kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Új szemléletű folyógazdálkodás — Duna-rehabilitáció

Nemcsak a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése körüli éles viták, hanem a környezetvédelem súlyának általános növekedése is fordulatot hoz a folyógazdálkodással kapcsolatos szemléletünkben. (Szándékosan nem vízgazdálkodást írtam, mert a víztakarékosság, víztisztítás, megelőzés terén még alig érezhető az integrált szemlélet.)
Mi még azt tanultuk az iskolában, hogy a legnagyobb veszedelmet a folyók kanyargós medre, az árvíz, az elmocsarasodás okozzák, ezért a kanyarokat át kell vágni, a medret mérnöki eszközökkel stabilizálni kell, a vizet kiszámítható módon minél hamarabb el kell vezetni, az áradásokat töltésekkel, magas betonpartokkal meg kell akadályozni. Az így "elhódított" területeket szántóföldekké kell alakítani, és aszály esetén öntözéssel kell a hiányzó csapadékot pótolni. Pozitív példaként emlegettük a rizstermelés bevezetését az Alföldön, és Vasváry Pált tartottuk a parti települések megmentőjének, a modern folyószabályozás atyjának.
Mára kiderült, hogy a természettel nem harcolni, a földeket nem elhódítani kell, és hogy az elmocsarasodás sem a folyók "bűne", hanem a XVII. és XVIII. századi emberi beavatkozások következménye. A folyók medrének állandó változása egy olyan folyamat, amelynek mesterséges megakadályozása — az egyensúlyvesztés fenntartása — rengeteg következménnyel, állandó beavatkozási kényszerrel jár (lásd Molnár Géza: Folyószabályozás régen és ma ÖKO II. évf. 1. szám. 1991. március).
Több évtizedes nyugat-európai gyakorlat, hogy a folyógazdálkodásban komplex módon veszik figyelembe a hajózási, vízkár-elhárítási, vízminőség-védelmi szempontokat, a folyó és a part ökológiai sajátosságait, a települések közösségének igényeit. Ennek eredménye például a teljesen elhalt Rajna folyó látványos rehabilitációja, több rekreációs célú ausztriai Duna-szakasz.

Nálunk az utóbbi időben szinte teljesen megszűnt a Duna menti települések kapcsolata a folyóval. Legtöbb helyen fizikailag is eltávolodott a település a folyóparttól a hordaléklerakódás következtében, ahogy ez az újabb térképeken jól látszik. Korábban a halászat komoly jövedelemforrás volt, a települések életritmusukat, ünnepeiket a folyóhoz igazították, nem építkeztek mélyen fekvő területeken stb. Mára a folyó sok helyen a hiányzó szennyvízbefogadót pótolja csupán.
A Duna az áruszállításban is elvesztette jelentőségét. 1988 és 1993 között a teherforgalom a korábbi 28%-ára csökkent. Igaz, ennek vannak kedvező hatásai is. A teherforgalom nagy részét, 95%-át az építőanyag, a folyóból kikotort kavics és homok alkotta. Ebből 33%-ot a vízi út fenntartására használtak fel. A 1971 és 1985 között mintegy fél méter medersüllyedést okozott a kotrás a főmederben, annak összes ökológiai és a vízbázist érintő kedvezőtlen következményeivel. Ma a főmederben a kotrás egyedül a gázlóknál megengedett.
1992-ben a Duna—Majna—Rajna-csatorna megnyitásával lehetővé vált a nemzetközi szállítás nagy távolságokra is. Sajnos a hazai hajópark (441 egység) elavult, az európai típusú motoros hajókkal szemben hiányoznak a speciális berendezések. Nincs fedett raktér, magas az üzemanyag-fogyasztás, ezért a nemzetközi piacról teljesen kiszorul. Az új típusú hajókra a folyó ökológiai funkciói szempontjából is lényegesen kedvezőbb hajóutak alakíthatók ki. A hajóút átlagszélessége 45 m (néhol csak 36 m), kisebb a medermélység (2,2—2,5 m). Az elavult dunabizottsági ajánlásokhoz képest ezek a méretek töredéknyi költségráfordítással biztosíthatók.
