Nagy várakozás kíséri a tervezetet, a módosító indítványok száma szokatlanul nagy, a parlamenti bizottságokban ádáz vita folyik. Száznál több társadalmi szervezet tiltakozott már, a törvény egyes passzusainak módosítását kérve a képviselőktől. Vannak, akik a közoktatási intézményekben mindenfajta gazdasági reklámtevékenység megtiltását szorgalmazzák. Mások felhördülnek erre, mondván, hogy hát azok a cégek segítik is az iskolákat.

Gondoljunk bele, kiknek van hasznára és kiknek van kárára mindez? Aronson és Pratkanis híres könyvéből (A rábeszélőgép, AB OVO kiadó, Bp. 1992. fordította: Vámos Miklós) tudjuk, hogy egy nagy cégnek már 1%-os bevételnövekedés is milliókat hoz a "konyhára". Hogy ez a tevékenység mennyire megéri, az abból is látszik, hogy az 1991-es 6,4 milliárdnyi elköltött reklámforint 1996-ra több mint tízszeresére nőtt Magyarországon.

Természetesen nem a hirdetések létjogosultságát kérdőjelezzük meg. Mindössze azt lenne jó elérni, hogy szabályozás legyen. Ez egyáltalán nem a demokrácia megcsúfolása, egyszerűen a gyerekek védelme. Mitől? Attól, hogy mások gazdagodásának eszközeivé váljanak. A gazdasági reklám — miután célja a profit elérése — nem szolgáltatja a hiteles tájékoztatást. Nem az a dolga.

A tudatos félrevezetés bekerülése az iskolába — melynek egyik "gyöngyszeméről" Demeczky Mihály írását olvashatjuk — nagyon nagy károkat okoz. Pszichológusok évtizedek óta foglalkoznak a rábeszélés módszereinek finomításával. Gondoljuk bele, hogy csak a közelmúltban is mi minden történt az emberek "beetetése" után. A régmúlt korok krónikájából is számtalan példa hozható a tömegek befolyásolására. Ha a vásárlás (szerzés) általános "értékévé" válik a felnövekvő nemzedéknek, milyen jövőre számíthatunk?