Vendégváró Budapest?
Fővárosunk jelenlegi állapota leginkább egy hervadó hölgyre emlékeztet, aki korábban megszokta, hogy különösebb fáradság nélkül érvényesülhet. Mára már nem engedhetné meg magának az ápolatlanságot, hányavetiséget, mégis beéri azzal a néhány lovaggal, akinek ideig-óráig még így is jó.
Hiányolunk egy koncepciót, amellyel 10-15 év alatt kialakulhatna egy kellemes, sokszínű, ugyanakkor jellegzetesen közép-európai város, ahová, mint régi jó ismerőshöz, érdemes visszatérni a látogatóknak.
Vannak olyan hiányosságok, amelyek szinte egyik napról a másikra kiküszöbölhetők lennének. Ilyen a tisztaság hiánya.
Van rendelet arra, hogy a járdákat a tulajdonosok naponta kötelesek takarítani. Nincs akadálya annak, hogy az önkormányzatok ezt ellenőrizzék, és a mulasztókat megbüntessék, illetve helyettük a munkát elvégezzék, és a költségeket leszámlázzák.
A Fővárosi Közterület-fenntartó Rt.-től kapott levélből idézünk: "...Vannak kerületi önkormányzatok, melyek a takarítás hatékonyságának növelése érdekében időnként kísérletet tesznek a parkolás útszakaszonkénti átmeneti korlátozására a koncentrált takarítás érdekében, ezek a kísérletek azonban kudarcba fulladnak." Miért fulladnak kudarcba? Farka csóválja a kutyát?
A kutyáról mindjárt más is az eszünkbe jut... Itt is a mai gyakorlat helyett két megoldás között választhatna a kutyatulajdonos: vagy takarít sétáltatás közben, vagy keményen megfizeti a helyette takarítókat.
Adottság, hogy a gépkocsit a gazdája legtöbbször csak az utcán tudja elhelyezni. Ha már nem kell azért fizetniük, hogy a sok sáros autó elcsúfítja az utcaképet, zavarja mind a közúti, mind a gyalogosközlekedést, legalább az úttestek rendszeres lemosására nyújtanának fedezetet a gépkocsiadók. Nézzünk körül, hogy néhány hetes szárazság után micsoda porfelhőt kavarnak a gépkocsik ott is, ahol minden tenyérnyi hely le van aszfaltozva! Hasonlóan visszaköszönő probléma a roncsautók utcai "tárolása".
Nehezebb kérdés a levegő- és zajvédelem. Ma Budapest Európa harmadik legzajosabb városa. A levegőminőséggel sem állunk jobban. Ennek ellenére vontatottan halad a forgalomcsillapítási program, az egységes parkolási rendszer bevezetése, romlik a tömegközlekedés színvonala, formális a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzése.
Az egyik főpolgármester-helyettes beszámolójában arról beszélt, hogy a tömegközlekedéssel szembeni igény csökkent a kilencvenes években, és a rossz kihasználtság miatt voltak ezt követően járatritkítások és -megszüntetések. Mára egyensúlyi állapot alakult ki: 1997-ben nem várható további járatritkítás.
A mi véleményünk az, hogy a járatmegszüntetések, illetve ritkítások legtöbbször társadalmi szempontból indokolatlan, formális könyvelői szemlélet "gyümölcsei". Sokkal inkább előre kellett volna a BKV-nak menekülni, jó tájékoztatással, minőségi tömegközlekedéssel. Ez szolgálná a turizmus érdekeit is.
Nem meggyőző az elhangzott másik érv sem, hogy a külföldiek még így is elismeréssel szólnak tömegközlekedésünk színvonaláról. Budapesten a hetvenes évek végére valóban elismerésre méltó tömegközlekedési rendszer alakult ki. Míg azonban a nyugati városok, felismerve a tömegközlekedés jelentőségét, nagyarányú fejlesztésekbe kezdtek a közelmúltban, és magas színvonalú, a városi és város környéki ellátó rendszerek (vasút, távolsági busz, HÉV, illetve villamos stb.) együttműködésén alapuló hálózatot alakítottak ki, addig nálunk a tömegközlekedés tartalékait felélték, és az egyéni gépjárműhasználatot különféle, részben burkolt támogatásokkal a teherbíró-képességet messze meghaladó mértékben hagyták felduzzadni.
Egy budapesti idegenforgalmi konferencián az idegenvezetők képviselője a városnéző buszok problémáira hívta fel a figyelmet. Az állandósult dugók miatt egy szűkített programot sem lehet 4 óránál rövidebb idő alatt lebonyolítani. Sőt az a veszély is fennáll, hogy lassan a legkedveltebb nevezetességeket Bazilika, Citadella, Várnegyed (!) parkolási nehézségek miatt ki kell hagyni az útvonalból. Már szezon előtt harc folyik a parkolókért, hát még nyáron! Ugyancsak probléma, hogy az autóbuszokat megrohanják a kéregetők, szinte kézitusát kell folytatni az elhessegetésükre.
Említette még a Dózsa György út, Erzsébet tér burkolati hibáit, a szabálytalanul parkoló autók nagy számát, amely az itt lakók életét is megkeseríti, de egy megjegyzésével vitába kell szállnom. A hétvégéken panaszkodott nem lehet a Koós Károly sétányra behajtani, ami miatt a városligeti körutat sem tudják megtenni. Sehol a világon nem szokás a pihenőparkokba városnéző buszokat beengedni. Ugyancsak nagyot néznének a müncheni vagy londoni polgárok, ha sétájuk közben kíváncsi kiskutyák helyett egy büdös autóbusz szegődne melléjük a parkban.
Budapest nem a hazai kis- és középvállalkozók, hanem a külföldi befektetők és a feketekereskedelem városa. Egy budai lakossági fórumra meghívták a szomszéd kerület civil szervezetének vezetőjét, hogy mondaná el, miként sikerült megakadályozni egy tájidegen óriásközpont létesítését a helyi lakosoknak. "Csak az iratanyag ez ügyben másfél méter mondta , a rengeteg utánjárásról, felesleges bosszúságokról, elpocsékolt energiáról nem is beszélve." Ha időben elkészültek volna a még mindig hiányzó építési szabályozások, el se kezdődtek volna a benzinkutakkal, bevásárlóközpontokkal, sportpálya- és zöldterület-megszüntetésekkel kapcsolatos, hol sikeres, hol elbukott lakossági harcok. Pedig nyilvánvaló, hogy a külföldi is csak abban a városban érzi jól magát, amely meg tudja őrizni sajátos hangulatát, és amelyet az ott élők is magukénak éreznek.
Gyakran hangzik el (mi is sokszor elmondjuk), hogy a polgárnak kezdeményező szerepet kell vállalnia környezete megszépítésében. A vendéglős, a boltos, a ház-, kutya- vagy autótulajdonos takarítson, öntözzön, ültessen virágot stb. Mindez csak akkor várható el, ha azt látja, hogy a szemetelést, rongálást, szándékos mulasztást szigorúan megbüntetik, ha véleményére az önkormányzatok odafigyelnek, ha a hatóságok maguk is komolyan veszik a rendeleteiket. Legyen a törvénykövetés az egyetlen "kifizetődő" magatartás fővárosunkban!
Beliczay Erzsébet
|