Egy olyan kezdeményezésről tájékoztatunk, ami mintaértékűvé válhat nemcsak az új szemléletű folyógazdálkodásban, hanem a szakértők, hatóságok, önkormányzatok, a helyi lakosság összefogásában is. A Harta és Dunapataj közötti mintegy 7 km hosszú partszakasz, sziget és mellékág rehabilitációjáról van szó. (Bővebbet az ISTER-nél, Budapest V., Vadász u. 29., Droppa György)
A cél az, hogy a partot, a mellékágat és a szigeteket fenntartható módon használják üdülés, pihenés céljára, és lehetőleg minél nagyobb területen visszaállítsák a féltermészetes körülményeket, a biológiai sokféleséget. (18,8 hektár megyei védelem, és 19 hektár helyi védelem alatt áll a területen.)
Az itt kialakult part, illetve szigetek a két községhez tartoznak. A privatizáció során kiosztott földeknél még nem vették figyelembe a tájvédelmi szempontokat, ezért pótlólag kell megegyezni a tulajdonosokkal az országosnál lényegesen szigorúbb szabályokban, amelyek elengedhetetlenek a fenti célok eléréséhez. Meg kell értetni a községek lakóival, hogy az építésre és használatra vonatkozó korlátozások hosszú távon az ő érdekeiket szolgálják, és meg kell találni annak a módját, hogy a kisebbség érdeksérelme (építési, fakitermelési tilalom stb.) csökkenjen. Például az új erdőtörvény lehetőséget ad a természetvédelem okán kiesett haszon pótlására. A teljes építési tilalmat egy véges határidő utánra kell elrendelni stb. Meg kell mutatni, hogy a korlátozásokkal szemben milyen előnyök jelentkezhetnek a község lakói számára, elsősorban saját életminőségük szempontjából és a minőségi turizmusból.
A program költségei 75 és 100 millió Ft között mozognak. A part, a sziget rehabilitációjának költsége mintegy 45 millió Ft. A legnagyobb tétel a tájrendezés, közlekedés, kisebb tételek a fásítás, zöldfelületek kialakítása a pihenőhelyeknél, műtárgyak illesztésénél stb. Összegében mintegy 2,5 millió Ft-os költség a lakosság megnyerése a feladatokhoz. A társadalmi részvételt lakossági fórumok, iskolanapok, ünnepségek szervezésével, ismertető kiadványokkal és a terület több pontjára kihelyezett információs táblákkal érik el.
A költség másik fele a vízrendezés, a mellékág kotrása, szabályozási műtárgyak megépítése stb.
A folyószabályozás új elemei a következők:
— megnyitják a mellékágat, hogy a víz itt is a főmederhez hasonló sebességgel folyhasson, és a vízpótlás biztosított legyen;
— a hordalékokból kialakult szigeteket védik az eróziótól;
— a part kapcsolatát a szigetekkel átereszek helyett tájba illő hidakkal biztosítják.
A part kialakításánál minimális emberi beavatkozást szabad végezni. Korlátozni kell a kotrást, a fakivágást. Az érzékeny területeken csak kézi munkavégzést szabad alkalmazni. Ennek a munkahelyteremtésben is jelentősége van. Törekedni kell arra, hogy a part kialakítását a folyó maga végezze el.
Figyelembe véve a terület terhelhetőségét, a szabad strand használatát a helyi idegenforgalomra kell korlátozni. Ki kell tiltani a 10 km/óra és 25 LE feletti motoros járműveket, korlátozni kell a csónaktárolást, parkolóhelyet kell kijelölni, kulcsos sorompókkal kell megakadályozni, hogy a szigetekre illetéktelenek bejuthassanak.
Belterületté kell nyilvánítani az üdülőket. Be kell kötni a telkeket a csatornahálózatba, szabályozni kell a kerthasználatot, a közlekedést stb.
Mindehhez a lakosság, az önkormányzatok és az érintett hatóságok (ADUVIZIG, Bajai Környezetvédelmi Felügyelőség, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Erdőfelügyelőség, Bács-Kiskun megyei Földhivatal) megegyezésére van szükség a tulajdonviszonyok tisztázásától és a területhasználati kategóriák átvezetésétől kezdve a folyamatos ellenőrzésig. Ha azonban arra gondolunk, hogy itt néhány évtized múlva őshonos fafajokból álló erdőkben, mintegy 200 madárfajban fognak gyönyörködni a helyi lakosok és az erre evező kirándulók, akkor, úgy hisszük, megéri a fáradságot.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.