeleiknek. Sokunknak fájdalmas szembesülni azzal a ténnyel, mely már tudományosan is bizonyított, hogy a cigarettázás révén a szervezetbe kerülő nikotin — kábítószer. A kábítószerré minősítés kritériumait (kényszeres használat, hozzászokás, abbahagyáskor elvonásos tünetek) a cigaretta kimeríti. Miután a dohányzás nemcsak az egészségre káros, hanem gazdasági veszteséget is jelent a munkaadóknak (közvetve az egész társadalomnak), célszerű a nem dohányzást jutalmazni. Erre jó példa az ATARI számítógépgyártó cég Németországban. Ott már 1985 óta csak két jól elkülönített helyen szabad dohányozni naponta kétszer fél órában. Miután a nem dohányzó kollégák ezalatt is dolgoznak, havonta fél nap jutalomszabadságot kapnak, melyet 2´3 napban vehetnek ki. Az elmúlt jó tíz év alatt a cégnél dolgozó dohányosok egynegyede már leszokott.

A dohányzás költsége nem csak a cigaretta árát jelenti, hiszen 14 betegségcsoportról kiderült, hogy cigarettázás következtében jön létre. A gyógyításukra fordított összegekre tehát nem lett volna szükség, ha az illető nem dohányzik. Ugyanígy, az Egyesült Királyság statisztikái szerint a tűzkárok, ipari balesetek mintegy 6,5%-a egyértelműen a dohányzás számlájára írható. Kanadában felmérték, hogy a dohányosok 33-45%-kal többet hiányoznak munkahelyükről, mint nem dohányzó társaik.

Az államháztartásnak 1995-ben 62 milliárd forint bevétele volt összesen a dohánytermékekkel kapcsolatban. Ugyanakkor ha azokat a bizonyítható kiadásokat összeadjuk (betegellátás, táppénz, rokkantnyugdíj, gyógyszertámogatás...), amelyek a dohányzás következményeként jöttek létre, a kiadási oldalon ugyanennyi szerepel. Ha ehhez hozzávesszük a közvetett hatásokat is, kiderül, hogy ötször annyiba kerül a dohányzás az államnak, mint amennyi a nyereség.

Minden tíz másodpercben meghal valaki dohányzás következtében. Miután a rászokás és a következtében fellépő halál nem azonnal következik be, az emberek hajlamosak elbagatellizálni a veszélyt. Szomorú tény, hogy a nők körében, az egyenjogúság jeleként, fokozottabban terjed a dohányzás. Az egy főre jutó éves cigarettafogyasztásban nem vagyunk világelsők, de az évi 2653 db elfüstölése másfélszerese az Európai Unió átlagának, és négyszerese a norvégnak. A volt szocialista országok közül mindössze Csehországban cigarettáznak kicsit többet, mint nálunk, bár Romániából és Szlovákiából nem volt adat. Az idő előtti elhalálozás miatt csak 1994-ben 132 ezer munkaév "veszett el" nálunk.

Rászokásnál igen fontos a példa (család, barátok) ereje. A dohányosok számának csökkenése sokkal inkább elérhető a rászokás megelőzésével, mint a leszokással. Riasztó, hogy a dohányzó nők egyharmada a terhesség félidejéig nem hagyja abba a cigarettázást, holott a káros hatás (éretlen, kissúlyú újszülött, gyakoribb bölcsőhalál) évtizedek óta bizonyított.

Mind a külföldi, mind a hazai vizsgálatok azt mutatják, hogy a dohányosok jó része szeretne leszokni szenvedélyéről, egyszer-többször már meg is próbálta. Ahol a társadalmi megítélés nagyon károsnak tartja ezt a szokást, ott több az esély a sikerre.

Az Egyesült Államokban és Finnországban tömérdek statisztikai adat bizonyítja, hogy a dohányzás visszaszorításával és megfelelő egészségnevelési programokkal az összhalálozási mutatók értékei javultak.

A Szonda Ipsos felmérése szerint Magyarországon az emberek többsége szeretné a dohányzási lehetőségek korlátozását és a megelőző programok színvonalának javítását. Mindez a dohányosok körében is így van. Különösen nagy az egyetértés a dohányreklámok tiltásában, melyek hatása különösen az ifjúságra káros. Társadalmi egyetértés mutatkozik a szigorú korlátozások támogatására, melyek a jövendő nemzedékek egészségét védik.